Szeretlek//Will Byers //

💗1.rész💗

Katei szemszöge :
Ez a nap is elérkezett. Elköztöztünk anyukámmal Mineszotából Hawkinsba. Nagyon féltem, hogy mit fognak gondolni rólam. Nem tudtam, hogy ebben a suliba is piszkálni fognak vagy elfogadnak úgy ahogy vagyok.
*3 óra múlva *
Végre megérkeztünk Hawkinsba. Ezt a pillanatott vártam már miótta. Egy nagyon szép utcába kanyarodtuk ahol nem kellett sokat mennünk mert elől volt a házunk. Egy fekete fehér ház elé hajtottunk. A ház valami eszméletlen szép volt. De inkább oda mentem anyukámhoz és amitt tudtam azt cipeltem. Mihents beléptem a házba egy hatalmos előtér fogadott amivel szemben egy konyha volt és a konyhával szemben meg egy lépcső. Én rögtön felszaladtam a lépcsőn és megkerestem a szobámat. A szobám az valami eszméletlen szép volt. Ahogy beléptem középen volt egy farncia ágy ami fehér színű volt, amellett két fehér éjjeli szekrény és még volt bent egy nagy szekrény meg egy íróasztal. A falak azok fehérek voltak de egy kivételével az ágyamnál fehér volt fekete kockákkal. Nagyon tetszett nekem. Az új szoba örömmére ügy döntöttem, hogy kipakolok.
*4 óra múlva *
Sikeresen végeztem a parkolással. Úgy döntöttem, hogy lefekszek az ágyamra de ekkor szólt anyukám.
-Kislányom készülödj mert nyolcra megyünk a szomszédba-mondta anyukám
-Rendben - mondtam anyukámnak majd elkezdtem készülödni. Egy fekete hosszú újjú ruhára esett a választásom egy fehér convers cipővel. Miután felöltöztem begöndőrítettem a hajamat majd lementem.
-Készen vagyok mehetünk-mondtam anyukámnak
-Rendben akkor induljunk-mondta anyukám majd elindult az ajtó felé. Nem kellett sokat sétálnunk mert velünk szemben laktak azok a szomszédok akik áthívtak minket magukhoz. Egy középkorú szőke hajú nő nyitott nekük ajtót.
-Sziasztok! - Én Karen Wheeler vagyok-mondta Karen
-Jó napot kívánok én Emily Watson vagyok-mondta anyukám
-Csókolom én Katei Stoon vagyok-mutatkoztam be
-Fáradjatok beljebb-mondta Karen
-Katei ha gondolod lemehtsz a fiúkhoz az algsorba-mondta Karen
-Milyen fiúkhoz? - kérdeztem Karent
- A fiamhoz és a barátjaihoz-mondta Karen
-Rendben akkor lemegyek hozzájuk-mondtam majd elimdultam lefelé a lépcsőn. Ahogy leértem egy hatalmas kanapéval találtam magam szemben. Ahogyan beljebb léptem ott volt egy asztal. Ott ült négy fiú. A fiúk mind a négyen felnéztek rám egyszere.
-Sziasztok - mondtam mosolyogva

Szia - Te ki vagy? - kérdezte egy magas barna hajú fiú
-Katei Watson vagyok - mondtam
-Én Mike Wheeler - mondta a fiú
-Szia én Dustin Handerson vagyok - mondta a kicsi termetű bézból sapkás fiú
-Szia én Lucas Sinclar-mondta a barna bőrű fiú
-Szia én Will Byers vagyok - mondta az utolsó fiú aki meglepően helyes volt. Ahogyan végig néztem rajta nem volt se kicsi se magas. Tőlem azért magasabb volt de Miketól kisebb volt. Barna haja nagyon jól nézett ki. A szeme az gesztenye barna volt amiben sikeresen elvesztem
-Na és Katei mi járatban vagy erre fele? - kérdezte Dustin
-Most költöztem ide anyukámmal-mondtam
-És hány éves vagy? - kérdezte Lucas
-15- mondtam
-Akkor ezek szerint osztálytársak leszünk-mondta Mike
-Na és miért költöztettek el? - kérdezte Will
-A suliba egyfolytában piszkáltak - mondtam majd lehajtottam a fejemet
-Sajnálom - mondta Will
-Tudod engem is piszkáltak a suliba-mondta Will. Mihents ezt Will kimondta anyukám kiabált, hogy menjek mert megyünk haza.
-Hát akkor sziasztok - mondtam majd elindultam felfelé a lépcsőn. Ahogyan felértem a lépcsőn elindultam haza. Mihents haza értem elmentem fürődni majd ledőltem az ágyba ahol elkapott az álom.