kicsit egy erdőben érzem magam.. mióta nem beszélek vele azóta hiányzik.. minden nap bele mar a szívembe a kérdés: mi lett volna, ha
aznap elmondom neki mit érzek valójában? úgy visszaforgatnám az időt.. úgy kitörölném a múltnak a faszságait.. bárcsak másképp döntöttem volna, akkor most nem gondolkodnék ennyit ezen a dolgon.. "ezen", mármint azon, hogy hogy lehetek ekkora faszfej.. lehet hogy ő is szeretett? igaz, akkor nem másnak vall szerelmet.. habár az ember csinál néha meggondolatlan dolgokat.. ugye? olyan szépek a szemei, olyan gyönyörű.. miért ülök csendben az ágyam sarkában? ordítani lenne kedvem.. úgy szeretnék sírni, mint ahogy még sohasem..
