A grillezett hal illata és a csillagos égbolt

Miután Shiki Taishou emlékeit sikeres visszaszerezték és megoldották a Misztikus Onmyou Kamra titkát felfedték, a csapat úgy döntött, hogy a domain meghódításának győzelmét mivel is ünnepelhetnék meg jobban, mint a szabad éjszakai ég alatt eltöltött hal grillezésével. Lumine, Paimon, Xinyan, Shiki Taishou és Tartaglia közösen eldöntötték, hogy mindenki valamilyen formában kiveszi részét a közös időtöltésből és a halak megsütéséből. Tartaglia horgászta ki a halakat a vízből, Xinyan szolgáltatta a tüzet a grillrács alatt, Lumine, pedig forgatta az elkészíteni kívánt nyers húst és fűszerezte meg őket. Persze végül Paimon és Shiki Taishou is kivették a részüket a dologból. Az előbbi sokat segített abban, hogy ne maradjon egy elkészült étel sem elfogyasztatlanul, utóbbi, pedig a nem régen visszatért emlékeiről mesélt még a többieknek és értékelte az elkészült fogásokat.

- Pheh! Paimon egészen elfáradt ebben a sok repkedésben. Igazán megérdemeljük most már a pihenést – fújta ki a levegőt Lumine utazótársa, miközben kissé bosszúsan karba tette a kezét.

- Pedig repülni biztos sokkal könnyebb! Mi lenne, ha futnod kellene? – nevetett Xinyan egy cinkos mosollyal az arcán.

- Igenis el lehet fáradni a repülésben is! – válaszolt Paimon és még inkább elsötétült az arca.

Mindeközben Lumine csak szótlanul állt és ugyan egy darabig még figyelte a többiek beszélgetését, de egy idő után teljesen elterelődtek a gondolatai. Valahol messze járt a múltban, régi események elevenedtek meg az elméjében, ami a nem régen történtek után most egyre inkább megválaszolatlan kérdésekként gyűrűztek benne. Volt valaki, aki éppen nem volt közvetlen mellette, a társaságukban, mégis fölkavarta benne az állóvizet és fogalma sem volt, hogy a lelkében megindult változást hogyan kezelje.

Még emlékezett rá, amikor először találkoztak. Liyue Kikötővárosában azzal gyanúsították, hogy ő ölte meg Rex Lapist. A város katonái a nyomába eredtek és hiába volt elég óvatos, egy elvétett mozdulat miatt észrevették őt és rájuk támadtak. De egy váratlan megmentő a sors akarta szerint a segítségére sietett és egy szempillantás alatt levert minden ellenfelet. Ő volt Tartaglia, vagy kódnevén Childe.

Lumine az első pillanattól kezdve tudta, hogy kedveli őt, a fiatal férfit, aki önzetlenül és lovagiasan megjelent előtte és megmentette a rá leselkedő veszélyektől. De amikor kiderült, hogy Tartgalia a Fatui egyik tagja és ráadásul az egyik Hírvivő, ez a hirtelen jött szimpátia felbomlani látszott. A Fatui az ellenségük volt és tudta nagyon jól, csak egy dolog miatt barátkozott össze vele a férfi, hogy információkhoz jusson a céljaihoz és hogy kihasználja őt. Attól kezdve inkább bizalmatlan maradt és távolságtartóan kezelte a kapcsolatukat.

De lélekben sosem adta fel igazán. Érezte, hogy az a nap, az a sorsszerű találkozás nem véletlen volt, és hogy őszinte megnyilvánulása volt ez Tartagliának. A barátjának nevezte, hagyta, hogy a legkisebb öccsére vigyázzon, meghívta őt a saját otthonukba, hogy megismerje a családját, de még mindig a Fatuinak dolgozott. Bármennyire is próbálta ezt a tényt elengedni képtelen volt rá, és az utazótársa, Paimon is sokszor megerősítette ebben. Tartgalia veszélyes volt és ő nem feltétlen akart ennek a veszélynek a részese lenni.

Az elmúlt események után viszont úgy érezte, hogy a szívében újra változás jött el. Tartaglia Shiki Taishou emlékei keresése közben és a Misztikus Onmyou Kamra felfedezése alatt mintha egy teljesen másik oldalát mutatta volna meg neki. Egy sokkal őszintébb és nyíltabb énét, aki valójában is volt, akiként először megismerte. Aki nem félt fegyvert ragadni, ha egy barát és számára fontos ember bajban volt. Nem a Fatui által ráerőltet óvatos tervezgetést és szabályokat követte, hanem saját maga volt. Ugyan a végén kiderült, hogy a céljai újra a snezhnayai szervezet miatt vezették ide Inazumába, mégis sokkal másképp tudta ezt meg Lumine. Tartaglia nyílt lapokkal játszott és idővel mindent felfedett előtte. Ez az egyenes és bátor jellem volt valójában, ami megfogta benne, amit mindig is látni akart, ami miatt sosem akart igazán lemondani róla.