A nevem Richard Hard. Tisztán emlékszem ahogy be néztem a szekrénybe és teljesen üres volt, tisztán emlékszem mennyire rongyos ruháim voltak, tisztán emlékszem milyen volt szegénynek lenni.
Az iskolába épp hogy nem buktam meg. Szörnyen rossz tanuló voltam. Anyám sokat küszködött mindenért. Takarítóként dolgozott egy házban. Apám pedig szintén takarító volt egy hotelbe. Nem volt sok pénzünk. Én szüleimet nem becsültem meg amiért annyit dolgoztak. Pedig megkellet volna. A lényeg, hogy imádtam pókerezni 14 éves koromtól keztem megszeretni. Egy éjszaka annyi pénzt nyertem hogy szüleim legalább egy évet kellet volna dolgozzanak amíg kigyűl ennyi pénz. A szüleimnek nem szóltam semmit erről. A pénzt megtartottam magamnak. Eljött a vizsgaidő, őszintén azelőtt való este semmit sem tanultam rá. De megírtam. A javító tanárt megpróbáltam lefizetni, mert tudtam hogy ha nem fizetem le nem tudok líceumba járni vagyis nem lesz normális életem, úgyhogy ezt láttam helyesnek. De a tanár nem fogatta el a pénz összeget. Egy hét eltelt. És az osztályból mindenki bekerült egy jó iskolába de én biztosra vettem nem fogok továbbjutni. Az osztályfőnök utánna oda hívott a katedrához, hogy mondja el a jegyem.
-Gratulálok Richard elérted a maximális pontszámot!
Kérdőjelek voltak a fejemben. Mi? Micsoda? Maximális pontszám? Kezembe adta a lapot és tényleg sikerült. Aznap délután üzenet érkezet régi telefonomra az volt rá írva:
Kedves diák! Mégis csak elfogadom az összeget amit ajánlottál, bizonyára már láttad a vizsgádat. Maximális pontszámot adtam neked. Ezért utald át a pénzt! Át utaltam a pénzt neki. És bekerültem a legjobb iskolába
YOU ARE READING
Money
Random,,A pénz nem boldogít'' ez volt az utolsó mondatom szegényként. Ma már luxus villába élek és mindent megtudok magamnak venni amit csak szeretnék. Most úgy gondolom a pénz igenis boldogít, de még mennyit.Hiszen a pénz miatt vagyok ott ahol vagyok. A...
