Shophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Március 10.-11., Csütörtök-Péntek
-Szia Shophia!-halottam meg anya hangját és egyből a fiú felé kaptam a fejem. Idegességembe azt se tudtam mit csináljak így inkább megigazítottam a hajam és amilyen gyorsan csak tudtam úgy tettem mintha pakolnék.
-Szia Sho...ohh szia William! Mi járatba itt nállunk?-teszi le anya a kávés poharát az étkező asztalra nagy örömmel.
-Jó napot Mrs. White!-köszön William a mély hangjával anyának mosolyogva.
-Szia Anya!-köszönök anyának én is.
-Kincsem minden rendben?-jön oda anya hozzám miközben én a mosogatógépbe rakom a koszos edényeket. Még ha tudná mit szakított meg az előbb anya.
-Igen miért?-még mindig pakolok.
-Csak mert te a tiszta edényeket rakod be a mosogatógépbe.-röhögte el anya magát.
-Ohh istenem!-csaptam a fejemre majd megfogta a fejem és nagy levegőt vettem. Egy pillantást vettem a fiúra aki meglepően megint mosolyogva nézte végig a történteket miközben a konyhapultnak volt dőlve. Én csak egy amolyan ''ez is miattad van'' pillantást vettem amire csendbe védekezően feltette a kezét amire kinyújtottam a nyelvem.
-Semmi baj. Menjetek fel nyugodtan, majd én bepakolok úgy is van dolgom a konyhába.-érintette meg a vállam anya majd bólintottam és megtöröltem a kezem a konyharuhába.
-Akkor fent leszünk.-mondtam anyának majd kénytelen voltan tényleg felmenni ezzel a barommal. Mármint néha tényleg az. Nem fordultam meg sőt nem is szoltam Williamhez hisz elég égő hogy még pár percel ezelőtt megakarta csókolni. Csak csöndbe mentem fel a lépcsőn egyenesen a szobámba. Éreztem ahogy nézi a fenekem hisz rövidnadrágba vagyok és mivel nem számítottam rá ezért nyilván hogy itthon ne egy szál farmerbe vagyok amibe egész nap a suliba rohadok.
A szobám ajtaján benyitva beléptem és megvártam hogy William bemenjen rajta majd becsuktam az ajtót. Nem volt neki újdonság ez a szoba hisz egyszer amikor itt vacsoráztam már volt itt, de még is fura dolgot csinált. Fogta magát majd a megágyazott szép ágyamra szó szerint ráhuppanva ráfeküdt.
-Te meg mit csinálsz?-néztem rá keresztbe font kézzel.
-Fekszem?!-nézte a plafont.
-Jó de azért ennyire nem vagyunk jóba hogy itt csak úgy lehuppanj az ágyamra.-de tényleg nem vagyunk még annyira jóba attól.
-Pedig azt hittem már.-mondja kisfiús csábító mosolyával miközben a fejét oldalra fordította hogy rám tudjon nézni.
-Hát akkor valamit nagyon rosszul tudtál.-még mindig állok egyhelyben. Erre csak felült az ágyon és szép lassan felált a mosolyával együtt.
Megrázta a fejét majd közelebb jött hozzám. Azt se tudtam hogy mit csinál és hogy mire készül éppen. Kezem ugyan úgy tartom miközben a keze a derekamat érinti meg amitől pezsegni kezd a vérem. A másik kezével pedig az arcomba lógó tincsemet a fülem mögé tűri, majd az arcomra helyezi az kezét. Kék szeme csak úgy csillogott a vágytól amikor lenézett a számra miközben beharapta az ajkát. A kezem kényelmetlen volt ezért kénytelen voltam a mellkasára tenni. Hideg keze az arcomon pihent. Egy lépést hátra lépve ő is lépett velem együtt addig ameddig a falnak nem ütközött a hátam. Mellettem a könyves polc volt így hála nem annak ütköztem. Egymást nézve kínzott az tudtad hogy most már ideje megcsókolnom. Lassan közeledett amikor egyre jobban nyílt a szám.
