Fél év

11.

-Mint modntam Chris Harrisnek hívnak. Már nemzedékek óta kereskedik fegyverekkel és drogokkal a családom.
Elég ha annyit tudsz hogy apám jóban volt a tiéddel. Egyszer csúnyán összevesztek valamin majd apám eltűnt.
Már évek óta próbálom kideríteni mi történt, és minden szál apádhoz vezetett. Próbáltam fogást találni rajta.
Az anyád nem jöhetett szóba.-Kissé megremegetem.-Tudtam, hogy van egy gyereke de annyira jól őrzött, hogy egyszerűen nem tudtalak megtalálni.
Aztán elköltöztél és jött az a parti. Tudtam, hogy mész, én intéztem így.-Arcomra kiülő döbbenet láttán lustán elmosolyodott.-Ismerem Saraht, nekem dolgozik.-Villámgyorsan pattantam fel. Kikerekedett szemekkel bámultam a férfit.

Nem az nem lehet!

Nem!

-Az lett volna a dolga, hogy elcsaljon a tömegtől. Sikerült is neki de amikor rátok találtam már jöttek az őrök is.

-Tudtam hogy láttalak már!-Szakítottam félbe. Hangom rekedt volt. Amikor elájultam.. Ő volt a szobában.
Én ezt nem hiszem el! Amikor megismertem Saraht egy összetört lány volt akinek meghaltak a szülei. Vele éltem együtt! Nem színészkedhetett minden egyes pillanatban!-Azon az estén, abban a szobában. Mielőtt elájultam egy pillanatra láttalak.

-Nem gondoltam volna, hogy emlékezni fogsz. Eléggé el voltál ázva.-Méregetett Chris.

Még így is botrányosan jóképű volt, hogy tudom, ő egy rosszfiú. Méghozzá a legrosszabb fajta. Nem bizhatok benne, sem a társaiban. Hiszen én egy kulcs vagyok a játszmájukban!

-És van valami bizonyítékod bármire is?-Vágtam komoly arcot. Na ilyet sem sűrűn teszek.

Chris felhúzta a szemöldökét.

Újra kezdtük az egyszerre kellemetlen de érdekes szemezést.
Hogy mitől volt érdekes?
Ahogyan belenéztem a gyönyörű zöld szemibe eszembe jutott amikor elkapott az erdő mellett.
Akkor megfenyegetett hogy megkínoz utána pedig megöl. És én hittem neki.
Még mindig tudom, hogy megettené.
Lehet, hogy a név csak egy név, de az ő nevének súlya van. Méghozzá kegyetlen súlya. Pár perce azt mondta a szálak apámhoz vezetnek és próbál fogást találni rajta. Egy gyengeséget.

És az a gyengeség én lennék.

A gondolatra, hogy mit tehetne velem elborzadtam.
Éreztem ahogyan kifut a szín az arcomból. Már tudom, hogy nem viccelt. Saraht azóta az este óta nem keresett. Így értelmet nyer John sztorija is, miszerint rám kent mindent majd lelépett.

De ha lelépett hol van most? Nem itt kéne ülnie?
Egyáltalán miért foglalkozol vele még Amelia? Fogd fel hogy ő is csak átvert!

Arcomon a fájdalom és a félelem fájó érzései kavarogtak. Lassan megszakítottam a szemkontaktust. Felálltam majd hátrálni kezdtem.
Úgy hat lépésnyire megálltam.

Alyssa mintha bocsánatkérően nézett volna rám.

-Még egyszer megkérdezem.-A hangom megremegett úgyhogy egy pillanatra megálltam.-Mit akartok tőlem?

Chris elgondolkodtan nézett végig rajtam.

Olyan távolinak tűnt a reggeli beszélgetésünk.
Ő ugyan az az ember, de valahogyan másnak tűnik. Kegyetlenebbnek.

Ez csak egy név!

Egy név, de valahogy nem tudok nem gondolni rá.

-Mint modntam már, a túszunk vagy. A mai nap után nem kell többet dolgoznod. Nagyobb biztonságban vagy a szobádban.-Azaz abban a hülye lyukban.-Nem hagyahtod el az emeletet.-A padlásteret.-Csak ha én azt mondom.