Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 55. Fejezet |

  - Hé, nem is béna! Tudod mennyi jó dolog van ott? - védtem be a természetrajzi múzeumot.

  - Ja, hatszor idősebb, kitömött emberek és állatok, mint én.

  - Lesz egy idegenvezető is velünk.

  - Egy előző évszázad elején született öregember? - vonta felé a szemöldökét.

  - Egy fiatal hölgy, vagy esetleg lány. Pontosan nem tudom, hogy melyik megszólítást tudnám rá mondani - tettem hozzá.

  - Mindjárt jobb - nevette el magát Yaku - Nobuyuki már fent van, van kedved átjönni hozzánk, míg a többiek alszanak?

  - Persze - biccentettem, majd elindultam Yakuval a szobájukhoz.

Yakuélnál egészen kilenc óra előttig voltam. Beszélgettünk és néztünk kicsit tévét is. Miután eljöttem tőlük, és a szobánkba léptem, meglepetten láttam, hogy Tetsu már éren van, mindössze nem kelt ki az ágyból.

  - Jó reggelt - köszöntem neki, majd leültem az ágyra.

Ő csak felém pillantott, majd letette a telefonját maga mellé. A takarót felemelte, én pedig ösztönösen bújtam be alá, és hajtottam a fejemet Tetsu vállára.

  - Hogy aludtál? - cirógattam meg az oldalát.

  - Szarul - mondta el őszintén.

  - Hoztam neked fejfájásra gyógyszert.

  - Köszi.

  - Hogy érzed magad?

  - Voltam jobban is - fújta ki a bent tartott levegőt, majd felvezette a kezét, és megsimogatta az arcomat - Merre jártál ezen kívül? Vagy csak gyógyszerért voltál?

  - Yakuéknál is voltam. Miért ittál ennyit? - kérdeztem meg hirtelen.

  - Csak jól akartam érezni magamat, hiába voltam annak a tudatában, hogy mi lesz, ha sokat iszok.

  - Enélkül is jól lehet magunkat érezni.

  - Tudom - sóhajtotta - Mindegy már, ne is beszéljünk róla - szorított magához.

  - Jó - pusziltam bele a nyakába - Ha szükséged van valamire, csak szólj.

Ő ekkor felém nézett, megfogta az arcomat, picit összenyomta, majd közelebb hajolva adott pár puszit a számra.

  - Jó, már semmire sincs szükségem - mosolygott fáradtan.

  - Lassan kikéne kelned, hogy mehessünk reggelizni - suttogtam.

  - Olykor elgondolkodok azon, hogy mennyire megtudok változni és mennyire érzékenyebb leszek, ha veled vagyok - váltott témát hirtelen - Önmagam vagyok, mégis máshogyan vagyok önmagam. Értesz, ugye?

  - Persze, hogy értelek. Az ember szerintem máshogy viselkedik annak az embernek a társaságában picit, akivel együtt van. Vagy nem tudom igazából.

  - Mindegy is - engedte el a témát olyan hamar, mint amilyen hamar felhozta. Ezt követően kicsit lejjebb vezette a kezét és a fenekemen pihentette végül - Na, így már jobb - mosolygott hirtelen.

  - Istenem - nevettem el magamat, és kicsit megmozdultam, azonban neki a keze ugyanott volt, nem mozdította el.

  - Ne mozogj, éppen töltődőm fel energiával - hunyta le a szemét.

  - És én mivel töltsem fel magam? - kérdeztem szórakozottan.

Tetsu ekkor elgondolkodott, majd megfogta a kezemet, és egy hirtelen mozdulattal tolta a nadrágjába, azonban még időben kihúztam. Ő ekkor ismét megfogta a kezemet, majd bevezette a pólója alá.