Karácsonyi meglepetés

Advent 1. vasárnapja - Miért?

- Héj Potter! Karácsonykor ott lehetne a patrónusod a Télapó többi szánalmas szarvasa közt. Legalább mindenki rájönne mekkora lúzer is vagy valójában. - szólalt meg egy nyekergő hang a Nagyterem ajtaja előtt. A szőke már alig várta, hogy belekössön a varázsvilág megmentőjébe. Elérte a célját, ugyanis Harry morgott egyet, majd mutatóujjával próbálta érzékeltetni a másik gyerekes viselkedését.

- Én legalább megtiszteltetésben részesülök, hogy csatlakozhatok a többi 12-höz, míg te a rossz gyerekek listáján maradsz örökre. - megszakítva Malfoyyal a szemkontaktust belépett barátaival együtt és elfoglalták helyüket a Griffendél asztalánál. Nem értette Draco viselkedését, miért piszkálja őt folyton ilyen hülye, gyerekes megjegyzésekkel. Gondolataiban elmerülve majdnem az asztalon találta magát, szerencsére reflexei nem hagyták cserben. Ginny és Hermione aggódva figyelték barátjuk ügyetlenkedését, míg Ron haloványan elengedett egy mosolyt. 

 - Minden renden Harry? - kérdezte tőle a vörös hajú barátnője. Gyorsan összekapta magát és helyet foglalt, minél kisebb jelenetet rendezve. Magához vett pár darab gofrit és jobbján ülő lány felé fordította smaragdzöld szemeit.

- Persze, csak elrévedtem. - kérdőn nézett rá mind a három, enyhe kacagásba fulladtak a kikívánkozó szavak. A szemüveges kissé feldúltan szólt közbe a nevetések kavalkádjába. - Nem vicces srácok! - várt még pár másodpercet míg lehiggadnak. - Tudni akarjátok min gondolkoztam? - Ginny átölelte és arcon puszilta a fekete hajút. A hideg átfutott a hátán és érezte, hogy valaki figyeli őt. Lassan hátrafordította a fejét és fél szemmel pillantotta meg a Mardekár asztalánál Malfoyt. Tekintetét elkapta az ifjú Draco amint észrevette riválisának szempárját.

- Min járt a fejed? - érdeklődött Hermione. Lenyelve az apró falatot válaszolt a kis túlélő.

- Malfoyon. Nem értem miért nyaggat a hülyeségeivel. A háború után vagyunk. Volt egy apró....reménysugaram, hogy valamelyest megváltozik. Egy hónap múlva karácsony és ugyanúgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. - Ron egy nagy levegőt kiengedve, picit oldalra biccentve a fejét nyugtatta meg Harryt.

- Tudod milyen egy görény alak, nem? Sohasem fog megváltozni, még ha akarna, akkor sem menne neki. - A fekete hajú még egyszer hátranézett, de Malfoyt nem találta ott. Ott volt egyáltalán vagy csak képzelődött? Egy igen remek, ám veszélyes ötlete támadt Harrynek. Felállt az asztaltól barátai nagy meglepődésére és egy "Később találkozunk!" után elindult megkeresni a tejföl-szőke Mardekárost. A pince hűvös falai a kinti hideg, zord időre emlékeztette. Pontosan illet a leírás Malfoy személyiségére. A szürke íriszek olyanok voltak mint az eső után megfagyott víz a földön. Megérkezett a klubhelyiség bejáratához és várt. Öt perc és senki sem jött ki vagy ment be. Végül kopogott egy sort a kőfalon, majd ököllel ütötte idegességben.

- Ki az az idióta aki elfelejtette a jelszó...... - Pansy Parkinson nyitott ajtót és Harryt meglátva megforgatta szemeit. - Hát persze, a legegyértelműbb idióta ki lenne más mint maga a híres világmentő hős, Harry Potter. - A lány szavai nem érték el a kívánt eredményt, rezzenéstelen arccal hallgatta a sebhelyes Parkinson gúnyolódását.

- Beszélni szeretnék Malf-Dracoval. Bent van? - A lány meghökkent egy pillanatra a kérést hallva. Elmosolyodott és megrázva a fejét bekiabált.

- DRACO!!! Vendéged jött!! Nem is akárki. - 10 másodperc néma csend, majd egy mély hang szólalt meg.

- Draco? Nincs itt, biztos lement a tópartra. - Harry nem tétovázott, megköszönte a segítséget majd futóléptekkel haladt a Fekete-tóhoz. Az idő enyhén esős volt, néhol már a hó is leesett. Vastag kabát és sál nélkül száguldott át az iskola területén a tóhoz, hogy megtalálja és pontot tegyen a kíváncsiságának végére. Egyre közeledve a távolból egy fekete kabátos alakot vett észre, szőke haja hátul kilógott a bundás sapkája alól. Lassan odasétált és figyelte a másikat. A terv első része teljesítve, már csak azt kellene elérni, hogy ne szaladjon el.

- Dra-Malfoy! Hát itt vagy, mindenütt kerestelek. - Nem fordult hátra, csak nézett maga elé és elmerült a téli táj szépségében. Harry mellé sétált s próbált rájönni, mit néz a távolban Malfoy.

- Szeretnék valamit tudni. - majd feltette az ominózus kérdést. - Miért piszkálsz még mindig? - Draco hümmögött egyet és mosoly húzódott meg ajkának sarkában. Vett egy mély levegőt.

- Mert ellenségek vagyunk. Mindig is azok voltunk és leszünk. Egyéb óhaj? - Harry a másik fiú felé fordult és az arcáról próbálta leolvasni, vajon igazat mond-e vagy sem. Malfoy viszont szemügyre sem vette évfolyamtársát. Bár őt az foglalkoztatta, miért érdekli Harryt az Ő viselkedése. Valami különös oknál fogva társalgást kezdeményezett.

- Miért fontos tudnod az okát Potter? Nem elég átélned? - a Griffendéles meglepődött egy másodperc erejéig ezután értelmezte magában a neki vetett kérdéseket. - Na mi van? Elvitte a kígyó a nyelvedet? vagy hogy is mondják a muglik "a cica"? - szórakoztatta magát a Mardekáros. Harry csak állt és figyelte ahogy minden kacagás elhagyja Malfoy száját. A könnyeit törölte Draco mikor újra komolyabb hangvételre tért át. - Még mindig itt vagy? Megkaptad a válaszod, úgyhogy akár fel is szívódhatnál. - mordult rá, de a szemüveges meg sem mozdult.

- Tudom, hogy hazudsz Malfoy. Lehet, hogy mindenkivel elhiteted mennyire rezzenéstelen vagy, de én látom azt amit a többiek nem. - hirtelen sarkán pördült a szőke és elkapva Harry nyakát tartotta sakkban. Draco szemei izzottak mint a parázs és haragját nem tartotta magában. Potter szemébe nézett majd elengedte a nyakát és vulkánként tört ki belőle a felhalmozott düh.

- Tudni akarod? Tényleg tudni akarod, hogy miért bántalak téged még mindig?? - üvöltötte teli torokból. - Így legalább sikerül elfelednem azt a sok borzalmat ami történt! Ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna....csak szeretném, ha semmivé válna az elmúlt egy év! De nem tudok változtatni rajta. Az összes Időnyerőt megsemmisítették a Mágiaügyi Minisztériumban. Ráadásul ha még lenne is, nekem egyet sem adnának hiszen rajtam van a Sötét Jegy. - Harry ösztönétől vezérelt cselekedetére az ifjú Malfoy nem számított. Két kart és egy fejet érzett maga körül. A Griffendéles megölelte hátulról a búbánatba savanyodott és kétségbe esett Dracot.

- Megértelek Draco. Én is visszamennék az időben, hogy megmentsem a keresztapámat és Cedricet. De akkor felbolygatnám az idősíkunkat és minden másképp alakulna, legalábbis Hermione szerint. - Draconak jól esett az ölelés, még ha nehezen is vallotta be magának hiányzott neki egy olyan személy, aki odafigyel rá.