Míg a barátaim próbálták újraéleszteni Leiftant, megláttam hogy az egyik fekete tolla felém repül.
Ösztönösen elkaptam a tollat a remegő kezeimmel.
Leiftan feláldozta magát a világ jóságáért...és az irántam való szerelméért.
A könnyek lefojtak az arcomon és szorosan tartottam a tollat a kezemben. Ez volt minden ami maradt belőle.
Melegséget éreztem a tenyeremben, pontosan arra a helyre koncentráltam ahol a tollat tartottam...
Ez a melegség furcsa módon megnyugtató és jóindulatú volt...Kíváncsiságból kinyitottam a szemem és megláttam...
Egy tiszta fehér tollat.
(FEJEZD BE AZ EPIZÓDOT)
Illuk:
"Egy dühkitörés"
"Végre újra egyesülve"