Ha kell, örökkön örökké (Ruggarol)

1.

Karol szemszöge: 4 évvel ezelőtt

Az utolsó interjúval végeztünk. A koncerteknek is vége. Ez azt jelenti, hogy nekünk is. Csak néztem az alakot, aki egy kéznyújtásnyira sem állt tőlem. Szomorú érzés kapott el, a fájdalom kiült mindkettőnk arcára. Csak néztük, bámultuk, vizslattuk egymást. Mindketten tudtuk, most mi következik. A barna szemében a csalódottság tükröződött. Kezei feszülten lógtak maga mellett. 

- Nos - szólalt meg végül Rugge, több perces csend után -, most mi lesz?

Kínosan felkacagtam. 

- Mégis mi lenne? Mi lehetne? - csuklott el a hangom.

- Vége? - kérdezte hitetlenül. 

- Minden bizonnyal. Bármiről is beszélünk - bólintottam. Nehéz ez az egész köztünk. Több vagyunk, mint barátok, de kevesebbek, mint szerelmesek. Vagyis nem, mert szerelmesek, azok vagyunk. Csak éppen együtt nem. Nem lehetünk. 

- Karol, mégis miről beszélnénk? - túrt a hajába. - Rólunk van szó, az istenit. 

- De basszus, nehogy engem okolj, neked van barátnőd - dobtam fel a labdát. Ebben a sztoriban nem én leszek a rosszzsaru.

- Nem dobhatom. Tudod, hogy nem tehetem.

- Tudom - néztem rá megtörten -, de valakinek mennie kell. És úgy néz ki, az én leszek. 

- Nem akarom. Nem, nem, nem... - kezdte, de félbeszakítottam. 

- Te semmit sem akarsz - csattantam fel. - Rugge ez nem így működik. Oké, itt volt a Soy Luna, rendben forgatások alatt vagy szünetekben nem sok mindenki látta, mégis mit művelünk, de ha random lelépsz otthonról? Még csak nem is egy helyen lakunk, egy csomót kéne utazni. Gyanús lenne. Úgyhogy, ha azt akarod, hogy ne menjek, dobd Candet, mert én mellette nem maradok. Nem leszek harmadikkerék. Nem én fogok ebből rosszul kijönni. 

Nézett rám. Tekintete megtört volt. Nem tudott mit mondani. Egyszerűen csak minden ott lebegett a szemünk előtt. A sok közös emlék. Az a tömérdek nevetéssel töltött perc. A sok érintés. Lopott csókok. Becenevek. Mi. Ez fog a legjobban hiányozni. Mi. 

- Akkor - lépett oda elém. Kezét derekamra helyezte. Egy utolsó csókból lehet baj?

- Igen. Vége - bólintottam. Rugge az arcomhoz hajolt, vészesen közelített. Mielőtt megcsókolt volna, egymás szemébe néztünk és ebbe a nézésbe talán próbáltunk mindent belesűríteni. És bumm, megtörtént a csók. Az utolsó, érzelmes, szenvedélyes és rohadt dühös csókunk. A mi utolsó csókunk, az utolsó közös interjúhelyszín előtt, az utolsó közös éneklésünk után. Rohadt életbe az utolsókkal. 

Karol szemszöge: Most

Ez az emlék tört fel bennem, mikor megláttam azt a bizonyos követést az oldalamon. Azt a követést, amiért Mike könyörgött nekem, hogy oldjam fel ezt a bizonyos alakot. Nem gondoltam volna, hogy ez a szándéka. Azt hittem, csak meg akar nézni magának, mennyit változtam azóta. Nos, azóta, hogy szakítottunk. 

A kijelzőmön ott villogott előttem, bár, ha becsuktam volna a szemem akkor is megállás nélkül előttem lett volna ez a kép és kattogtam volna rajta, @ruggero bekövetett. És? És most mire vár? Rohanjak sírva a karjaiba? Megtenném... Ez a probléma. De nem fogom. Nem tehetem. Megbántott, odaadtam neki mindenem és kihasznált. Nem tette ki Cande szűrét, bármennyire is ígérgette nekem. Én pedig nem akartam továbbra is a szeretője lenni. Csak a harmadikkerék, a csaj, aki miatt hűtlen lett Rugge. Nem. Nem tehettem meg, mind a hárman ismertek vagyunk, óriási, szörnyű, egyenesen horrorisztikus lett volna, ha bármi is nyilvánosságra kerül ebből. Igen, igen hallottam arról, hogy már lassan két éve Rugge és Cande külön utakon jár, persze-persze, én megértem. Hogyisne? Én mindent mindig megértek! De nem ebben az esetben. Belefáradtam. Évek óta nem beszéltünk. Borsódzik a hátam már csak, ha rágondolok. Egykor ő volt a mindenem, talán még most is. Honnan kéne tudnom? De vajon megengedhetem neki, hogy ismét tönkre tegyen? Nyilvánvalóan nem, ugye Karol? Nem követem vissza. Hadd próbálkozzon. Mert igen, emlékszem arra a marha sok közös emlékünkre. Hogy is ne tenném? De nem lehet mindig csak a szépre, a jóra gondolni. Mert egyszerűen nem lehet. Tönkretett, meggyalázott, szánalmasan viselkedett velem, és én meg hagytam neki. Elvakított a szerelem. Talán még most is tart. Hagynom kéne, hogy az érzelmek újra feltörjenek? És, ha igen, miért? És, ha nem, miért ne? Rugge, annyira megnehezíted a rohadt életem! Tökéletesen elvoltam enélkül a balhé nélkül is. Most meg itt vannak az emlékek, és nem tűnnek el. Beékelődtek a fejembe, úgy érzem, hogy egyenesen fojtogatnak. Hihetetlen jó volt! De akkor. Nem most. Egyszerűen nem most. Sokkal gyerekebb voltam akkor. Még nem tudtam, hogy nem lehetett volna belemennem abba a megcsalós sztoriba. A mai napig vannak " Ruggarol" csoportok, oldalak, fanpage-ek, minden. Egyszóval minden. Annyiszor, de tényleg, számtalanszor letagadtuk nyilvánosság előtt Ruggarolt, de hát néhány videó és nyilvánvaló bizonyíték kiszivárgott. Ezekről nem beszéltünk. A csendünk hangosabb volt, mint bármi, beszélt az magától. De nem tudtunk mit tenni. Ruggenek barátnője volt, én meg alig lettem nagykorú. Viszont, annyira szerelmes voltam! Annyira. Csak szeretném újra azt érezni, basszus. Imádtam Ruggevel lenni, és ezt minden alátámasztotta.