Robin naplója, a nehéz időkből

1.

Hát nem is tudom, hol kezdjem... úgy döntöttem naplót fogok vezetni. Hogy ez mennyire megy gyakorlatban, azt majd meg látom, de mindenesetre itt vagyok, és ceruzámat rágcsáva gondolkozom azon, hogyan is kezdjem el. Robin vagyok. Robin Jane Banner.
Már a nevem is sok mindent el árulhat rólam, ha valaki ismeri gyámapámat, Bruce Bannert. De a kelet európai többségnek csak egy egyszerű amerikai név, amin nem is csodálkozom, ugyanis főleg Sokovia eléggé el van zárva a modernebb országoktól. Na, de hogyan is kerültem ide..? A válasz egy egyszerű tény, de megérteni már annál nehezebb. Elszöktem, elaltattak, és elraboltak. Aztán itt ébredtem fel ebben a börtöncellában, innen vittek vizsgálatokra, és tettek azzá, aki most vagyok. Embertelenné. Hihetetlen, hogy nálam bevált a kristály, de mégis egy vagyok az a szerencsétlen (vagy szerencsés, nézöpont kérdése) egymillióból, akinek nem szokványos a DNSe, és ha átmegy egy bizonyos ködön természetfölötti képességekre tehet szert. Persze, nem mindenki ugyan azt, hanem az az adott személytől függ, hogy mit kap. Nekem a fájdalom jutott. Furán hangzik,  de szó szerint a fájdalmat kaptam. Vagyis érzem, ha valakinek fáj a lelke. Gyűlölöm ezt a képességet, de nincs mit tenni, egyetlen megoldás, ha megtanulom uralni. Nehéz feladat, de majd meg látjuk, mi lesz belőle.