Karácsonyi meglepetés

Advent 4. vasárnapja - Tényleg?

- Draco!! Megjött! Megjött a csomagod amit a "szerelmednek" adhatsz. - örvendezett a mardekáros fekete hajú, mindenlében kanál Pansy. A szőke nem zavartatta magát, tovább folytatta a reggeli készülődését.

- Tényleg? Tedd csak le az ágyamra. - utasította Draco a lányt némi fáradtsággal a hangjában. A lány lehuppant az ágy szélére és várta mikor lesz kész a tökéletes kinézet minta példánya. Kíváncsiság mozgatta agytekervényeit, vajon mi lehet a barna csomagolású dobozban. Óvatosan bekukkantott a ragasztás helyénél, de mire bármit is láthatott volna, Draco ráförmedt.

- MÉGIS mit művelsz??!! - Annyira megijedt Pansy, hogy a szelleme elhagyta a testét és csak üres tekintettel bámulta a káprázatosra fésült Malfoy fiút.

- Semmit!......semmit. Csak belekukkantottam. Olyan nagy baj? - mordult barátjára Pansy. Utálta, ha valamit rejtegetnek előle. Mindenről szeretett tudni, ki-mi-hol-mikor mit csinál éppen. Egy igazi pletykagép. Draco mit sem törődve a lánnyal belenézett és arcáról enyhe öröm, méginkább kellemes csalódottság sugárzott. Gyorsan elrejtette a dobozt, míg más meg nem látja, majd laza tempóban haladtak a Nagyterembe elfogyasztani a reggelit.

Belépve a karácsonyi hangulattal átitatott terembe Draco a szemeit fürkészte a Griffendéles asztalon. Az arany trió már javában beszélgetésbe keveredtek háztársaikkal. Mikor Harry érezte, hogy figyelik, gyorsan a háta mögé nézett és elpirulva elengedett egy halovány mosolyt a szőke felé. Draco ajkának sarkába apró mosoly húzodott, majd lány barátját követve leült falatozni.

Mikor minden diák megérkezett, McGalagony igazgatónő a pódiumhoz sétált és csendre intette a roxforti diáksereget.

- Jó reggelt kívánok minden kedves tanulónak és kollégának! Eljött a várva várt nap, az utolsó nap amit közösen töltünk el együtt itt, a Nagyteremben ebben az évben. Mint tudják egy hónappal ezelőtt húztak egy nevet a Teszlek süvegből és a ma esti lakoma előtt szeretnék megkérni mindenkit, adja át kihúzottjának az ajándékát. Hogy nehezítsünk rajta, szeretném ha mondanának pár szót az illetőről mielőtt kifáradna átvenni a csomagját. Lehetőleg kedvesség és ne utálat szóljon belőlünk. - ezzel a Mardekár asztalára nézett, majd újra előre. - Köszönöm szépen figyelmüket és türelmüket, jó étvágyat! -

A délelőtti órákban minden klubhelyiség a ma esti eseménytől volt hangos. Sokan izgultak a másik reakcióin; mások azon idegeskedtek mit fognak kapni, de Harry magabiztosnak tűnt. Tudta, hogy tökéletes ajándékot vett a szőke hercegnek, valahogy az elméje mégis azt súgta: biztos örülni fog neki? Mi van ha szeme láttára pusztítja el mert egy mugli származású tárgyat ad neki? Gyorsan elhesegette ezen gondolatait és optimistán szemlélte a helyzetet. Ron fel-alá rohangált egy csomagolópapírral és celluxszal a kezében. Az utolsó percre hagyta a felkészülést, mint mindig. Hermione már másnap megvette és becsomagolta az illető számára az ajándékot.

- Nem kell segítség? - kérdezte a szemüveges vöröshajú barátjától. Ron ledobta a kanapéra a cuccokat és átadta barátnőjének.

- Légyszi, segíts! - könyörgött kutyaszemekkel a szeplős. A lány megfogta a csomagolópapírt, kiterítette, majd az ajándékot belehelyezte. Széleinél behajtotta rá a dobozra, ezután a cellux segítségével rögzítette. Mindenki csak ámult milyen ügyes a boszorka.

- Tessék Ron. Nem volt nagy ügy. - A fiú szorosan átölelte, a lány arcát telenyomta puszikkal, majd a hálótermébe felrohant eltenni a csomagot.

- Hé skacok, nincs kedvetek lejönni a Három Seprűbe egy vajsörre? - érdeklődött Dean.

- Persze, mehetünk. - válaszolt Harry. Elindult a griffendéles bagázs Roxmortsba a már jól ismert fogadóba. Mikor betértek, nem csak ők gondolták, hogy elütik az időt Rosemartanál. Mind a négy házból ültek diákok, helyet alig találtak maguknak.

- Erre nem számítottam. - jelentette ki Seamus. Dean egyetértően bólogatott legjobb barátja megjegyzésére. A többiekre szegezték tekintetüket. - Maradjunk vagy menjünk? Telt ház van. - Harrynek támadt egy ötlete.

- Mi lenne ha Aberforth-hoz mennénk? - Kifogás nem akadt a többiek részéről, így kiléptek az ajtón és a hóval fedett keskeny utcán haladtak tovább. Mikor a régi odúhoz értek a szemüveges kopogott hármat, majd tágra nyitotta az ajtót. Kevésbé volt zsúfolt, de itt is voltak páran és minden fej közül kilógott a tejfölszőke hajkorona.

- Ááá, Harry....és társai. Látom, ti sem fértettek be a Három Seprűbe, mi? - kérdezte az ifjiaktól.

- Nem. - körülnézett a házikóban ami a háború idején még fakó és sivár volt, most viszont otthonosnak tűnt a zöldszeműnek. - Szépen kipofoztad a helyet. - Dumbledore öccse felkacagott az örömtől.

- Foglaljatok helyet! Gondolom vajsör. - Mindenki igennel válaszolt. - Jól van, máris hozom. -

Öt perc múlva felszolgálta az italokat és annyira elbeszélték az időt, hogyha a Mardekár Hercege nem szól nekik, lekésték volna a karácsonyi lakomát. A kastély falai közé visszatérve mindenki ünnepélyesebbre fogta magát és az ajándékokat ellenőrizték még az utolsó percekben is. Szépen lassan a diáksereg beszállingózott a Nagyterembe mint a hópelyhek a fellegekből. McGalagony igazgatónő ismételten csendre intett mindenkit.

- Jó estét kívánok mindenkinek! Mielőtt elfogyasztanánk a karácsonyi lakomát, szeretnék mindenkit megkérni, hogy adja át a kihúzott személyének a neki szánt ajándékot. - Draco kissé megfeszült és nyelt egy nagyot. Pansy próbálta nyugtatni, de kevés sikerrel járt. Harry sem volt másképp. - Nos, akkor lássuk az első személyt. - Elővett egy pergament, majd az első személlyel kezdve mentek ki a diákok és mondtak pár szót az illetőről és ha magára ismert, megkapta a csomagját. Így haladtak egy órán keresztül, míg nem páran maradtak. Köztük volt Ron, Hermione, Harry, Blaise, Pansy és Draco. Romilda húzta Ront akitől egy csomag bonbont kapott. Ron Pansyt húzta és egy parfümmel lett gazdagabb a lány. A mardekáros Hermionét húzta aki egy könyvvel lepte meg. Az okos griffendéles Blaiset kapta meg a Teszlek Süvegtől és egy seprű polírozót kapott a lánytól. A kör bezárult ugyanis Zabini volt az első. Harry végül felállt, a pódium elé sétált majd felszólalt:

- Azt kaptam a Sorstól, hogy a Mardekár tejfölszőke Hercegének vegyek valamit és bevallom, fejtörést okozott. - nézett Dracora. - Végül megtaláltam a számodra tökéletes ajándékot. - A Malfoy fiú nagy mosollyal ballagott ki a másik mellé aki felé nyújtotta a csomagot. Draco elvette, majd megköszönte Harrynek a figyelmességét.

- Tudtam, hogy te húztál. Azt hittem semmit sem kapok. - jegyezte meg egy kaján mosoly kíséretében.

- Tényleg azt hitted ajándék nélkül állok eléd? - A mardekáros is átadta ajándékát a griffendélesnek. - Ezek szerint engem húztál....micsoda egybeesés. - kissé kínosan felnevettek, majd Harry Draco szemeibe nézett és átölelte az ifjú Malfoyt, aki viszonozta az ölelést. Mindenki állva tapsolta a rivalizálás végét szimbolizáló gesztust a két fél és ház között. A pillanatot az igazgatónő szakította félbe.

- Köszönjük szépen Mr. Potter és Mr. Malfoy, mostmár helyet foglalhatnak. Kellemes Ünnepeket és jó étvágyat kívánok minden kedves tanulónak és kollégának. -