Charlotte Wells
Március 22. hétfő
Egy hatalmas épület előtt állt meg Daniel. Az épület bejáratánál táblák voltak kihelyezve, és pár perccel később, azt is megtudtam, hogy azok mind névtáblák.
- Dr. Cherryhez jöttünk? –érdeklődtem, ahogy vártam a táblák előtt arra, hogy kinyíljon az aranyszínnel bevont ajtó.
- Szép, hogy az asszisztensem vagy és nem tudod –nézett rám Daniel rosszallóan.
- Már ne is haragudj, de ezt nem is én intéztem neked –mutattam az ajtó irányába, ami pont abban a pillanatban kinyílt. Daniel belökte, majd be is ment, én pedig követtem őt. Ahogy a helyiségbe beléptünk, azonnal egy lépcsővel találtuk magunkat szembe, az mellett pedig közvetlen egy lift is volt. A főnököm egyértelműen a liftet választotta, és megnyomta a hívó gombot. Amint megérkezett a mini lift, feszengve beléptem Daniel mellé és annyira közvetlen állt hozzám, hogy a kellemes és lassan ismerős illata, megcsapta az orromat.
- Amúgy miért akartál ennyire sietni a gyermekotthonba? Hiszen önkéntes vagy, nem? –felnéztem a főnökömre, aki pár centire állt csak tőlem, és most közvetlen lehajtott fejjel beszélt hozzám.
- Mert szeretek oda járni és kész –vontam vállat, és eszemben sem volt mesélni neki Lucasról.
- Ez nem valami kielégítő válasz –jegyezte meg, de szerencsémre megérkeztünk a tizenharmadik emeletre, és kiszabadultam a liftből.
Daniel nem erőltette a témát Dr. Cherry rendelőjéig, és ennek örültem is, mert nem volt kedvem a magánéletemről beszélni vele vagy bármiről. Amint megérkeztük a kilencvenes ajtóhoz, a szemben lévő székekhez léptem és le is ültem. Daniel már éppen kopogott volna, amikor megállt a keze a levegőben és felém fordult.
- Nem jössz be velem?
- Nem szoktak senkit bekísérni a pszichológushoz –néztem rá értetlenül.
- Azért van olyan eset –szerettem volna még ellenkezni, de úgy tűnt neki tényleg fontos lenne, ha bemennék vele.
- Rendben –álltam fel egy nagy sóhaj kíséretében, és a főnököm mellé léptem. Daniel bekopogott, majd pár pillanattal később, nagy meglepetésemre egy vöröshajú nő nyitott ajtót. Valamiért férfi pszichológusra számítottam a név alapján.
- Mindketten jönnek? –érdeklődött, mire Daniel bólintott.
- Rendben, jöjjenek –állt arrébb az ajtóból, hogy betudjuk lépni a rendelőbe. A pastel zöldszínű falakon és a fehér bútorokon, elidőzött a tekintetem és ezt Daniel is észrevette, mivel oldalba bökött amikor nem mozdultam meg a kanapé előtt állva.
- Örülök, hogy így sokadik alkalomra a barátnőjét is magával hozta –kezdte Dr. Cherry, mire kizökkentett a gondolataimból.
- Nem a barátnőm, csak egy barátom –javította ki Daniel, bár a barát szó is túl erős jelző volt ránk. Még normális munkakapcsolatot se tudtunk kialakítani magunk között, nemhogy barátok legyünk.
- Értem és ön, mint barát milyen szerepet tölt be Daniel életében? –kérdezte a pszichológus. Összenéztem Daniellel, és rádöbbenem, hogy mire ment ki a játék. Minden hónapban legalább egyszer, minden pilótának megkell jelennie a sportpszichológusnál, és valószínűleg, Daniel már elképesztően unja, így én vagyok az a személy, aki eltereli róla a figyelmet. Remek.
- Igazából –mosolyodtam el ravaszul, ha már ilyen helyzetbe hozott Daniel.
- Remekül kijövünk, rengeteg ajándékkal elhalmoz és... Igazán remek az ágyban is –mondtam szemérmetlenül, mire Daniel félrenyelte a vizet, amivel a pszichológus imént megkínálta.
- Ohh szóval Önök, nem csak baráti viszonyban vannak –látszott a nőn, hogy igazán meglepte, amit mondtam.
- Hát nem teljesen, szeret letagadni, ugye macikám? –néztem a főnökömre, majd a borostásarcát megpaskoltam.
- Azt hiszem négyszemközt kellene folytatnunk a mai órát, Daniel –mondta a nő végül.
- Mi? Hisz jót beszélgetünk így hárman, nem? –meglepett, hogy milyen nyugodtan, de közben dühösen ejti ki a szavakat. Lehet kifog rúgni?
- Igen, de most jobb lenne, ha csak mi ketten maradnánk itt –mutatott körbe a szobán Dr. Cherry.
- Jól van, kint megvárlak –pattantam fel, és elköszönve a pszichológustól visszamentem a folyosóra.
Félórával később, a főnököm egyedül lépett ki az ajtón, és elképesztően dühösen nézett rám. Felálltam a székekről, és mielőtt bármit is kérdezhettem volna, megszólalt.
- Azt hiszi, hogy olyan sugar daddy féle kapcsolatba vagyunk mi –akadt ki, mire belőlem kitört a nevetés.
- Hát ez igazán remek!
- Most komolyan nevetsz? Tudod milyen gáz lenne, ha ez a sajtó fülébe jutna? –háborodott fel.
- Jézusom, innen úgyse kerül ki!
- És ha még is? Mellesleg miért mondtál ilyeneket? –tért a lényegre.
- Mert nem vagyok hülye, Daniel! Azért hívtál be, mert unod ezt az egészet, és jó elterelésnek vittél be! De ez az egész sportpszichológus dolog a te egészséged miatt van, nem a vicc kedvéért! –hurrogtam le.
- Jó, igazad van –hajtotta le a fejét, mint egy kisgyerek.
- Ahh, most mehetek a dolgomra? –érdeklődtem.
- Igen, elviszlek –indult el.
Az autóban nem kommunikáltunk, de úgy éreztem most jobb is, ha nem beszélünk a történtekről. Amikor végre megérkeztünk a gyermekotthonhoz, már alig vártam, hogy Lucast magamhoz ölelhessem.
- Köszi, hogy elhoztál –kötöttem ki magam, és nagy meglepetésemre, ő is így tett.
- Mit csinálsz?
- Bemegyek veled, szabad nem?
- Hát az udvaron vannak, gondolom nem nagy baj –kicsit akadozva ejtettem ki a mondatot, aztán inkább kiszálltam. Amint ezt megtettem, az udvaron rohangáló gyerekek közül, meghallottam Lucas sikítását és pár pillanattal később a kerítésnél állt.
- Char!! Azt hittem nem jössz! –kiabálta, én pedig elmosolyodva siettem a kapuhoz. Daniel is követett, majd belépett velem együtt az udvarra. Lucas azonnal neki rohant a lábamnak, én pedig felkaptam őt és puszit nyomtam az arcára. Ahogy Danielre néztem, meglepődve vettem észre, hogy a kisfiúnak pont ugyan olyan nagy szemei vannak, mint a főnökömnek.
- Szia, bácsi –integetett Danielnek, aki szokásos nagy mosolyával visszaintett neki.
- Daniel, ő Lucas a kisbarátom –mosolyogtam.
- Lucas, ő pedig Daniel –mutattam a főnökömre.
- Danny bácsi?
- Öhm igen –biccentettem.
- Nem kell bácsizni –ellenkezett azonnal.
- Neki az vagy és kész –morogtam.
Instagram: dkamilla_iroioldal
Tiktok:dkamilla
YOU ARE READING
Zuhanás szabadsága D.R
FanfictionCharlotte Wells megkapja élete első komoly állását. Daniel Ricciardo asszisztenseként sok feladat hárul rá, de mindent a lehető legjobban szeretne csinálni. Miközben a munka és az önkénteskedés tölti ki az életét, a szerelem is lassan bekopog az ajt...