Az ismeretlen akit ismerek

1. A nap amikor búcsúzni kell

Ősz volt október 2.-a. Össze pakoltam a cuccom az iskolába, elvettem a reggelimet amit anyukám sütött, és mit sem tudva mintha egy szokásos nap lenne elindultam. Aznap nem jött a legjobb barátom, ezért kicsit szomorú voltam, mert elvileg megbetegedett, de mostanában szerintem túl sokat hiányzik!

Mikor beértem leültem a helyemre és vártam hogy elkezdődjön az első óra, de ehelyett más fogadott. Bejött két nő és azt mondták velük kell mennem hogy hazavigyenek és elbúcsúzzak mindenkitől aki velem egy házban él. Én ezt nem értettem kicsit meg is voltam zavarodva és nem tudtam hogy mi lesz majd. Azt hittem ez valami vicc vagy összekevertek valamikel de sajnos nem. Amikor vittek volna el hallottam ahogy az osztályfőnököm bemegy az osztályterembe és azt mondja:
- A mai napon tűnt el az egyik diákunk Sophie Blue ha valaki látja azonnal szóljon valakinek vagy hívja ezt a számot 06.. már keresik őt.

Nagyon meg voltam ijedve mert Sophie a legjobb barátom.

Mikor hazaértünk szüleim zokogva üdvözöltek. Beleborultak a nyakamba és olyan szorosan öleltek át hogy majd szétrobbantam.
Aztán a hölgyek mondták, ideje "biztonságosabb" helyre vinni. Szerintem ez nem jó dolog mert a legbiztonságosabb otthon.

Én egyáltalán nem fogtam fel mi történik de a szüleim azt mondták:
- Légy erős és soha ne félj! Próbáld meg túlélni és menekülj az ismeretlen elől!- mondta anyám és apám egyszerre
-De most ez miért történik? Mi folyik itt? Ki vagy mi az az ismeretlen?- kérdeztem
-Már elmondani nehéz lenne.- válaszolt anyám
-A legfontosabb találj egy várost vagy falut ahol majd élsz!-mondta apám és kicsordult a szememből az első könnycsepp ebben a 10 percben.

De nem sírtam kicsit sem féltem azt hittem viccelnek. Én az a komoly ember vagyok aki nem szokott sokat sírni és ez most pont az a perc volt amikor nem sírtam.

-Itt vannak a ruhái!- nyújtotta anya az egyik nő felé a bőröndöt.
-És veletek mi lesz?- kérdeztem
-....

És nem jött válasz..