Édenkert | ÉK-sorozat I.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET 2

Ez egy szörnyen gonosz húzás volt, és nem kellett géniusznak lennem ahhoz, hogy tudjam, ezt mind Viviana ültette a fejébe.
Nem volt hibátlan Nicholas. Közel sem, de pontosan tudtam, hogy ezt a fájdalmas történetet a nő nem úgy mesélte el, ahogy valójában történt. Csak Viviana szenvedését ismeri a fiú, ahogy előadja, hogy Nicholas mennyire átverte, hazudott neki, és kihasználta. Azt, hogy igazából Nicholas volt foglya a nőnek, azt nyilván nem hinné el Brandon.

Éreztem, hogy Nicholas mennyire igyekszik visszafogni magát, és nem reagálni erre az egészre, miközben pontosan jól tudtam, hogy nagyon is joga lenne rá. Nem volt joga Brandon-nek így belekérdezni ebbe a témába, és fájt, hogy ennyire építette le a hangulatot a drámájával, amit most itt kreált.

-Igazából ő segített nekem. –válaszoltam Nicholas helyett. –Tudod, a cikkben ő volt az interjúalanyom. Magától ajánlotta fel a segítségét, és végső soron egy nagyon sikeres anyag lett. –a mosolyommal igyekeztem csökkenteni a konfliktus növelését, és megmutatni a fiúnak, hogy nincs szükség erre a sárdobálásra. –Nincs bennem lehetőség.

-Lehet, hogy célja van a cikkel. Mondjuk, pénzbeli nyereség. Vagy az, hogy felfigyeljenek rá. –és csak nem hagyta abba a szurkálódást a fiú.

-Nem a cikkem által ismerték meg őt. –abszurd is volt a felvetés, könyörgöm. –Nem tudom, hogy miket mondtak neked, de miattam nem kell aggódnod, nagyon is rendben vagyok, boldog vagyok, és semmi probléma nincs a kapcsolatommal.

-Ophelia, nyugalom. –nem vettem észre, hogy egyre ingerültebben és gyorsabban beszéltem, csak akkor tudatosult ez bennem, mikor Nicholas hangja ütötte meg a fülemet.

-Nézd, köszönöm, hogy féltesz engem, de én tényleg jól vagyok. Szórakozzunk egy kicsit, vagy ha nem megy, akkor mi inkább kicsit félrevonulunk. –tényleg nem akartam sokáig húzni ezt az egészet, mert nem láttam értelmét, hogy vitába szálljak a fiúval.

Két teljesen ellentétes nézetet vallunk, és úgysem fogjuk tudni megváltoztatni a másik véleményét. Amíg pedig nem lépünk át egy illetlen határt, addig szeretném ezt az egészet még csírájában elfojtani vita nélkül.
És amint ezt kimondtam, gondolkodás nélkül felálltam, hogy tényleg kicsit levegőzzek egyet.

-Azért nem gondoltam volna, hogy négyünk közül pont te leszel a leghülyébb. –ám erre a mondatra megálltam.

Én mindig is igyekeztem higgadtan kezelni a problémákat. Soha, tényleg soha nem volt célcom az, hogy másokat bántsak meg, sőt, inkább hagytam, hogy az én véleményem maradjon alul, mintsem, hogy összetűzést kreáljak. De azt sosem tűrtem, hogy tiszteletlenül beszéljenek velem. És ezt soha nem is fogom tűrni.
Ugyanis van önbecsülésem, tudom jól, hogy mennyit érek, és ezen tényezők miatt soha nem fogom hagyni, hogy ilyen undorítóan beszéljenek rólam.

-Figyelj ide, Brandon. –egyenesen felé fordulva kezdtem el magyarázni. Elegem lett, és buli ide vagy oda, nem tűröm tovább, hogy így viselkedjen. -Én próbáltam kedves lenni veled, sőt. Az utóbbi időben te szóltál meg engem mindenért, most is, Nicholas hozzád sem szól, de bunkó vagy vele. Bántod a szerettemet, és ez nem fair egyszerűen. Egy rossz szavam nem volt Isabella-ról, az pedig, hogy Vivivana-val nem jövök ki, az nem ellened irányul.

-Miért kellene kedvelnem őt? -rá sem nézett Nicholasra, de nyilván tudtam, hogy rá gondol.

Mérhetetlenül rosszul éreztem magam, hogy ilyen szintre süllyedt a barátságunk. Nem tudtam feldolgozni, hogy hogyan juthattunk ide.
Mi, akik annyi éven át egy erős csapat voltunk.

-Hallod, amit kérdezel? -suttogtam a szavakat, és értetlenül néztem a fiút. -Nem érzed, hogy mennyire ironikus ez? Te leszólhatod Nicholas-t, de nekem nincs jogom neheztelni Viviana-ra? Mi van veled, Brandon? Sőt, még csak nem is kezdtem el kritizálni a nőt. Itt te vagy egyedül az, aki undorítóan viselkedik.