Magával ragadt a halál. Gyengéd kezeibe de mégis erősen szorosan húz magávval a fény felé.
Egyszer csak a tüdőm feszülni kezd és víz áramlik fel a torkomon. Kegyetlen érzés élesen szúr az egész mellkasom. Hangokat hallok tompán de közelről. - Kie! Kiara! Gyerünk! Lélegezz! Kie! Kérlek!! - azt hiszem JJ az. Hangja hallatán elmosolyodom és megpróbálom lassan kinyitni a szemem.
- Ez az Kie jól csinálod! Lélegezz! Gyerünk! - JJ egyik keze karomon a másik az arcomra tapadva szemei az enyémeket fürkészik az arca tele van aggodalommal.
- Basszus ezek szerint nem haltam meg! - minden szó éles kés szúrás de mosolyogva köpöm ki a szavakat. JJ viszont nem nevet. Értetlenség villan át az arcán majd düh aztán újra aggodalom. Vicces hogy mennyire nem tudja leplezni az érzéseit.
- A mentő már úton van JJ! John B az útnál vár rájuk pár perc az egész! - Pope került elő fülén a telefonjával ahogy a segélyhívó diszpécserŕvel beszél. Az arca neki is kétségbeesett.
Talán most kezdem igazán csak megérteni. Majd nem megfulladtam basszus. Félnem kellene ijedtnek lennem. Fura mert semmit sem érzek. Inkább csak boldog vagyok. Boldog vagyok hogy végre éreztem hogy élek! Még ha csak pár percnyi adrenalin löket miatt is. Igaz most kezd utolérni a valóság mert érzem a nyirkos homokot a testem alatt. És a csontjaimig hatoló jéghideg levegőt. Valószínűleg a fulladás mellekhatasa. Próbálok teljes erővel az egyetlen meleg pontra fókuszálni az pedig JJ keze az arcomon és az oldalamon.
- Fázom J... - a szavak alig akarnak hang formájában távozni sokkal inkább hangzanak külön álló betűkknek mint sem egybe hangzó szavaknak. Érzem ahogy JJ a karjaiba vesz és felemel. Mellkasának támasztom a fejem miközben sietve a Twinkyhez visz.
Kezdek szédülni a világ kezd elhomályosodni. - JJ.. - nem bírom folytatni.. elájulok..
Erős fény bántja a szemem és zavarja meg édes álmom. Álmomban a mocsárban hajókáztunk és halásztunk a barátaimmal. De a fény utat tör és lassan felébredek. Egy kórházi szobában fekszem. Anyám a jobb oldalamon fekszik fejét a takarómra hajtva. Apám nincs itt. De a szoba sarkában a kanapén JJ alszik a kabátját magára terítve. Lassan megsimogatom anyám haját tudatva hogy felébredtem. - Kislányom! Istenem! Kiara! Nagyon szeretlek! Annyira féltem. Megyek hívom az orvost. - kiviharzott a szobából. JJ re pillantok aki szintén felkelt. Próbálom leolvasni az arcán lévő érzelmeket de elfordítja a tekintetét és kibámul az ablakon. Anyám egy csapat orvossal tért vissza. Kèrdezgetek vizsgálatokat végeztek. De engem csak JJ érdekelt egész idő alatt rám sem nézett. Miután mindennel végeztek és anyám megnyugodott hogy egy kis megfázáson kívül nincs bajom elment a roncsba segíteni apámnak befejezni a műszakot és bezárni az éttermet. Kettesben maradtunk JJvel. Amint anyám kilépett az ajtón JJ végre megszólalt.
- Pope sajnálja hogy nem tud itt lenni de segítenie kell az apjának és tanulnia kell holnap lesz a következő meghallgatása. - darálni kezdett... - John B pedig dolgozik dupla műszakban de este benéz..- csend... nem szól többet.
- JJ meddig voltam kiütve?
- 3 napig Kie..
- Ezek szerint ma akkor péntek van. Szuper. Akkor nem maradtam le a filmes estről...
- Basszus Kiara!! Eszednél vagy?? Mi a francot gondoltál amikor nekivágtál annak a hullámnak? Látnod kellett hogy az nem szörfözhető hullám volt. Még nekem sem lett volna az Kiara.
- Nyugi JJ rosszul mértem fel a helyzetet.
- Kurvára rosszul Kiara... Meghalhatál volna.. - szavai dühösek de tele vannak szerettelel
- De nem haltam meg mert a csodálatos barátaim ott voltak. Semmi bajom holnap haza mehetek és megy tovább az élet. Nem kell túl parázni..
- szavaim hallatán JJ arca megfeszül de nem válaszol. Látszik hogy nem gondolkodik és próbál megérteni. De nem fog és ezzel nincs is baj. Nem tudhatja meg hogy kurvára élveztem és kicsit sem.bánnom.
-Most mennem kell! Éjszakai műszakot vállaltam a Dokkoknál. Majd beszélünk. - az ajtó felé indul.
- JJ.. Köszönöm!!
- Örülök hogy jól vagy Kie..
