Just me, Her and the Moon

chapter 1

2021. június

Forró pénteki reggelre ébredtem. A nap égető tűzként sütött be a szállás ablakán, ami kicsit se volt kellemes az én hófehér bőrömnek. A fürdőbe mentem és elvégeztem a reggeli teendőimet. Hajmosás, smink, ruha és a fontos dolgok összepakolása a táskámba. Amint mindez megvolt, a szállás bejáratához mentem, ahol a többi lány is várt a kisbuszra. Az út hosszú volt, másfél óra de mindezt zenehallgatással töltöttem és figyeltem a többiek beszélgetését.

Átlagos lánynak tartom magam, semmi extra. Különösebben nem vagyok csendes, igenis kiállok az igazamért, makacs vagyok és néha napján tüzes. Rosszabb napjaimon viszont teljes ellentétje vagyok. Olyan csendes, bizonytalan és csak el akar bújni a világ elől. (ilyenkor érzem úgy, hogy tuti skizofrén vagyok) Ez sok angol férfinek nem tetszik, nem bírják elviselni, hogy van egy nő mellettük, aki ugyan olyan erős karakter, akárcsak ők. Talán ezért is talál rám nehezen a szerelem, hisz' 20 éves nő létemre 3 kapcsolatom volt öszvisz, de azok is inkább csak hosszabb kalandnak nevezhetők, nem kapcsolatnak. Kicsit rólam:

A nevem Lea Morrone, 20 éves vagyok. Hosszú, világos barna hajam van, kék szemem és hófehér bőröm. 179 cm magas vagyok. Imádok lovagolni, úszni, sportolni, festeni, kirándulni. A szüleimmel lakom egy kertes házban, London kertvárosában. Imádom azt a helyet. A város gyönyörű, ott vannak a fantasztikus barátaim, a családom és ott érzem otthon magam. Jelenleg az álmom megvalósításán dolgozom. Modell vagyok és ma Milánóban fogok a kifutón végig vonulni a mennyei ruhakölteményekben. Szenvedélyem a divat, a ruhák és a bennük rejlő fantázia...

Ahogy beléptünk az épületbe, hatalmas készülődésnek lehettünk szemtanúi. Sminkesek, fodrászok, stylistok mindenütt. A hatalmas, fehérre festett falakon különböző, úgy szint hatalmas festmények voltak, minden sarokban szobrok és növények. Nem volt sok időnk körülnézni, szinte azonnal a backstage-be tereltek minket, modelleket. Lehuppantunk a névre szóló székeinkre és kezdetét vette a hosszas precíz munka, ami számomra kényeztetés volt. Egy férfi fodrász dolgozott a hajamon, míg 2 női sminkes az arcomon. Egy brutál erős kék szemfestéket kreáltak, ami túlnyúlt a szemöldökömön. Wow. A sminkem nedves hatást gyakorolt az arcbőrömre. A hajam hátra lett zselézve és miután mindez tökéletesre meg lett alkotva, jöhetett a ruha. Egy fekete-kék itt ott lyukakkal borított bodyt kellett viselnem nadrág nélkül. Hmm csini.

Alapszabály, hogy a show előtt főpróbát kell csinálni a kész öltözékben. Sorba állítottak 3 nő, 3 férfi szerint és így tovább. Én voltam a második. Amint a zene refrénjét hallottuk, bizonyos időközönként kimentünk a kifutóra. Felvettem a modell arcom és a lehető legjobb formámat nyújtva haladtam végig a kacskaringós, lila színben pompázó teremben.

Egy alak tűnt fel a terem bal sarkában. A sötétben ült, az arcát nem láttam, csak a körvonalát. Furcsáltam, hisz ilyenkor még nem lehet néző a főpróbán. Annyi biztos, hogy a tekintetét végig éreztem magamon. Biztos a ruha miatt.

...

-3, 2, 1, Lea Morrone, sok sikert! - szólalt meg a kifutó mögött a rendező erős akcentussal. Kiléptem a reflektor fénybe. Minden szem rám szegeződött és én csak a zene mély basszusára tudtam koncentrálni. Drake: Way 2 sexy című zenéje ment a háttérben. Néhol hallottam, ahogy a zsűrik és a különböző céget képviselő menedzserek összesúgnak egy egy ruha láttán. Majd elérkeztem 'Ahhoz' a ponthoz. Ismét ugyan az az alak, ugyan úgy ott ült és bámult. Még mindig nem láttam az arcát, csak annyit, hogy göndör a haja. Egy kicsit előrébb hajolt a fényre és akkor megláttam azt a vadítóan csillogó, smaragdzöld szempárt. Máris kizökkentett a feladatomból, de nem hagyhattam. Azonnal vissza kellett térnem a jelenbe. Koncentrálnom kellett. Ez a munkám! De az a zöld szempár mégis el tudott bűvölni ugyan akkor megrémiszteni.

A divatbemutatónak vége lett. A 2 divattervező az öltözőben megköszönték az együttműködésünket és elmesélték az emberek reakcióit és hogy mennyi ruhafoglalás történt már meg ez alatt a fél óra alatt. Az nagy büszkeséggel töltött el, hogy az egyik legkedveltebb ruhadarab az én, ma viselt szettem lett. Ez hatalmas löketet nyújtott számomra...

Este 9-kor kezdődött az after party. Át öltöztem a kapott fekete Chanel koktélruhámba. Alá vettem fel egy lyukas, kockás necc harisnyát és piros tűsarkút. Sminknek ugyan az maradt, amit a kifutón viseltem. Amint beléptem a party terembe, rögtön a lányokat kerestem, akikkel a mostani munkának köszönhetően lettem jóban. Amelie, Szandra és Laura egy koktélasztalnál vártak rám egy pohár pezsgővel. Ők is hasonlóan voltak felöltözve, mint én. A nem tudom hányadik pezsgő és pár áfonya vodka után táncolni mentünk. Laurával párba álltunk, egymásnak háttal és a zene ritmusára ringattuk csípőinket. Közben lecsúszott egy – két feles is, cserélgettük egymást a lányokkal. Kis idő múltán elkeveredtem a lányoktól és a terem egyik végébe kerültem, ahol csak pár részeg modell pasi dölöngélt. Ok. Visszafordultam és a lányok keresésére indultam (vagyis indultam volna), amikor valaki megfogta a kezem és nem engedett mozdulni. Visszanéztem és egy ismeretlen zöld szempárt fedeztem fel. Mi a...?

-Táncolj velem, la mia bellezza! – suttogta az ismeretlen a fülembe és már húzott is be a tömeg felé. „Felőlem" – gondoltam magamban és követtem az ismeretlent. Megragadta derekam és magához húzott szorosan. Abban biztos voltam, hogy nem angol, mert hallani lehetett a kiejtésén és az az olasz szó a végén... fogalmam sincs, mit jelenthet. hosszú, göndör, barna haja volt és zöld szeme. Magasabb volt nálam egy hat – hét cm-el. Fehér alapon fekete madaras inget viselt, fekete szűk szaggatott farmerrel és csizmával. Ilyen melegben csizma? Jól bírja. Két – három zenét végig táncoltunk, majd Steve kézen ragadott ismét és az épület elé vezetett. Ott leültünk és a csobogó tengert hallgattuk.

-Kitűnően táncolsz. Hol tanultad?

-A véremben van.

-Látom, la mia bellezza – húzta szájját féloldalas mosolyra. Ismét ez a szó... Ez a pasi tuti olasz.

-Ez mi?

-Mi? – mosolyog tovább.

-La mia bellezza.

-Majd megtudod, ha eljön az ideje – kacsint és beleiszik az idővel kikért italába. Ránk telepedett a kínos csend, amit mindig is utáltam. Nem tudtam mihez kezdeni, így hát elővettem a kis cigimet, meggyújtottam és mélyeket kezdtem szívni belőle. Olyan régen nem szívtam és olyan jól esett.

-Mit csinálsz, Lea? – várjunk csak. Honnan tudja a nevem? Én miért nem tudom az övét?

-Honnan tudod a nevem? Ki vagy te?

-Majd megtudod, ha hazaértél – na most jött a para rész. Megpuszilta az arcom, felállt és elment...