Korcsvilág meséi

Titkok, rémálmok és konspirációk

Utópia. Milyen hangzatos név, nem igaz? És találó is! Az emberek egyenlők és boldogok. Mindenkinek megvan mindene! Nincsenek legyőzhetetlen betegségek! A levegő tiszta. Senki sem éhezik. Igazi paradicsom! Wolfgang boldog volt, hogy ebben a csodálatos országban élhet.

A munkája egy igencsak új keletű dolog volt, még az utópiai emberek számára is. Álomelemző volt. Nem, ez nem ugyanaz, mint az álomfejtő. Sőt! Mikor Utópia anyavilágában átvették a tudósok a hatalmat, a szkeptikusok száma az egekbe nőtt és az álmokból való jövendölés más babonákkal, valamint a vallásokkal együtt érdekes történelmi lábjegyzetté degradálódott. Ezzel szemben az álomelemző egy megbecsült szakma, a pszichológia egyik új irányvonala volt, melynek Dr. Wolfgang Campbell közismert képviselője volt!

E tudományág célja: egy egyed pszichológiai vizsgálata álmain keresztül. Ez persze nem úgy nézett ki, hogy a páciens elmesélte az álmait (bár erre is sor került), hanem egy gép segítségével látni lehetett azt, amit az alany lát az álmaiban. A pácienst alvás előtt rákötik az álomrögzítő gépre. A gép két monitorának egyikén megjelent, amit az alany elméje létrehozott a REM fázis ideje alatt.

Egyik nap Wolfgangnak egy nagyon befolyásos páciense akadt: Dr. Wildmaker. A vezér tanács egyik tagja volt ő, a főtaláló Leo Deus egyik legfontosabb embere.

- Üdvözlöm Dr. Wildmaker! Miben lehetek szolgálatára? – köszöntötte udvariasan Wolfgang.

- Rémálmaim vannak Dr. Campbell! Minden este. - mondta karikás szemekkel a kialvatlan lángelme.

- Értem. Emlékszik arra, hogy ezekben a rémálmokban mi történik?

- Csak halványan. Először kellemesen indul aztán valaki, vagy valami üldöz. Mikor alszom éles az egész, de amint felébredek, már csak a kellemetlen, fojtogató érzésre emlékszem.

- Értem. Mióta vannak rémálmai?

- Nagyon régóta. Nem is tudom mikor volt utoljára ténylegesen pihentető az alvás.

- Miért nem jött akkor korábban? Az ajtóm mindig nyitva áll a betegek előtt!

- Kérem, ne nevezzen betegnek! Meg amúgy is, ódzkodtam attól, hogy valaki alvás közben a fejemben turkáljon.

- Ne aggódjon Dr. Wildmaker! Engem is köt az orvosi titoktartás! Senkinek nem fogok beszélni a látottakról, senkinek nem fogom megmutatni a felvételeket és amint végeztünk a terápiával véglegesen törlöm. Persze kivételt képez, ha maga meg akarja tartani. Ekkor átadom a felvételt zokszó nélkül és természetesen nem fog másolat készülni róla.

- Nem is tudom. Eléggé bizalmatlan vagyok. Igazából csak az egyik unokám noszogatása miatt vagyok itt. Talán hiba volt eljönnöm...

- Várjon Dr. Wildmaker! Ha már befáradt a rendelőmbe, hiba lenne kihagynia a lehetőséget! Ne bizonytalanítsák el a félelmei! Adjon egy esélyt a módszeremnek, meglátja, jobban fogja magát érezni. És utána felírhatok pár álomkontroll kapszulát is!

- Nem lehetne egyből azzal kezdeni?

- A kapszula önmagában csak egy bizonyos fokig segít. A rémálmok megszűnnek, de az azokat okozó pszichológiai teher talál magának más utat, hogy a tudatalattin keresztül kárt tegyen a be... akarom mondani a páciensben.

- Tehát a pirula csak akkor hatásos, ha befekszem a masinájába és hagyom, hogy vizsgálgasson.

- Pontosan Dr. Wildmaker!

Az öreg tudós sóhajtott. - Jó, legyen. Mi baj történhet?

Wolfgang átvezette Dr. Wildmakert a gyakorlati terembe. Ebben a teremben egy ágy volt s közvetlen mellette állt a gépezet. Az öreg doktor kényelembe helyezte magát. Míg feküdt az ágyon, az álomelemző ráadta fejére a VR szemüvegre emlékeztető sisakot. Kételkedett abban, hogy egy ilyen otromba sisakkal a fején sikerülni fog elaludnia. De a gép kellemes masszírozásának hála, rögvest ellazult és elaludt.