HxH az én angyali oc-mmel

4. rész

Ne kövezzetek meg, de semmi jó cím nem jutott hirtelen eszembe.

- Emlegetett szamár - szólalt meg Killua.
- Ő az? - néztem végig egy cseppet csalódottan a társamon.
- Igen - suttogta oda nekem Killua.
- Honnan tudsz a gyűlésről, Kirara? - szólított a nevemen Illumi.
Egy cseppet se lepődtem meg, hogy a nevemen szólít, két percre rá hogy az öccse megmutatkozott, megéreztem őt is. Neki eléggé hasonlít az aurája Hisokáéhoz, nem erősebb, csak ijesztőbb, mondjuk én pont, hogy nem félek a bátyám aurájától, és természetesen a bátyámtól magától sem.
- Pont akkor ment el a hallásod, amikor mondtam, hogy tag vagyok? - gúnyolódtam vele.
- Eddig itt se voltam - hazudott a képembe egy szemrebbenés nélkül.
- Ebben hasonlítotok Kiluval-... - kezdtem el a mondandómat.
- Kérlek, magyarázd el - szólt hozzám gyengéd hangon.
- Azt csinálnám, ha nem vágtál volna közbe! - förmedtem rá. - Na szóval, mindketten olyan naivak vagytok, hogy nektek az, hogy nem tudatják veletek egyből, hogy észlelnek, az egyenlő azzal, hogy nem is tudják, hogy ott vagytok - forgattam meg a szemeimet.
- Mégis hogy észleltél volna, ha elpalástoltam a jelenlétem? - kételkedett bennem Illumi.
- Számomra ez gyerekjáték - vigyorodtam el.
- Killua, te mégis mit keresel itt? - váltott hirtelen témát, mintha ezelőtt nem is velem beszélt volna.
- Mért kéne elmondanom? - makacskodott.
Te jó ég, annyira szeretem, amikor valaki így gondolkodik, főleg, ha az egy fiú. Eközben Illumi lassan felemelte a kezét, és Killua felé nyújtotta.

- Miért vagy itt, kisöcsi? - váltak sötétté a szemei.
- A-azért, mert... - dadogott Killua.
Látom ahogy küzd, de nem tudom, mi ellen. Nem akar beszélni, de a bátyjának sikerül kényszerítenie erre.
- A pókok... - csuklik el megint a hangja Killuának.
- Mi van velük? - beszél Illumi démoni hangon.
Valahogy segítenem kell Kilunak, de egyszerűen fogalmam sincs, hogyan. Talán Illumival kéne valamit csinálnom, hogy addig ő összeszedhesse magát. Igen, ezt kell tennem! Elővettem a kártyapaklimat, majd gyorsan összekevertem, egy pillanatra behunytam a szemem, majd miután kinyitottam, húztam egy lapot. Hmm, joker, az pont megteszi erősségnek. Ezek után megvágtam vele az ujjam, melyből fájdalmas lassúsággal buggyant elő vörös vérem. Elindultam Illumi felé, közben kecses mozdulattal elővarázsoltam egy üres fémlapocskát, melyhez hozzáérintettem a jokeres lapomat, majd a véremet is rákentem. Kb 47 cm-re a testvérpártól megálltam, és Illumi fejébe hajítottam a nen által ellátott fémlapocskát. Az utolsó pillanatban sikerült kitérnie előle, bár nem tudta, hogy ha elsőre nem találja el, akkor nagyon apró részekre válik a kártyám, és a fontos szerveibe mérget juttat. Ha a random szerűen választott kártya a joker, érdemes kibuggyantsam a vérem és rákenjem, mert ezáltal képes átalakulni a vérem méreggé. Illumi kidőlt, megragadtam az alkalmat, és Kiluhoz rohantam.

- Jól vagy? - kérdeztem tőle ijedten.
- Igen, ne aggódj. De ugye tudod, hogy Illumi csak pár percre dőlt ki? - vetett egy pillantást a földön fekvő bátyjára.
- Dehát a mérgem halálos! - háborodtam fel egy cseppet.
- De a Zoldyck gyerekek olyan edzésben vesznek részt mely során megtanulnak ellenállni a mérgeknek.
- Oh, értem - komorodtam el.
- Szerintem jobb lenne, ha most elrejtenénk az auránkat, és elfutnánk.
- A társaddal mi lesz?
- Majd később írok neki mit csináljon.
- Oké, nincs vesztegetni való időnk - ezzel el is palástoltam a jelenlétem, majd miután ezt Killua is megtette, megiramodtunk a város szíve felé. Némán rohanunk egymás mellett, végül én törtem meg ezt a folytogató csendet.
- Mit csinált veled?
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám értetlenkedve a fiú.
- Csak hablatyoltál össze-vissza, és látszott rajtad, hogy valami ellen küzdesz.
- Ja, tényleg, jut eszembe-
Miután elharapta a mondandója végét, a homloka közepéhez kapott, és valamit kivájt belőle. Ezek után elégedetten rám vigyorgott. Én pedig csak értetlenül néztem futás közben a már nem engem vizslató Kilut, ahogy legördülnek a vércseppek a homlokáról, majd elérik a nyakát, és sötétkék pólójába vesznek. Ezt így 6 másodpercig néztem, majd az egyébként direkt vérvörös pólóm ujjával megtöröltem az arcát.

- Nem kellett volna - pillantott rám játékos haraggal.
- De ha nem törlöm meg, akkor piszkos lett volna a póló... - csuklott el a hangom, mielőtt sikerült volna megint legalább olyan vörössé válnom, mint a fölsőm.
- De így a tiéd lett mocskos - méregette a ruhám ujjait.
Csak futottam mellette lesütött fejjel, takargatva pipacspiros arcomat, MERT PERSZE HOGY SIKERÜLT RÁKVÖRÖS LEGYEK. Miközben én ezen rágódtam, elértünk a várost.

- Kérsz egy nyalókát(😏xdd)? - rázott fel a gondolataimból.
- I-igen - ahogy ez a szó elhagyta a számat, megint elpirultam.
- Te jó ég, most mindenen szavam után vörös leszel? - próbálta oldani a hangulatot.
- Hidd el én próbálok nem rákká válni -  vetettem oda neki gúnyosan, de mégis annak a szélén állva, hogy röhögő görcsöt kapjak.
- Milyen ízűt szeretnél? Van almás, meggyes, banános, epres és valami fura kék.
- Olyan fura kéket szeretnék - nevettem fel.
- Két fura kéket szeretnék - szólt az eladóhoz, aki nagy kómásan odaadta neki.
- Legyünk "izgik"😏? - nézett rám csalafintán  a fiú.
- Persze!

Ahogy ezt kimondtam, gyengéden megragadta a csuklómat, és elkezdett rohanni, én meg vettem a lapot, és beleéltem magam ebbe a rögtönzött lopásba. Hallottam, ahogy az eladó utánunk ordítja, hogy "ÁLLJATOK MEG, VAGY HÍVOM A SZÜLEITEKET!". Persze ennek hatására mindkettőnkből kitört a nevetés, és az iszonyú gyors tempónkat egy nagyon idétlen, de számunkra vicces vánszorgás váltotta fel.
- HÍvOm a SzüLEiTekEt! - kinylódtam ki ezt a mondatot a számon röhögés közben.
- JajJ NEEeE cSaK azT nE! - vihogott Kilu is.
Aztán a könnyeinket törölgetve álltunk meg egy kicsit. Miután lecsillapodtunk, kézenfogva sétáltunk tovább, miközben a nyalókáinkat ettük.

Nem kellett sok idő és kiszúrtam Chrollot, amint egy épület előtt áll a zsaru kör közepén. Nem tudtam megállni, szóval odamentem, és hozzávágtam :
- Szívesen segítenék rajtad édes, de nem szabad - majd egy démoni vigyor kíséretében otthagytam, és Killuával tovább mentünk.
- Hé, ő meg ki volt?
- A pókok vezére, aki nem engedte meg, hogy részt vegyek a bevetésen - forgattam meg a szemeimet.
- Nem tűnik erősnek - húzta el a szája szélét a srác.
- Nem is az - néztem rá ilyen 😌 pofával.
- Apropó, szerinted kit lenne érdemes elvigyek vérdíjnak?
- Kire gondoltál inkább?
- Hát mondjuk Machira, érte sokat kapnánk.
- Ne vedd sértésnek, de a jelenlegi erőddel maximum Kallutot tudnád elfogni.
- K-Kalluto? - fagyott le Kilu.
- Igen. Mi ezzel a baj? - álltam szembe vele.
- Ő az én... öcsém.
- Jajj bocsi, nem tudtam, de mást tényleg nem tudnál elfogni.
- Ugyan, semmi baj. Menjünk tovább - ezzel megint kézen fogott.

Csendben haladtunk egymás kezét fogva. Ennek a kellemes csendnek nagyjából két perc után egy rohadt hangos robbanás vetett véget. Egyszerre kaptunk fel Killuával a fejünket és iramodtunk meg a robbanás helyszíne felé.
- Várj, ez csap... - de már késő volt, Kilut elfogták a pókok.

Kicsit megkésve de itt van az új rész. Kárpótlásul kicsit hosszabb lett mint szokott.