A színfalak mögött (Tom Holland ff.) - SZÜNETEL

1. A meghallgatás

Eljött a nap...

-Úristen!! - keltem ki az ágyból izgatottan. Ma van a nagy nap! A meghallgatás napja! De úristen! Mi lesz ha nem fog menni? Ha, mikor elkezdek beszélni kiröhögnek és elküldenek, hogy egy semmi vagyok? Mi lesz ha... Na jó Kate koncentráljunk inkább a felöltözésre. Mégsem vehetek fel akármit egy ilyen eseményre! Az is lehet, hogy ha nem öltözök jól, akkor máris kidobnak! Jó, jó befejeztem a sápítozást! Végül egy szép bordó pulcsit vettem fel egy szoknyával és egy magassarkúval kiegészítve.
A magassarkúra azért volt szükség, mert hát nem vagyok egy égimeszelő (165 centi körül vagyok).
Ezután felraktam egy minimális sminket (kis korrektor, szempillaspirál, szájfény) és kimentem a konyhába reggelizni.

Főztem egy kávét és csináltam magamnak egy szendvicset. A kávét egy termoszba raktam, a szendvicset pedig becsomagolva a táskámba tettem és egy gyors fogmosást követően már indulhattam is. Beszálltam az autómba és a GPS- t bekapcsolva elindultam a megadott helyre. Még jó, hogy számoltam a reggeli csúcsforgalommal, mert egy nagy dugóba kerültem, de végül sikerült időben odaérnem. Időpontra volt megadva, hogy ki mikor jön így gyorsan átfutottam a szöveget és már mondták is a nevemet:
- Kate Robins - szólt a hangosbemondóból - Kate Robinsot várják a 6-os meghallgató teremben (fogalmam sincs, hogy van e olyan, hogy meghallgató terem, de itt most lesz! :D).
Én sietve felkaptam a táskámat és már indultam is a terem felé.

A terembe belépve elsőként egy nagy fehér vásznon akadt meg a szemem ami előtt három kamera állt. Vele szemben egy asztalnál egy asszisztensnek tűnő nő állt, míg az asztalnál a producer és a rendező foglalt helyet, az asztal előtt pedig egy szék árválkodott.

- Jó napot! - köszöntem.

- Önnek is Miss Robins - mondta a producer - üljön le kérem! - mutatott a székre.
- Nagyon izgul? - kérdezte a rendező.

- Hát, nem mondanám, hogy nyugodt vagyok - mondtam stresszesen.

- Először is nyugodjon meg, mert nem fog tudni koncentrálni. Ha ez meg van akár el is kezdhetjük - szólt közömbös hangon a producer.

- Felkészült? - kérdezte az egyik asszisztens.

- Azt hiszem, igen.

- Akkor kezdjük! A meghallgatás a következőkből fog állni: elmondja nekünk a maga által választott szövegét, majd csinálunk egy rögtönzéses produkciót utoljára pedig a film egyik jelenetét is elpróbálhatja az egyik szereplővel - darálta le az asszisztens.

- Ki lesz az a szereplő? - kérdeztem rögtön, Tom Hollandre gondolva . De jó lenne, ha vele próbálhatnék!

- Az majd kiderül! Most pedig... Kezdhetünk? - kérdezte a nő.

- Persze! - és belefogtam a megtanult szövegembe, ami egyébként az egyik kedvenc könyvemből (Jane Austen: Büszkeség és balítélet) egy hosszabb idézet... majdnem egy egész fejezet. :) A kamerákat is bekapcsolták előadásom alatt, ami amúgy kicsit sem zavart, mert mikor belelendülök a beszédbe, akkor megszűnik körülöttem minden és csak a szövegre koncentrálok.

Ezután következett a rögtönzés, ami szerintem jól ment. Egy piaci árus szerepébe bújtam és egy nagyon furcsa vásárló kérdéseire válaszolgattam. Volt egy olyan része is mikor mondtak nekem egy mondatot és arra kellett úgy választ adnom, hogy nem tudtam mi a szerepem. Még néhány mimikát mutattam a zsűrimnek, majd következhetett a film jelenete. Ekkor pedig behívták a próbatársamat.

- Tony, gyere be! -kiáltott ki a rendező. Én pedig csalódottan biggyesztettem le a számat. Nem Pókemberrel lesz jelenetem! :( Önsajnálatomból Tony érkezése zökkentett ki, akiről amúgy fogalmam sem volt, hogy kit fog játszani.