Lovely boy

Közeledni

Az új album nem is olyan régen készült el, s minden ami azzal járt, de én már újabb dologba fogtam. Can ötletem mindig, cdak hát nem mindent hagynak megvalósítani. Legalábbis bandán belül. Viszont a szóló dolgom... nos az szépen halad. Jobban is mint remélni mertem. Ez utóbbi végett léptem fel egy műsorban egy amolyan feldolgozásban egyik bandatársammal, név szerint WinWin-el. Szerettem és szeretem ezt a feldolgozást. Büszke voltam az első alkalommal is és ezúttal is. WinWin egy jó barátom, ahogy a fiúk többsége is a bandában. Na de... Eme fellépés alkalmával nem csak mi voltunk jelen, de nem ám. Volt s van jó pár banda még akik még ugyanúgy mint mi valaki munkáját feldolgozták. Mondanom sem kellene, de jónéhány banda meglepett. Főleg az a koncepció amiben az ATEEZ-es Wooyoung meg a Stray Kids-es Felix is benne volt. Más fellépők is, de ők voltak a legnagyobb hatással rám. Emellett volt olyan is akiknél szólni se tudtam. Azok egyszerűen sokkoltak. De persze jó értelemben. Utóbbiak közt volt a Pentagon-os Kino is. Khm... Nos, ő igazán vad volt, de tetszett. WinWin még azt is mondta, hogy úgy pirultam, hogy ha nála lett volna akkor a mobilja tuti lefotózza. Ugratott a kis mocsok. Nem baj, mert én is ezt tettem vele. Ugyanis őkelme éppenséggel régóta szemet vetett Kino bandatársára, a japán Yuto-ra. Mi tagadás jól néz ki a gyerek és jól is mutatnának együtt. Ezúttal volt is alkalom, hogy mondhatni ismerkedjenek.
Fellépésünk után néztük kicsit még a többi fellépőt. Aztán közben csak úgy beszélgettünk. Mikor aztán mehettünk volna egy kis pihenőre mi akkor is inkább hülyültünk. Vagyis inkább WinWin szívta a vérem. Egy ponton túl aztán menekült előlem meg ne csapjam. Futott, cikázott az emberek közt és csak nevetett. Nevetsége tárgya éppen az volt amit ő sem tett meg sosem.
- Ha elkaplak kicsinállak! - nevettem persze én is.
Tuti hülyének néznek minket. Őszintén? Pont nem érdekelt akkor. Egy ponton azonban érdekelnie kellett volna. Hogy mikor? Hát akkor épp mikor az a hülye ötletem támadt, hogy a levett cipőmmel dobom le WinWin-t. Sejthető mi lett a vége. Hát nem éppen kedves bandatársam találtam el. Konkrétan hátba dobtam azt akit nagyon nem akartam. Persze mást se, de nah...
- Ezt beszoptad. - röhögött az a hülye, WinWin. De csak addig míg a másik cipőm telibe nem kapta. Szerencséje, hogy csak a mellkasát érte.
- De legalább befogtad végre. - elfáradtam mire utol értem.
- Öhm... Ez azt hiszem a tiéd hyung. - nem akartam tudomást venni róla, de muszáj volt.
- Köszönöm. - cipőm volt olyan kedves felvenni és odaadni az a Kino akit szerencsétlen módon eltaláltam - Azt hiszem bocsánatkéréssel tartozom amiért véletlenül hátba dobtalak.
- Nem történt semmi. Igazán meg sem éreztem. - zavarba hozott, csak tudnám mivel.
- Ugyan már... - képes volt lehajolni a másik cipőmért is, és ha már ott volt fel is adta rám, sőt, kivéve kezemből a másik párat, azt is rám adta - Ez igazán.. Komolyan kínos..
- Ne haragudj hyung, de nem hagyhattam csak úgy, hogy cipő nélkül mászkálj. Bármi bajod eshetett volna úgy. Nem gondolod?
- Végülis igazad van. - fel sem tűnt elsőre, de aztán igen, hogy az a mocsok WinWin közben meglépett Yuto-val együtt - Hát ezek meg?
- Azt hiszem megléptek tőlünk. - Kino is ugyanolyan tanácstalannak tűnt mint én, mikor vissza felegyenesedett - Megnézzük őket merre vannak?
- Igen. - mondtam csak és meg is indultam.
Kino követett engem bármerre is mentem. Minden helyet megnéztünk így amiről úgy hittem ott lehet barátom. Csak hát sehol sem volt. Aztán meg, ha nem lett volna mögöttem Kino, dobtam volna egy hátast, mikor végül megláttam WinWin-t. S miért? Megmondom én. Az a kis piszok Yuto-n csüngött, vagy az őrajta, mindegy végülis, a lényeg az hogy azok ketten elég hevesen falták egymást.
- Mi lenne ha sétálnánk egyet inkább? - csak úgy elkaptam Kino kezét és elhúztam onnan.
Fel akartam menni a tetőre, de mivel lebuktunk volna meg nem is engedték volna, így csak egy ajtón túl az emeletek közti lepcsőkhöz mentünk. Ott kaptam észbe és eresztettem el Kino kezét. - Bocs.
- Nem gond. Tetszett. - kis mosolya most valahogy másabbnak tűnt nekem - A reakciódból ítélve hyung, nem tudtál róla hogy ők ketten... hát tudod..
- Hát nem. Az a mocsok egész eddig azzal etetett, hogy mennyire odavan érte, közben meg... Áhh mindegy. - leültem a lépcsőre.
- Zavar téged hyung? - Kino is leült mellém.
- Ők ketten? - bólintott - Nem. Csak az zavar, hogy az állítólagos barátom eltitkolt egy ilyen dolgot előlem.
- Ha ez vigasztal, egész friss a dolog kettejük közt.
- Jah, persze. Hülyíts még te is.
- Komolyan mondom. - zavarba ejtően közel ült hozzám - A mai nap volt a döntő. Szóval tényleg friss a dolog. Annyira, hogy az a balfasz Yuto úgy tűnik ma mert végre valóban lépni és nem csak a szája járt.
- Tényleg? - végülis hihető amit mond.
- Tényleg hyung. - közel hajolt én meg elfelé tőle, egész addig míg a korlát meg nem állított - Mondd csak hyung, te félsz tőlem?
- Nem. Dehogy. - csak zavarba hozol.
- Akkor mondd, mit szólnál ahhoz ha egy tőled kicsit fiatalabb fiú közeledni akarna hozzád? - arcom simította közben, amivel csak azt érte el, hogy elpiruljak.
- Honnan veszed, hogy én is olyan vagyok mint WinWin meg a barátod?
- Nem tudom. De, talán csak jelent valamit, hogy elpirulsz ha csak közelebb ülök hozzád. - és még mosolygott is. Sőt! Volt mersze szájon puszilni. Kapásból felpofoztam, aztán meg kissé ijedten néztem rá. Nem azt reagálta amit vártam volna. Mármint nem mentegetőzött, nem kelt fel és nem hagyott ott. Inkább visszahajolt és rendesen szájon csókolt. Éreztem, hogy megrettent mikor kezem fejét érte, de nem akartam ütni, ezúttal csak hajába túrva, húzva közelebb, viszonoztam csókját. Csókolóztunk is így amíg csak levegővel bírtuk, s talán míg meg nem éreztük, hogy ha tovább folytatódik akkor bajok lesznek délen.
- Ha ezután is hyungozol tényleg meg foglak ütni. - súgtam csak neki miután elváltunk egymástól.
- Nem teszem. - mosolygott és arcom simította újra - De akkor hogy hívjalak? - aron puszilt - Édesem? - újabb puszi - Cicám? - ismét puszi - Vagy életem? Hogyan? - s még kaptam puszit meg simítást.
Válasz helyett ezúttal én csókoltam meg őt. Komolyan nem tudom mi lesz ebből az egészből, csak azt tudom, hogy akarom, vágyom a csókját s a közelségét.

(Egyfejezetesre terveztem, de ha érdekelne valakit még esetleg a folytatás, csak egy rész, akkor esetleg hozzá írom.)