HALIII először is a borítót @Ninuuusz készítette és mégegyszer köszönöm neki<33
A hajam a vállam mögé tűrve lassan kiszáradt a távolban lemenő naptól. Megigazítottam a világoskék bikinimet, miközben abbahagytam az úszást, és a távolban látható naplementét jobban szemügyre vettem.
Lelöktem magamat deszkámról, függőleges helyzetben ültem, miközben a lábamat belelógattam a vízbe. Lehunytam kék szemem, és élveztem a pihentető pillanatot, mielőtt még el kellett volna indulnom.A kezemmel beletúrtam a hajamba, és megpróbáltam kifésülni a csomókat.
Kezdődött a nyár, és néhány hónap múlva indulhattam az egyetemre. Otthagytam a számomra fontos embereket,mint pl a barátaimat, a családomat és valójában az egész életemet Outer Banksban. Gyorsan leszálltam a deszkámról tudván, hogy haza kell érnem, mielőtt anyám aggódni kezd. Annak ellenére, hogy nem olyan rég töltöttem be a tizennyolcat, még mindig úgy gondol és néz rám, mint a tízévesre, akinek mindig szüksége van rá. Félreértés ne essék, végtelenül szeretem, de néha egy kicsit sok tud lenni.
Átsétáltam a parton vissza az autómhoz. Kinyitottam a fekete terepjárómat, és felraktam a kocsi tetejére a deszkámat, majd becsúsztam a vezetőülésbe, a még mindig nedves bikinimben.
Oh el is felejtettem bemutatkozni,Avery Butler a becses nevem és nem olyan rég töltöttem be a 18. Életévemet.
Elindultam Outer Banksbe, pontosan a menedékbe,igen ez számomra a menedék.
Üdvözöljük Outer Banksben; földi paradicsom, ahogy említeni szoktam. Ez az a fajta hely, ahol vagy két munkahelyed van, vagy két házad van. Két törzs, egy sziget.
Egy hídon áthaladva láttam, ahogy a nap lenyugszik, megvilágítva a nyugodt vizet. Napszemüvegemet levéve néztem, amint az ismerős városom villámgyorsan elhalad mellettem. Az aszfaltozott út már tönkrement, mert a kavics megkarcolta az autóm alját, jelezve, hogy a Southside vagy a The Cut-ban vagyok, ahogy sokan nevezik. Ez volt a snecik otthona az én otthonom. A sneciket mindig lenézték. Csináltunk megélhetést, buszozást, jachtmosást.
Tudtam, hogy nem ezt az életet akarja nekem anyám, de őszintén szólva nem cserélném el semmi másra, főleg a barátaimat.
Leparkoltam a kocsimmal a ház mellé és a vállamra dobtam a táskámat. Bementem a házba,és láttam, hogy anyám a konyhában ül, meleg teával a kezében,de láttam hogy a másik kezében egy számlát tart valószínűleg megint sokat kell befizetnünk,már nem bírjuk nagyon anyagilag.
- Anya - szólítottam meg halkan, miközben a vállára tettem a kezem. Anyu felugrott és megfordult, a teát kiejtette a kezéből és a földön landolt.
Nagy csattanással ért földet a teás bögre, méghozzá apró darabokra tört.
- A francba - motyogta, miközben felállt a székről, de megállítottam, mielőtt fel tudta volna venni a törött bögrét. - Sajnálom, Avery - mentegetőzött, miközben a hajába túrt, és hátradőlt a széken.
"Hé, hé, hé,- mondtam halkan: - Pihenjünk le egy kicsit, rendben? Ezt meg majd feltakarítom. Lassan bólintott, én pedig bevezettem a hálószobájába. Bemászott az ágyba, én pedig egy puszit nyomtam a homlokára, miközben mogyoró barna szeme lecsukódott.
Kilépve a szobából, csendesen becsuktam az ajtót és elindultam.
Az élet nehéz volt anyával. Az apám majdnem egy éve meghalt, és mostanában mindkettőnk életét a pokolhoz lehetett hasonlítani. Anyukámat gondoztam, tudván, hogy nehéz volt fizetni a számlákat, különösen ott, ahol élünk. Élelmiszert vásároltam, és a keresetem nagy részét a családnak ajánlottam fel, hogy együtt tartsam. Úgy érzem magam, mint egy nyúzott kábel.
Felkaptam egy tekercs papírtörlőt a szekrényből, és lehajoltam a földre, és megpróbáltam felszívni az összes kávét, amit csak tudtam. Miután a szemetesbe dobtam egy negyed tekercs papírtörlőt, óvatosan összeszedtem a szétszórt darabokat, és azokat is kidobtam a szemetesbe. Kikaptam a seprűt a szekrényből, és söprögetni kezdtem.
Miután végeztem becsuktam a szekrény ajtaját. Felkaptam a táskámat az asztalról, és a szobám felé indultam, próbálva elfojtani az ásításomat. Beestem az ágyaba és lehunytam a szemem és álomba merültem.
