Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Az éles ébresztő, amely jelezte, hogy reggel hat óra van fájdalmasan hasított bele a fejembe.
Levéve kezem Anne derekáról átfordulva nyomtam ki a szörnyű zajt, hogy a mellettem szenderedő lány tudjon még egy kicsit piheni.

Az aranyos barátnőm morogva egyet át fordult, így alatta lévő karom, még nehezebb lesz kivennem anélkül, hogy fel ne ébresszem és természetesen ezek mellett a férfias problémaim is megjelentek, amik reggelente szokások egy férfinál, amin nem segített Anne kis keze, amivel hasfalamra simított. Ez a lány álmába is csak cukkolni tud engem!

-Ott van a hűtőbe Kitty, ne idegesíts fel! -szól rá erélyesen húgára, mély álmába. Még, hogy nem beszél álmába! Kis hazudós!

Arcélei egy pillanat alatt eltorzultak, mintha valamitől megijedt volna, összezavarodva döntöttem meg fejem, miközben a lány szelíd lélegzetvétele egyre szaporább lett.
-Hagyj már békén! -kérlel valakit álmába, szinte sírva.
-Héé! -simítom meg az arcát nyugtatóan, de Anne könnyei útnak indultak!
-Hagyj! -üvölti el magát, majd ágyán felugorva, levegő után kapálózva remegett.

-Hé, - érintem meg a vállát, mire elugorva ujjaimtól, kapja rám tekintetét. Amint meglátta, hogy én vagyok hályogos tekintette kitisztult és könnyei útnak indultak.
Ajkait beharapva törölte le könnyeit én pedig egy határozott mozdulattal ölelésembe vontam.

-Jól van, nincs semmi baj! -próbálom megnyugtatni miközben szőketincseivel kezdek játszani, ő pedig próbálta rendezni a rossz álomtól zavaros légzését.
-Itt vagyok! Senki se bánthat! -puszilom meg fej búbját és hagyom, hogy teljesen mellkasomba mászón, mintha csak elakarna tűni benne.

Elismételve előző mondataim, úgy látszott hatott, a lány feldúlt szíve csillapodni látszott.

-Ki dúlta fel ennyire a lelkét az én napsugaramnak? -kérdeztem szelíd mosollyal, elnevezésemre ő is elmosolyodott, de nem felelt.
-Sajnálom, hogy megint ilyen állapotba látsz, a lelkironcs énem szerettem volna messze tartani tőled! -horkan fel hisztérikusan és saját maga ostorozását folytatja.
-Semmi nem vonzóbb benned ennél az oldaladnál! -biztosítom arról, hogy úgy szeretem ahogy van az összes oldalával együtt.

-Micsoda playboy! -horkan fel és fejét visszahajtotta a mellkasomra.
-Mennyi az idő? -kérdi kómásan.
-Hat múlt négy perce! -felelem a digitális órára pillantva. 

-Akkor én talán alszok még egy kicsit! -motyogja édeskésen, valószínű még világát se tudja.
Ütemes ringása a karomban előszőr megnyugtatta majd elszenderítette. Meleg érzés töltött el a gondolatra, hogy képes voltam megnyugtatni.
Fogalmam sincs mi zaklatta fel ennyire, de örülök, hogy biztonságot érez velem. Nehezen de elértem, hogy Anne Carter megbízzon bennem.

-Aludj még egy kicsit napsugaram! -helyezem vissza a fejét a párnára.  Telefonom lekapva töltőjéről, indultam le a konyhába, miközben anyával való beszélgetésem nyitottam meg. Hat órája volt elérhető!
Baszki ezt nagyon elbasztam.

-Jó reggelt! -hallok meg egy üde hangot a konyha felől. Kitty épp valami zabkását nyámmogva bámult rám, miközben lábait keresztezve lógatta.
Hálós harisnyája és fekete rövid nadrágja, jól állt fekete pólójával, amin egy absztrakt festmény képe volt nyomtatva tele színes vonalakkal.

-Neked is! -indultam meg felé.
-Király a pólód! Ki festménye? -intek ruhájára fejemmel, mert művészetben aztán nem vagyok otthon.

-Az enyém! -feleli miközben szája sarkába mosoly bujkál.
-Waow brutál nagy érzéked van hozzá! Mégis mit ábrázol? -próbálom megfejteni a modern festményt.