Kalóz király [ATEEZ ff.]

1. Sunrise

A hófehér Hold fénye megcsillant az alatta mélykéken nyújtózkodó tenger felszínén, amely gyengéden ringatta a hatalmas hajókat és apróbb csónakokat a kikötő mentén. Két alak beszélgetett a mólón, két férfi. Beleolvadtak az éjszaka sötétjébe, arcukat csak a fiatalabb kezében lévő lámpás világította meg. Beszédük gyorsult, a nagyobb darab szakállas erősen gesztikulálni kezdett. Pár perc múlva már csak a pisztolylövést lehetett hallani és az éles csobbanást. A fiatal férfi már egyedül állt a korhadt deszkákon. Fogai megcsillantak, majd az alakja beleveszett a sötétbe. A lámpás kialudt.

A mólótól ötven méterre befelé a parton egy fogadó feküdt. Nagy volt, és csak úgy dúlt benne az élet. Aki először lép be ide, az azonnal megilletődik a bábeli zűrzavartól. A levegő párás, az alkohol szaga különböző testnedvekével keveredik, szitokáradat, zabolázatlan nevetés, artikulálatlan üvöltés hangzik körben az asztaloktól. A tagbaszakadt férfiak szórakoztatásáról az alkohol, a kártyajátékok, na meg az itt dolgozó hölgyek gondoskodnak. Mocskos ügyek zajlanak a penészedő falak között, nem eviláginak valók. És akinek van egy kis esze, az egész szigetet elkerüli. Kalózok tanyája volt ez. Idejárt a tengeri banditák apraja-nagyja. Ugyan nem sokban különbözött ez más kikötővárosoktól, mégis, aki elég óvatlan volt, könnyen otthagyhatta a fogát. A kalózok csak a saját fajtájukat tűrik meg, - azt is néha elég nehezen.

A fogadó bárpultjánál egy fiatalember ült. Az italját kortyolta lehajtott fejjel, és magában az életet szidta. Kalóz volt, mégis valahogy kitűnt. Megjelenése makulálatlan volt (ami nem volt elmondható a többi, mind az ötven helyiségben tartózkodóról), egyetlen testrésze sem hiányzott, a skorbut sem kezdte ki a fogait. Mandulavágású szemeivel a poharában lebegő szesz felszínét pásztázta. Fiatal kora ellenére már elvétve ismerték a nevét, igaz, nem a hatalmassága miatt.

Gondolataiból a bárpultos harsány hangja zökkentette ki. A cingár bajszos férfi erősen magyarázott valamit a pult másik felében ülőknek.

- A Kraken kincse! Igen, a legendás kincs, ami isteni vagyonnal ruházza fel megtalálóját! Azt mondják olyan értékes, hogy akár a világ összes országát képes lehet megvenni vele! De még ha nem is, bárki is találja meg, az bizonyosan elnyeri a rangját, mint a kalózok királya! A Kraken, hát én magam még sohasem láttam, de egyes matrózok beszámoltak már az éjfekete tengerből kinyúló hatalmas csápokról...

Hongjoong felhorkant. Még ha létezni is ekkora értékű kincs, hajó nélkül aligha lenne képes megszerezni. Egy kis csónakkal nekivágni a háborgó tengernek pedig egyet jelent az öngyilkossággal.

Lehúzta a pohár tartalmát, majd néhány pénzérmét helyezett a pultra. Ideje volt távoznia. Az erős szagok már kezdték zavarni érzékeny orrát. Felállt, majd a hátsó ajtón keresztül kimenekült az épületből. Senki nem foglalkozott vele, nem kereste, mintha ott sem lett volna.

A parton sétált fel-felnézve a hatalmas hajók éjszakába burkolózó körvonalaira. Pár hete még neki is volt hajója. De még milyen! Csak úgy szelte a vizet! Kiemelkedően szép volt, igazi remekmű, anno kereskedőhajó volt. Kabinjai meg voltak rakva mindennel, amire az embernek csak szüksége volt. Élelmiszer, hordókban rum, a legelőkelőbb vásznak, valamint aranyérmék és drágakövek ezrei. Nagy tervei voltak azzal a hajóval. Kalandozni akart, fellelni a kalózvilág hírhedt kincseit, hogy aztán egy napon minden kalóz őrá nézzen fel, ő lehessen a kalózkirály. És minden haladt az elképzelései szerint, mígnem egy szép napon egy Chris nevű figura a legénységéből ellene nem fordult. Nos, egy szónak is száz a vége, a hajó az övé lett, a volt kapitányt, Hongjoongot pedig egy csónakon útjára eresztették. Napokig hánykolódott a nyílt vízen, csoda, hogy egyáltalán túlélte, és sikerült partra szállnia.