Lehunytam a szemem és hagytam hogy a könnyeim végig folyanak az acomon. Mr. Fell csak állt mellettem valamit mondogatott hogy megkapja a büntetését az aki ezt tette, igen megkapja. De nem is igazán figyeltem a szavaira csak végignéztem a tömegen akik eljöttek a szüleim temetésére. Tudtam hogy holnap már New Orleansban leszek és többet vissza sem nézek. De minden ugy égett bele az agyamba mintha rá tetoválták volna. Megráztam a fejem és nagy levegőt vettem. Megpróbáltam legalább egy kis erőt magamba szívni a levegővel.
Az apám hibát követett el amikor belefolyt a politikába. Mindig tudtam hogy a politikusok rossz emberek. Az egész családom áldozat lett.
Másnap épphogy pirkadt kocsiba ültem a szemeim égtek mert nem sokat aludtam és amikor aludtam rém álmaim voltak. A szüleim nagyon kevés pénzt hagytak rám a család pénze olyan helyen volt tartva amihez én véletlenül sem tudtam volna hozzá férni vagy ha megis próbálom bizonyára én is melletük feküdnék a temetőben.
Lakás bérléséhez pénzhez van szükségem de nincs pénzem.. dolgoznom kell.
Egy kemény napon keresztül jártam New Orleans poros füstös utcáit a legszebb dzsörzé ruhámban elővéve a legmegnyerőbb mosolyomat de végül feladtam. Becsaptam magam mögött a kocsim ajtaját és dühömben a kormányba ütöttem a kezem.
-Most mihez kezdjek?? Mihez?? -ahogy felemeltem a fejem egy pillanatig hiába bámultam a kocsma leharcolt rozsdás kapuját mire eszembejutott hogy IGEN itt a lehetőség.
Mikor beléptem az ajtón csak egy férfi ült a pultnál egyszerű wischeys pohár volt elötte a pulton félig töltve. Egyedül volt a haja nedves a kinti áztatós esőtől és világos barna ahogy megcsillan rajta a fény.
-Üdv uram munkát keresek.
-Ugyan milyen munkát keres itt egy maga fajta hölgy?-Csak futólag pillantott rám.
-Magam fajta?-kérdeztem vissza.
-Csinos.- a hangja olyan egyenletes volt és érzelem mentes.
-Azt gondolja hogy nem tudok dolgozni?-mondtam lassan mellé sétálva és leültem egy székre.
Amikor jobban megnéztem őt láttam hogy olyan kék a szeme mint nyáron az ég szokott lenni, és a szeplői úgy szét voltak szórva az orra körül mint a csillagok az égen, komoly és gondterhelt az arca. Fiatal, de az öltönyéből ítélve gazdag üzletember.
-Én csak azt gondolom hogy nagyon rossz helyen van éppen.-mondta majd egy laza mozdulattal hörpintett egyet a poharából. Amikor a pult mögé pillantottam megláttam magunkat a hatalmas tükörben. És láttam valami megmagyarázhatatlan szomorúságot ahogy a fiatal embert néztem. Az én kiváncsi nagy szürke szemeim nagyra nyíltak fehér hajamat elrejtettem a kalapom alá a víz és a nedves levegő elől. De idebent úgy döntöttem hogy szabaddá teszem. Megfogtam a karimáját és a pultra tettem.
-Uram elnézést. Mr Williams.- egy idősebb ember lépett elő a bárpult mögötti ajtó árnyékából kezébe egy üveg wishkyvel az öltözékéből ítélve ő itt a pultos. Az úr fáradt pirosas szeme szinte azonnal megakadt rajtam és megis torpant ezért Mr Williams rám emelte kék szemeit. Láthatóan elcsodálkozott a kócos fehér tincseimen de továbbra is legalább annyira kimért és érzelem mentes maradt.
-A nevem Rayna Cruz uram és munkát keresek sürgősen.-néztem a pultosra.
-Hölgyem mit akar maga egy kocsmában?-mondta az úr miközben letette Mr Williams elé az üveget.
-Dolgozni.. tudja nagy szükségem van a pénzre. Elvesztettem a családom. Nincs hová mennem.
-Vedd fel Loise. Mi baj lehet, ha valaki zaklatja csak említsd meg a nevem.
-Igen Mr Williams.- válaszolt a csapos nyájasan.
-Szóval azért jött ide mert elvesztette a családját.- mondta majd rám nézett újra de most nem fordította el a kék szemét. Igazából lesem vette rólam. Egy egy csepp víz lassan folyt le az arcán. Nedves volt a szempillája is.Az Apró szeplőitől az orra körül csak még fiatalabbnak látszott. Ha a neve annyit ér itt hogy berezelnek tőle az emberek. Biztos nem akárkivel ülök egy asztalnál.-Tölts neki Louis.-Szinte még ki sem mondta és máris ott volt elöttem egy tiszta pohár ugyan olyan mint az övé. A wishky aranyló színűen ide oda imbolygott a pohárban.
-Igen uram azért. Nem volt maradásom Phoenixben.- mondtam.
-Vannak barátaim Phoenixben.- ez csak amolyan megjegyzés volt a részéről mint válasz.
-Van egy sejtésem uram, mi szerint önnek sok felé vannak barátai.
Enyhén felhúzta a szemöldökét. De az arcáról nem lehetett olvasni. Ajkai egyenes vonalban teltek. Még egy apró mosoly sem hagyta el. Test alkata mint egy ragadozóé. Kecses és nyúlánk. Nedves tincsei itt ott a homlokát keretezték. Benyult a zsebébe hogy elővegye a cigarettáját. Engem is megkínált és elfogadtam. Meggyújtotta ahogy egy uriemberhez illik. A füst körbevett minket. Én csak a szemeibe néztem miközben beleszívtam a cigibe és ő viszont az enyémbe. Azon töprengtem mire hasonlít majd meghúzta az italát és elillant akár a cigaretta füst.
-Miss Cruz. Nem lenne szabad egy ilyen védtelen hölgynek egy ilyen veszélyes férfival szóba állnia mint MR Wiliams ha azt mondom a ház állja az italt inkább ne beszélgessen a vendéggel kérem..az ön érdekében.
-Ki ő?-kérdeztem az ajtót bámulva amin nem rég kilépett.
-Damon Williams. A Williams testvérek fogadóiroda vezetője.
-Értem.-jobbnak láttam ezen a ponton nem kérdezősködni tovább.
-Megmutatom a szobáját.
Követtem az emeletre. Egy folyosóra értünk. Hajópadló recsegett a lábunk alatt. Mind két oldalra ajtók nyílottak háló szobákra. Volt amelyiken foglalt tábla volt. Leghátra vezetett a legutolsó szobába.
-Ez a legjobb szobám.-motyogta majd magamra hagyott.
Lenyomtam a kilincset, a szoba hideg volt. A hajópadló kopott de az ágy szépen be volt vetve és a kandallóba fa volt bekészítve. Elhúztam a súlyos világoszöld bársony függönyt hogy kitekintsek az utcára. Rá láttam az autómra. Az üvegen gyöngyöztek az eső cseppek.
Ledobtam a cuccaim egy rozoga fotelba a fal mellett és bezuhantam az ágyba.
Ez volt az első éjszaka hogy valamivel jobban aludtam a politikai botrány óta. Még sötét volt amikor ébredtem. Kifésültem a hajam és a halványkék muszlin szoknyámat húztam fel fehér harisnyával.
A első napom a kocsmában zökkenőmentesen zajlott. Elég jól belejöttem a kiszolgálásba. Ahogy teltek a napok megjegyeztem a neveket és hogy melyik névhez milyen ital társul. A szokásokat és hogy hány orakor van teltház.
A Williams testvérek gyakran tartottak megbeszélést nálunk üzleti ügyekben. Számukra külön asztal volt fenntartva. A legidősebb Ed középkorosztály kifinomult izléssel hasoló szeplős arcal mint Damon és még a legfiatalabb Nick is ugyan ugy kivette a részét a munkában akárcsak a fivére Ed. Pedig Nick csupán 18 éves lehetett. Talán hetek telhettek el amikor épp levegőzni indultam és felkaptam a vaj színű szövetkabátom és egyenesen Damon Williamsbe futtam amint lóháton érkezik a kocsmába.
-Üdv Mr Williams.-Mosolyogtam rá.
-Miss Cruz.
-Kérem hívjon Raynának. Csodaszép a lova.-mondtam miközben megbabonázva néztem a szürke állatot.
-Nos magának jól állna.-mondta végigmérve a fehér hajfonatomat.
Miközben leszállt a lóról vélelenül olyan helyzetben volt hogy megláttam hogy pisztoly van a drága zakójának belső zsebében.
-Szereted a lovakat?-kérdezte miközben szemével követte a szemem irányát és leesett neki hogy észrevettem hogy fegyver van nála. Erre olyan 200 wattos mosolyt villantott amilyet tőle nem vártam volna. Az egész arca megváltozott és azthiszem az első percben is tudtam hogy jóképű de akkor már biztos voltam benne. Éreztem ahogy elvörösödök. Vagy egy fejjel magasabb nálam nyugtáztam amikor közvetlen közelben állt mellettem.
-Igen.-válaszoltam kicsit késve.-Mi a neve?
-Most üzleteltem ugyhogy nincs neve. Adhatnál neki nevet.
Egy pillanatig csak álltam ott vele szemben és a szemeibe néztem és éreztem azt a szabadságot és függetenséget ami árad belőle.
-Veszély.
-Mm??
-A neve veszély. - mondtam kábultan.
-Nem akarod megnézni az első versenyén?-kérdezte miközben rágyújtott egy cigarettára és engem is megkínált. Elfogadtam. Mint legutóbb is.
-Még soha nem voltam lóversenyen.- válaszoltam és magamelé fújtam a fehér füstöt.
-Pedig ilyen helyeken kéne megjelenj nem a kocsmába való vagy.
-Hanem gazdag férfiak trófeája?-Újabb mosolyra húzta az ajkait.
-Eljöhetnél velem hétvégén a lóversenyre. -búgta selymes mély hangon.
-Helyben vagyunk.-mosolyogtam mielőtt beleszívtam a cigarettámba.
-Itt leszek érted.-mondta majd belépett a kocsmába.
Elindultam a macskaköves úton kábultan az utóbbi beszélgetéstől bele beleszívtam az illatos dohánnyal töltött cigibe amivel megkínáltak az imént. Mintha csak egy darab ruha lettem volna semmi több amit ide oda fúj a szél az utcán. Mi a fenét csinálok?
Mikor visszatértem a kocsmába Louis épp poharakat törölgetett és rakott a helyére lassú mozdulatokkal cigarettával a szájában beszélgetett egy úrral aki elött egy korsó sör pihent a pulton. A szemeim tovább siklottak Williamsék asztalához ahol Damon ült és egy feltünően csinos nővel beszélgetett, azzal a tipikus érzelem mentes arcal.. A hölgy lábai keresztben illendően fekete harisnyája úgy feszült a lábán mintha a bőre lett volna nyaka körül róka bunda. És a gyönyörű olaj zöld ruhája. Mikor kinyitottam az ajtót rám emelte egy pillanatra a szemeit. Az arca is olyan volt mint egy angyalé barna haja loknikban omlott a vállára.
Felemeltem a fejem mint akinek van méltósága és beálltam Louis mellé.
-Hé pultos!-Damon hangja éles késként nyilalt a fülembe.
Louis megbökött a könyökével hogy induljak.
-Egy üveg wisheyt.-mondta egyenesen a szemembe nézve.
Visszakullogtam a pult mögé és levettem egy üveg írt. Majd kivittem.
Visszamentem a helyemre a pult mögé és átvettem a pohár törölgetését Louistól.
A pult elött álló ember idegesítően méregetett a nagy barna fáradt szemeivel.
-Ha ilyen csinos hölgyek dolgoznak itt öröm ide betérni.-tért el a Louissal való beszélgetéstől.
Rá mosolyogtam bár mosolyom most nem volt őszinte.
Az ajtó hangos csapódására mind odakaptuk a fejünket mikor Ed és Nick megérkeztek Damon mellé a szokásos asztalukhoz.
-Záróra emberek!-Damon éles hangja pár perc alatt kiürítette a kocsmát.
-Mi történt Mr Williams?-Kérdezte Louis pohárral a kezében. Damon csak futólag pillantott rá.
-Menj fel Loise. És te is.-mutatott rám külön hangsúlyozva.-Ed vidd haza a feleségedet Nick maradj ki ebből.
-A vállalkozás hármunké Damon!
Miközben szedtem a lábaimat Louis után a lépcsőn az járt a fejembe hogy a Williams testvérek olyan bajjal járnak ami halálos következményekkel jár. És illegális. Arra már rájöttem hogy Damon nem csupán vezeti a fogadó irodát hanem az eredményeket is igazgatja. Ami bár az öltönye árát is befolyásolja és a nevük jelentését. Bár mint említettem halálos következményekkel jár.
-Siess Rayna.-motyogta Loise miközben magára zárta a szobája ajtaját.
Megtorpantam amikor lövést hallottam eldördülni és az adrenalin édes forrósággal töltötte fel a testem miközben a szívem majd kiugrott a helyéről. A hangról eszembejutottak a naplementék amiket édesapámmal a szőlősben töltöttünk és zöld pázsit cirógatta a talpam miközben megpróbáltam kilőni a boros üvegeket. Szinte éreztem az édes szőlő ízét. Drága anyám mindig dühös volt apámra amiért lőni tanított.
Bár megtanultam eltalálni egy pénz érmét röptében mégsem tudtam megmenti őket.
Bezártam az ajtót és háttal nekitámaszkodtam. Elhagyott a lábam ereje és a földre hullotam mint egy zsák krumpli kitört belőlem a zokogás...
Hétvégén ahogy ígérte Damon megjelent értem hogy elvigyen a versenyre. Azóta a bizonyos nap óta nem láttam őt.
A hajam két fonatba kötöttem. Felvettem a legszebb natúr színű ruhámat.
Megfogta a kezem hogy felsegítsen az autóra. Folyamatosan úgy nézett rám mintha átlátna a lelkemen és szinte éreztem is ahogy átfúj rajtam a szél.
-Miért pont én?-kérdeztem miközben elindultunk.
-Mert van kiállása.-válaszolt. -És jól mutat az eseményeken.-mondta egy majdnem mosoly kíséretében.-Dolgozhatna nekem.
-Szóval állást kínál a számomra.
-Úgy tudom szüksége van rá.-mondta az utat figyelve. Én valamiért lesem tudtam venni a szemem az arcáról és pontosabban az arcán a szeplőiről.-Gondolom csaposként nem sokra futja.
-Tudja valahányszor szóba jön a neve, valaki mindig felhívja a figyelmem arra hogy vigyázzak.
-És miért nem fogadja meg a jó tanácsot.
-Most akkor melyik lenne a kedvére?-kérdeztem.
-A kedvemre akar tenni?-válaszolt kérdéssel a kérdésre. És már nekem is feltűnt mennyire kétségbeesett vagyok. Mennyire elködösíti Damon Williams az elmémet.
-Egyszerűen csak nem értem magát.
Mikor a versenyre értünk Damon nem a kilátóra vezetett hanem a belső szórakozóhelyre. Állnéven jelentkeztünk be és a hátsó bejáratot használtuk.
-Most várunk.-suttogta ki a cigaretta füstel.
-Nem fogadunk?
-Mi? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.-Mi nem fogadunk az a kispályásoké.
-És nem nézzük a versenyt?
-Túl sokat kérdezel.-nyomott egy pohár pezsgőt a kezembe.-Idebennt van dolgunk.
Belekortyoltam és engedélyeztem magamnak hogy akár a kelleténél többet igyak.
