Egy tűzoltó a pasim vagy csak szimplán beszívtam ?

1.fejezet

Vissza emlékezés :

Niki szemszög :
Éppen a reggeli futásomat csináltam , hogy időben a suliba érjek , mert megint elaludtam . Kellett nekem egész este edzenem . Nagy álmom már 6 éves korom óta . Persze az osztály társaim nevetnek rajtam , de majd én megmutatom , hogy belőlem igenis tűzoltó lesz .

Lassan nagy nehezen a sulihoz értem , és inkább siettem a tesi terem felé . Dupla tesi jajj de jó . A tesi órákat jobban szeretem minden másnál.

Tesi órán jó pár fekvőtámaszt és fel ülést csináltunk és a végén jött a kedvencem . A kötél mászás.

- Na mi van Niki . Most is próbálkozni fogsz ? - kérdezte gúnyosan Maggie .

- Igen Maggie próbálkozni fogok , mert nem adom fel olyan könnyen . - mondtam határozottan .

Verseny szerűen kezdtünk el fel mászni a kötélen . Próbáltam minél gyorsabban felmászni , ami sikerült is , végül le másztam , akarom mondani lecsúsztam róla , ami kissé fájt . Látszott is a nyoma , mert a tenyerem kissé piros volt . De nem baj megérte

A mai napnak vége lett a suliba így hát haza felé sétáltam . Ahogy sétáltam gondoltam beugrok a boltba megvenni a kedvenc poharas kávémat .

Belépve a boltba vettem négyet a kedvenc kávémból , majd ki is fizettem , de ekkor történt a baj . Tűz ütőt ki a boltba , mert valami bomba robbant be és konkrétan pár rom darab rám zuhant , így azok közé szorultam . A levegő a tűdőmbe szorult , a füst marta a torkomat , levegőt alig kaptam . Ez így eléggé szívás.

Egyre homályosabban láttam , mire sziréna szóra lettem figyelmes , majd hogy egy tűzoltó fiú térdel le elém , így nehezen rá néztem .

- Hé meg tudsz szólalni ? Ne aggódj ki szedünk innen , csak maradj nyugodt - próbált engemet nyugtatni .

Próbáltam nyugodt maradni , kisebb nagyobb sikerrel . Egyre homályosabban láttam , mindenem nagyon fájt , míg végül nem bírtam tovább és elájultam .

Annyit éreztem , hogy valaki felkapott engemet és futni kezdett velem . Tompa beszédet hallottam , köztük a tűzoltó fiú hangját is , de szemeimet nem bírtam kinyitni .

3 óra múlva :

Lassan nyitogattam a szemeimet és nagy nehezen körbe néztem . Egy kórházi kórteremben feküdtem , infúzióra voltam kötve és egy lélegeztető maszk volt az arcomon , amitől kicsit megijedtem .

Ekkor lépett be az a jóképű tűzoltó fiú , aki próbált engemet nyugtatni .

- Szia , hogy vagy ? - kérdezte egy apró mosollyal.

-  Szia . Pocsékul vagyok . Ohm köszönöm , hogy abban a helyzetben nyugtattál engemet . Elmondod a neved ? - kérdeztem rekedtes hangon.

- Ne köszönd kis lány, kötelességemnek éreztem . Egyébként Jimmy Borelli a nevem - mutatkozott be kedvesen .

-  Örvendek Jimmy , én Niki Parker vagyok - mutatkoztam be mosolyogva.

- Gondoltam meglátogatlak téged a történtek után . Hoztam kávét és sütit - tette le a dolgokat a kis éjjeli szekrényre .

- Köszönöm ez igazán kedves tőled , de nem kellett volna . Meddig kell bent maradjak ? Utálok kórházba lenni . - vallottam be .

- Az orvos azt mondta , hogy 3 hétig kell bent maradnod biztos ami biztos . De ne aggódj sokszor meglátogatlak téged.  - mondta mosolyogva .

Jimmynek dolga volt így el kellett mennie , de gyors adott a homlokomra egy puszit , majd kiment. Kicsit zavarba jöttem a szívem hevesen vert . Mi ez a különös mégis jó érzés ?

3 hét múlva :

Jimmy sokszor bejött hozzám , ahogy ígérte még azt is meg engedte , hogy a tűzoltó sapkáját is fel vegyem , amitől igazán boldog voltam .

Az orvos gyors megvizsgált engemet , hogy minden rendben van - e velem és úgy néz ki igen csak azt mondta , hogy ne erőltessem túl magamat . Hát ezt lehet nem fogom betartani .

Miután kimentem a kórházból megláttam Jimmyt így felé rohantam és a nyakában ugrottam és átöleltem , mire Jimmy majdnem hátra esett , de megtartotta magát , és viszonozta az ölelést.

- Óvatosan kis lány , nehogy bajod essen - mondta kicsit aggódva Jimmy .

- Óvatos vagyok Jimmy ne aggódj - mondtam mosolyogva .

Aranyos , hogy így aggódik értem , ami jól esik nekem .

A parkban kötöttünk ki és megálltunk a tónál. Jimmy szembe fordított engemet magával és a szemeimbe nézett . Szívem hevesen dobogott.

- Niki mondani szeretnék neked valamit , ami lehet téged váratlanul fog érni , esetleg meglepetés szerű lesz neked , de már nagyon régóta bennem vannak ezek az érzések . Első pillanattól , első perctől fogva szerelmes vagyok beléd . Azóta a nap óta mióta megláttalak téged , mióta meg mentettelek téged azóta szerelmes vagyok beléd - vallotta be Jimmy végül közel hajolt hozzám és lágyan megcsókolt engemet.

Kissé habozba , de vissza csókoltam őt , miközben átöleltem a nyakát .

- Én is pont ugyanígy érzek irántad Jimmy . Megdobogtattad a szívemet , ami csak érted dobog senki másért . Szeretlek teljes szívemből , teljes lelkemből . Szerelmes vagyok beléd Jimmy Borelli.

Most én csókoltam meg őt , ami eléggé hosszúra sikeredett . Majd végül levegő hiány miatt váltunk el és egymásra néztünk .

Ez volt az a nap mikor szerelmet vallottam egy jóképű tűzoltónak . De ekkor még nem tudtam , hogy mire vállalkozom , hogy mi fog rám várni .

Vissza emlékezés vége