Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Eressz el! -kérem elcsukló hangon.
-Miért, régen annyira szereted az érintésem! -sétál bele ismét aurámba.    
- már csak ha a kezedhez értem, hangosabban dobogott a szíved, szinte én is hallottam! -suttogta fülembe.

-Ja aztán szakítottál velem! -hunyom le a szemem, mert ismét sikerült feltépnie a sebem.
-Hm…igen! -kuncogja el magát.

-Szórakoztatónak találod? -kapom fel rá tekintettem mérgesen.

-Igen…-ragadja meg arcom.- annak! -mereszti rám szemeit, mint valami pszichopata.

-Eressz el! -hátrálok meg, de ő megragadja derekam és magához szorít.

Éreztem, ahogy a teltebb lány is, aki eddig mellettünk cigizett felnézett készülékéből.

Felé kaptam a tekintettem, fogalmam sincs miért talán segítségkérés céljából.
Cam is észrevette így rólam leakasztva pillantását a lányra nézet.

-Húzz el malacka, ha jót akarsz magadnak! -szól rá ocsmányul, ami miatt a lány könnyes szemmel zavartan indult el az ajtó felé.

Nem tudtam mit mondani, nem tudtam megmondani a lánynak, hogy nincs igaza, hogy ne törődjen vele és megpofozni se tudtam Cam-et emiatt a beszólása miatt. Hogy miért?
Mert azzal a kezével, amivel annyira erősen markolta derekam, hogy már fájt, lebénított.

Mindig ez történik. Olyan hatással van rám, ami miatt rettegek. Hatalma van felettem és ez az érzés akárhogy akarom nem múlik.

-Kérlek most az egyszer hadd menjek el! -váltottam megtört könyörgő hangnemre.

-Miért nem élvezed a társaságom? -néz le ajkaimra, miközben még mindig olyan irritálóan közel van.

-Kérlek! -hajtom le teljesen fejem, hogy ne kelljen azokba az ördögien szép szemekbe nézni.

-Hmm…elengedjelek? -teszi fel magának a kérdést miközben megcsavarja első tincsem.

-Jól van, ma kivételesen, mert jó napom van! -lazítja el tartásást.

-Köszönöm! -dadogom elcsukló hangon. Jesszus Anne mit köszönsz, hogy nem erőszakol meg az udvar kellős közepén? Térj már észhez!

Épp fellélegezve indultam volna el, mikor nagy mosollyal elkapta kezem.

-Mit kapok cserébe? -dönti meg egy kicsit fejét.
-Csere? -vonom fel szemöldököm.
-Valamit valamiért! -fordul felém egész testtel, majd szemöldökét felhúzva várja válasz lépésem. De jól eljátszadozik ez a rohadék!

-Nincs semmim! -húzom ki karom szorítása közül, majd indulnék tovább, de úgy tűnik nem úszom meg ennyivel. Cameron ismét elkapott és egy szempillantás alatt a hideg falnak  lökte hátam. Nagyon fájt azt hittem leszakad a tüdőm.

A hirtelen jött támadástól egy kisebb sikoly is elhagyta torkom.
Most már a legkevésbé se mondanám kedvesnek az arcát, inkább dühösnek, nagyon dühösnek.

-Nem szeretem, ha faképnél hagynak! -sziszegi fogai között.

-Sajnálom! -motyogom, de annyira megijedtem eszelős pillantása miatt, hogy hangom is megcsuklott.

-Ennyi nem elég! -neveti el magát.

-Mit akarsz még tőlem? -kérdem tőle kiégett tekintettel.

-Kérlek hagyj békén! Már mindent elvettél és tönkre zúztál, amit csak tudtál, mit szeretnél még? – szakad ki belőlem egyszere minden.

-Ki tudja? -rántja meg vállát mosolyogva. -Talán szórakozni, talán visszakapni, ki tudja? – vált vissza kedves arcára, hogy még annyira se sejtsem mit tervez.

-és az nem fontos én mit akarok? Nagyon unom már! Kérlek fejezd be! -fátylosodig be tekintettem.

-Nem tartod szórakoztatónak? Én nagyon is!- simítja meg arcom, amire ismét végig szalad hátamon a hideg.

-Hé, haver! -szól mögülünk egy ismerős öblös hang. Egyszere kaptuk oda a jégen bicegő srácra tekintetünk.

-Nem tűnik, úgy mintha a társaságod akarná! -vetette neki oda Ryan, dühös tekintettel. Jaj, ne már csak ez hiányzott!

-Ne szólj bele haver! -horkant fel Cam, majd megragadta a derekam, amitől még inkább tárgyszerűnek éreztem magam, majdnem felnyüszitettem a fájdalomtól.

-Szerintem nem akarsz balhét…haver!- húzza ki majd meggondolatlanul eldobta hónapja alá támasztott mankót. Ez teljesen zakkant!

Bár megse rezzent, tudom mennyire feszítheti a fájdalom. Teljesen megbolondult!

-Isten óvjon tőle! -neveti el magát Cam lenézően.

-Ha ilyen nyápicok lebzselnek körülötte tényleg vissza akarlak majd kapni! -suttogja a fülembe, én pedig lefehéredve képzeltem el a szituációt, mert az túl nőne rajtam. Felemésztene, megmérgezne.

Utoljára hajam meg simítva, el mosolyodva távozik. Persze, hogy örül a mai napom is gallyra vágta!

Ryan felé kapva tekintettem, fájdalmat vélek felfedezni szemeibe, mégis lépni akart felém. Ahogy gondoltam a gyenge szalagja rögtön összerántotta, így, ha nem lépek oda időbe a földre kényszerítette volna a gyenge testrésze.

-Megőrültél? -szidom le felelőtlensége miatt, mert ez akár ronthatja állapotát.

-Jól vagyok, ne parázz! -legyint lazán.
-Ki volt ez a tapló? -pillant arcomra. Szemeim a földre szegezve, próbáltam leplezni mennyire szégyellem, hogy nem tudok nemet mondani ennek a rohadéknak. 

-Lényegtelen! -motyogom válaszom, majd megmentő ajtó felé kezdtem sietni.

-Annyira nem! Majdnem megsiratott annyira azért nem mindegy! -szól utánam dühösen, bennem pedig felment a pumpa. Mégis minek érdekli? Még csak nem is barátok vagyunk? Nincs szükségem arra, hogy aggódjon nagy lány vagyok.

-Közel sem! -fordulok vissza.
-és megköszönném, ha nem szólnál bele az életembe, csak azért, mert kétszer találkoztunk! -vágtam oda nekem jegesen.

-Bocs, hogy azt hittem bajba vagy és segíteni akartam!- tárja szét a karját felháborodottan.

-Te ilyen típus vagy igaz? -indultam meg felém dühösen.
-Aki szeret az emberek életébe belemászni és előadni a hőst, mint valami kibaszott amerikai tini filmbe.- bökők a mellkasába, hogy felfogja szavam.
-A srác, aki mindenkin önzetlenül segít, mert ettől érzi többnek magát, igaz? Hőskomplekszus, bár lassan már isten… -vágom hozzá eszméim, amit mindig is gondoltam róla.
-De van egy rossz hírem, nem tudom, hogy cserébe szíveséget akarsz kérni, vagy azt várod, hogy a cipőd előtt hajbókoljak, de egyik sincs ínyemre, úgyhogy légy szíves ne hősködj itt nekem ilyen mankó eldobásokkal, meg kemény gyerek szöveggel mert nincs szükségem rá! -emelem meg hangom, könnyes szemmel. Annyira ideges voltam, hogy a szemembe lévő sóskönnyeknek se tudtam parancsolni.

- Csak tégy úgy… mintha nem ismernénk egymást! -közlöm hűvösen.

Ezt jól át kell gondolnom! Nem szabad még egy személyt közel engednem magamhoz! Nem akarok ismét figyelmetlen és koncentrálatlan lenni, csak azért, mert valaki a közelembe férkőzött és az a helyzet, hogy Ryan Mccold talán túl hamar is a bele sasszézott az életembe. Elkezdett lankadni mellette a figyelmem és olvadni a lelkem, még ha ő ezt nem is vette észre. Nem, jobb itt az elején eltaszítani téged Mccold, még mielőtt meg nem kedvellek. Se nekem, se neked nem lenne jó!

Sziasztok 🤍 remélem élvezhető volt a rész 💙köszönöm ha elolvastad 🤍💙 remélem remek szünetek van!