A NAGY múlt

Amikor nyolc éves voltam...

Van az az idő amire már nem emlékszünk,ami túl régen volt.
Ez olyan mintha egy másik dimenzióba sétáltunk volna.De ő mégis emlékszik arra a őszi reggelre...
Egy szép ám de hűvös reggelre ébredtünk az ablakon az a némi kis napfény is besütött piros orcájára.
-Rebecca!-szólt lágy hangon az anya
-Ébresztő!
-Joreggel- mondta Rebecca fáradt hangon.
Ideje volt iskolába menni ,Rebecca nagy nehezen el is indult abba a gyűlöletes iskolába.Azert sem szerette mert az unokatestvéreivel nem volt jó viszonyban mert mindig szekálták és ők pont abban az iskolában tanultak de Rebecca még csak 2 osztályos volt.

Egy estén egy jó kis tévézés közben megszólal Kate.
-Figyelj csak!
-Mike ide jön az ablakhoz nyissuk ki!
-És mi lessz ha a mama meg látja?-mondta remegő hangon a lánya
...Ott csókolóztak a párkánynál, borzasztó látvány volt!
Amikor már végeztek egymás babusgatásával meg kérdeztem anyukámat hogy apu végülis miért ment el vagy mi történt es valyon hogy nézhet ki?
...az anya meséli az elejétől fogva...
-Amikor megszülettél akkor már nem voltam eggyütt apáddal .mondta kicsit mérgesen mintha minden a szülei hibája lenne...