Le: A szüleim nagyon, nagyon fiatal koromban haltak meg...Alig ismertem őket. L: Nagyon sajnálom...
Le: Ne sajnáld. Sok jó dolog jött a balszerencsémmel/után! Egy idős ember fogadott be, Verom és egy fiatal nő, Nauplie. Mindketten nagyon édesek voltak velem és a saját fiúkként neveltek fel.
Le: De egy nap meggyilkolták őket. L: M-micsoda?! Kik?!
Le: Nem akarok többé erről a témáról beszélni...beszélhetnénk valami másról?
(Fenébe, rájöttem hogy Leiftan még nem áll készen arra hogy teljesen megnyíljon. Az életenek ezen része traumatizálóbb lehetett mint amilyennek mutatja.)
(Hogy témát váltsak, az ajkaimat az övére helyeztem gyengéden.)
(A lorialet erőteljesebben magához húzott a kezével...)
(Érzem, hogy ez a beszélgetés elszomroította őt.)
(Egymás karjaiban aludtunk el.) [...]
-Livira Kisasszony, Leiftan úr! Egy fami hizott mindkettőtöknek üzenetet. [...]
H: Livira, Leiftan...Ez egy üzenet Miikotól! L: Mutasd meg nekünk!