Sazerac-napló

Első jelenet

A/N: Amolyan kísérleti írás rövid, többnyire generikus és dialógusokkal teli jelenetekkel, két főszereplővel, akiknek a jelleme ezekből a jelenetekből fog szép lassan kibontakozni. Ez az egyperces-sorozat azért született, hogy kiiktassam a mindennapi stresszt, és szórakozzak egy kicsit. Mivel feltételezem, másoknak is jól jönne egy kávényi vagy röviditalnyi szórakozás, megosztom veletek ezt a kísérletemet.
Előrebocsátom, hogy valószínűleg nem fogok tudni rendszeresen írni, de igyekszem bővíteni ezt a könyvet. Illetve a humor néhol vulgáris és kissé bizarr lehet, de remélem, lesz olyan, akit megmosolyogtat ez a két karakter.

Első, amelyben Kiara és Benjámin végre magukba is töltenek egy kis piát, nemcsak a vendégek poharaiba

Kiara arra riadt, hogy nem bír nyelni. A torkában sűrű masszává állt össze a nyál, és hiába erőlködött, az nem mozdult se fel, se le. A takarója a tagjai köré tekeredett valahogy, és hűvös volt a verejtéktől. Óvatos mozdulatokkal, hogy ne rázza fel a gyomrát jobban, mint kellene, az oldalára hemperedett, és mélyet szívott a szobája állott levegőjéből. Hiba volt, a verejtékbűz hergelte a bélbolyhokat.

Megcsörrent a mobilja valahol tőle balra. Az éjjeliszekrény egésze zörgött a mobil vibrálásától. Kiara ingerülten felmordult, és a kezével kitapogatta az éjjeliszekrényt. Valamit levert közben. A fejébe olyan éles fájdalom hasított, hogy nem bírta felemelni a párnáról, hogy megnézze, mi volt az.

Az ujjvégeivel sikerült maga felé húznia a mobilt, és anélkül, hogy megnézte volna, ki keresi, fogadta a hívást.

– Jó reggelt! – köszöntötte egy rekedtes hang. Benjámin. – Csak becsekkolok, hogy élsz-e még.

– Uhhhh...

– Jó este volt, mi? – Benjámin hangosan zörgött valamivel. Kiara karján végigfutott a hideg. – Te emlékszel, hogy mit csináltam, miután lefejeltem a pultot? Nekem utána képszakadás. Azt se tudom visszaidézni, hogy a faszba jutottam haza...

– Uhhh... Norbi zárt, ő cipelt fel a lakásodra.

– Nagyon bunkó voltam vele? – Kiara kihallotta a fintort Benjámin hangjában.

– Csak a szokásos. – Kiara orrát megint megcsapta az izzadtságának bűze. Óvatosan lerúgta magáról a takarót. Az lecsúszott a földre. – Fúj, a lepedőm is csuromvíz...

Benjáminból kiszakadt egy nevetés.

– Te panaszkodsz? Én olyan négy körül magamhoz tértem, de utána állva aludtam, mert ha lefekszem, tuti hányni fogok.

– Ne mondd, hogy hányni fogsz, mert én is hányni fogok. Már a hányás gondolata is fokozza a hányingert... Miért mondogatom, hogy hányás... Uhhh...

– Kia, nehogy hányni merj...! Nem akarok hányni, ha te elkezded, belőlem is sugárban fog dőlni a hányás... – Öklendező hanggal illusztrálta.

– Ezt most direkt csinálod. Kapd be.

– Te kapd be, én nem érek el odáig.

Mindketten hallgattak, próbálták visszatartani a hányást, és felfejteni az emlékeiket az előző napról.

– Egyébként álmodtam valamit – nyomott el egy ásítást Benjámin. – Bankot raboltam egy hóembernek öltözött hóddal. A bankár is valami beépített ember volt, és míg mi pakoltuk a pénzt a táskánkba, egy lázmérővel cigizett. De rendesen izzott a vége, meg minden. Aztán, mikor kirámoltuk az összes pénzt, a bankár el akarta taposni a csikket, de mivel az egy lázmérő volt, rendesen ropogott a talpa alatt, és higany helyett benzin volt benne, és lángra kapott. Az a hülye hód meg beledobálta az ellopott pénzt a tűzbe. Most akkor ez azt jelenti, hogy bűnözői intencióim vannak? Akarsz velem bankot rabolni? Majd keresünk neked egy hódjelmezt, ami hóemberjelmezt visel.

– Nem, ez valószínűleg azt jelenti, hogy szóród a pénzt, mint állat.

– Én? Ki csorgatja a nyálát egy tévére, amit nem engedhet meg magának?

– OLED tévé, és kibaszott gyönyörű a képe.

– Nem is nézel tévét!

– Mert nincsen tévém!

– Jó, tőlem vedd meg, de az egész várost le kell szopnod, hogy visszajöjjön az ára.

– Majd magadra vállalod a kuncsaftok egy részét, és akkor meghívlak filmezni esténként.

Benjámin felhorkantott.

– Kösz, de annyira nem szeretek filmet nézni.

– Na és az a múlt heti VIP-vendég? Azt majdnem sikerült levarrnod. – Kiara gúnyosan kacarászott. Már alig érezte a hányingert, és a tagjai sem süppedtek az ágyba ólomsúllyal.

– Az a srác valami multimilliomos celebritás! Érte bármikor újragondolnám a szexualitásomat! Amúgy is Norbit fűzögette. Mi az, hogy a Norbit? A lányok is csak az olcsóbb pia reményében incselkednek vele.

– És még engem is itt hagytál volna érte? – kérdezte Kiara sértődötten.

– Gondolkodás nélkül.

Kiara feltápászkodott, hogy kiropogtassa elgémberedett csigolyáit. A nap már éles fénnyel tűzött be a redőny résein keresztül.

– Hát, rám nem várnak multimilliomos celebritások, úgyhogy én ma este dolgozom. Kell az a tévé.

– Mondom, előbb meglesz, ha kiállsz az utcára – gúnyolódott Benjámin, mire Kiara arcára pajkos mosoly ült ki. Bánta, hogy a másik nem láthatja.

– És hol utaltam rá, hogy munka alatt a bárpultot értem?

Benjámin felröhögött, a hangja recsegett a mobilon keresztül. Aztán egyszer csak abbahagyta, és Kiara tökéletesen el tudta képzelni, ahogy legjobb barátja arcából kifut minden vér.

– Mmm, lehet, hogy tényleg hányi fogok...

– Átmenjek fogni a hajad közben?

– Haha, megfulladok a nevetéstől... Majd legközelebb szólok a borbélynak, hogy még rövidebbre vágja.

– Már csak a bőrt tudná lenyúzni a fejedről...

A beszélgetésük ennél a pontnál félbeszakadt, mert Benjámin végül a vécékagyló fölött kötött ki. Ugyan Kiara nem tudta fogni a haját, de végig hívásban maradt, hogy szülészorvos által használt terminusokkal átsegítse barátját egy nehéz reggelen.