Szárnyaló Lángok [Dabi x Keigo]

Part 1

-Nem tudom hol kezdjem a történetemet.Ott ahol megismertem, vagy ott ahol kezdődtek a problémák? Szólalt fel Dabi enyhén rekedtes hangjával.

-Ahol csak szeretnéd, de jobb lenne ha a megismerés pillanatát mondanád el, ezáltal is informálodni tudunk a körülményeidhez méltóan. 

-Mindenekelőtt csak rá szeretnék gyújtani, ha szabad.

-Természetesen.

  -Nagyon hosszú lesz szóval, kérlek dőlj hátra és lazíts.  

Természetesen ahogy sok bűnöző, én se akartam egy lenni köztük de most még is itt vagyok. Azt viszont még én se tudom hol, de itt vagyok. Próbálok. Azért csak próbálok mert pánik rohamaim vannak. Amikor a ligába beszálltam akkor ezek enyhültek, kezdtem feledni az előző életem. Hogyha mégis voltak akkor Shigaraki meg tudott nyugtatni. Neki is vannak. Egymásnak segítettünk ott ahol tudtunk. Jóba voltunk.  Amikor megismertem Keigot olyan volt mint mint egy kismadár aki kiesett a fészkéből, szóval segíteni szerettem volna neki is .Amolyan saját fészket építeni de a dolgok elfajultak. Folyamatosan arról beszélt, hogy vele mi történt  és, hogy neki Törekvő segített. Ő soha nem tudott a pánik rohamokról. Shigaraki vette észre azt, hogy egyre több pánik rohamom van. Kurogiri is rengeteget segített nekem az elmúlt években, ő szerezte be a "stresszert" és ő is rejtette el, hogy ne találjam meg. Mi csak stresszernek hívtuk, mert mire kimondjuk a nevét lejárna a szavatossága.

A probléma az volt, hogy nem bíztunk egymásban. Egyikünk se.

Addig csináltuk ezt míg végül már csak az utolsó levegőért kapálóztunk.

Meg kellett volna kérdenem, kéri-e és nekem fulladni tovább.

__________________________________________________________

Eléggé kakcsi lett de nem baaaj...

Magamért írom nem másért.

Következő részben vissza az időbent fogok játszani :D