Real me /Jikook ff./

38. Rész

- Helyes. 

Tae ezzel le is zárja a beszélgetést, de nekem van még egy témám, amin nem tudok túl lépni válaszok nélkül. Érzékenyen érint a téma, és eddig azzal csititottam magam, hogy jobb nem bolygatni az elaludni készülő tűzet, de közben megöl a kíváncsiság belülről. Kicsit várok, és miközben erőt gyűjtök a város nyűzsgő zajából, halkan megszólalok.

- Beszéltél vele? - Tae értetlenül fordul felém, így folytatom, ha már végre bátorságot gyűjtöttem. - Yoongival. 

A barátom láthatóan megmerevedik a név hallatán, de mindez csak egy pillanatig tart aztán újra előre szegezi a tekintetét, miközben alig láthatóan bólint. Úgy tűnik Ő sem szívesen beszél erről, ami nem kecsegtet engem sok jóval. Ennyire rossz lenne a helyzet? 

Zavartan nézek fel rá, nem tudom leplezni az arcomra kiülő aggodalmat. 

- Haragszik rám? 

A reakció viszont koránt sem olyan, mint amire számítok. Taehyung egy pillantra megtorpan, és mérgesen villanak felém eddig vidám barna szembogarai. 

- Dehogy haragszik Minnie! - csattan fel kissé, de amikor látja megszeppent valóm, kicsit visszább vesz. A fejét rázza és újra elindul, én viszont csak lassabban követem. Valahogyan ösztönösen lemaradok tőle, mert nem tudom hova tenni ezt a viselkedést, amit irányomba tanúsít. Már nyoma sincs az iménti jó kedvünknek. - Csak ez nehéz neki is még. - folytatja halkan, de a hangja még mindig feszülten cseng. - De már letett rólad, hogy így fogalmazzak. 

- Oh, ez jó hír. - reagálok szerencsétlenül, aztán inkább megnémulok. Nem merem kockáztatni, hogy tovább rontsam az így is teljesen megfagyott légkört. Átkozom is magam, hogy egyáltalán kinyitottam a lepcses, kíváncsi szám, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy végre, majdnem két héttel az események után ne kérdezzek rá. Oké, tényleg megfogadtam hogy igyekszem nem kattogni rajta túl sokat, de azt nem gondoltam hogy még egy szimpla kérdéstől is tartózkodnom kell.

Abban legalább nem hazudtam ahogy érzek. Tényleg jó hír egyébként, ha valóban így van ahogy mondja. Tudom, hogy akkor bocsánatot kért, meg minden, de mégis féltem hogy ezt csak az ottani helyzet feszültsége mondatta vele. De ha a barátjának is ezt mondja akkor bízom benne hogy tényleg így is van, és végre magunk mögött hagyhatjuk ezt az egész nyakatekert helyzetet. Még azért azt megkérdezném, hogy miért kerül, ha egyáltalán így van-e, de látva Tae reakcióját inkább nem mászom bele jobban a témába. Nem akarom Őt sem kellemetlen helyzetbe hozni, hogy két barátja között kelljen egyensúlyozni ilyen ügyekben. Lehet ezért is volt ilyen ingerült. 

Az úton ezután csendben telik el, valószínűleg a felhozott téma után egyikünk sem tudta mivel lehetne ezen átlendülni. Én legalábbis így érzek. Hozzájuk érve otthonosan vetem le a felesleges utcai holmijaim, majd Taehyung után lépkedve a konyha felé megyek, ahonnan beszélgetés hallatszik ki. Belépve ott találjuk az anyukájukat, aki az asztalnál ül, és Jungkookot, aki a konyhapultnak támaszkodik. 

Ahogy pasim meglát, abbahagyja a beszédet és széles vigyorra húzza az ajkait. Ellöki magát a pulttól és míg az anyukájuk kedvesen köszönt minket, Ő szorosan magához ölel és egy csókot nyom a tincseim közé. 

- Szia Kicsim! - üdvözöl vidoran, én pedig nem tudom megállni, hogy ne vegyek át a jó kedvébőlkedvéből, legalább egy kicsit.

- Sziasztok! 

Én is köszöntöm őket, aztán szorosan bújok Jungkook ölelésébe, miközben kábítom magam a mesés illatával. Az Ő férfias parfümjei, és tusfürdői egyszerűen addiktívak, legalábbis rám nézve biztosan.