A Maffia Szerelme ~ Massimo Torricelli ff.

1

Egy újabb zűrös reggel... Megint balhé volt. De hát ilyen az életem már hozzá szoktam. Apám Olaszország egyik legnagyobb Maffiája. Anyámat nem ismertem, mert amint megszülettem elhagyta apámat. Viszont apámmal nagyon jó kapcsolatom van és rettentően vigyázz rám. Mindenbe beavat én vagyok a jobb keze és ha ő nincs jelen én veszem át a helyét. Tehát nagyon jóban vagyunk és akár mennyire kegyetlen az apám tudom hogy imádjuk egymást.
A mai napon viszont fontos esemény lesz. Apám, én és egy másik maffia feje... Tárgyalásunk lesz egymással. Ma 2-kor... Tehát én már vettem eg habfürdőt és hajat mostam meg persze hajat is szárítottam. Beléptem a gardróbomba majd kiválasztottam egy combközépig érő, testre simuló ruhát. Igaz az egész alakom, és a gerincem is látszott viszont csinos volt. Úgyhogy fel is öltöztem.
Ránéztem az órára és mivel már a ruhám, hajam, sminkem és cipőm is meg volt így elindultam lefelé. A cipőm sarkának a kopogása törte meg a csendet a folyosókon. Beléptem a nagyterembe és rögtön rámszegeződtek a tekintetek.
- Rosalie! Drága kislányom.. Gyönyörű vagy! - mondta apám.
- Köszönöm! Üdvözlöm a kedves urakat! Rosalie de Quadrio vagyok! Személyesen - emeltem meg a fejem.
Ekkor felállt egy fekete inges, és farmeres férfi. Sötét szemei végig pásztázták az egész testem. Majd végig a szemembe nézve felém lépett és a kezét nyújtotta. Oda nyújtottam én is a kezem majd egy lágy csókot nyomott rá.
- Massimo Torricelli vagyok hölgyem, és igazán gyönyörű - nézett továbbra is a szemembe - Aki velem tartott az pedig Domenico. Nagyon örülök a találkozásnak kedves Rosalie.
- Tegeződjünk szerintem. És én is örülök Massimo. - néztem én is folytonosan a sötét szemeit.
Leültem az apám mellé velem szemben Massimoval. Egész végig engem nézett. Megállás nélkül.
- Tehát Massimo. Szeretnék veled szövetséget kötni. Nem akarok háborúban élni veled. - emelte apám tekintetét az említettre.
- Rendben de ez nekem miért jó? - pillantgatott elég gyakran rám.
- Mit akarsz a szövetségért cserében?
- Mondjuk... Hagy ismerjem meg a lányod..
- Itt van ismerkedj meg vele! - mosolygott rám apám.
- Úgy gondoltam hogy hagy vigyem magammal,  a szemem fényénél is jobban vigyázok majd rá. Ígérem! És bármikor meglátogathat. Nem szeretném korlátozni vagy hasonlók. - nézett újra rám Massimo.
- Átgondolom... Rosalie? - emelte rám ő is a tekintetét.
- Én is szeretném megismerni a kedves Massimo-t, viszont szeretném átgondolni. - néztem az említett férfire.
- Rendben ahogy szeretnéd.. - majd felállt, mellém lépett és a fülembe suttogott - Én várok rád kicsi lány - harapott az ajkaiba.
Ez mosolygásra késztetett, amit valszeg ő is észrevett.
- Na de ha nem haragszanak meg, most mennünk kell. Pár nap múlva vissza jövök. Majd megbeszéljük. És viszlát Rosalie - kacsintott rám majd Domenico-val együtt kiléptek az ajtón.
Tudtam hogy apám kérdőre fog vonni, de borzalmasan el akartam menni megismerni más Maffiákat is. Főleg Massimo-t. Tudom hogyha apámmal lesz valami akkor én veszem át a helyét, viszont akkor is... Érdekelt ez a férfi...