Nélküled [Haitani Brothers]

- 𝑁é𝑙𝑘ü𝑙𝑒𝑑 -

Az eset előtt csoportos gyűlést tartottunk. Harcra készültünk..jó volt a csapat a stratégiai, túl erőben voltunk. Senki nem gondolta volna, hogy aznap elveszitünk valakit, főleg nem azt, hogy őt...

2005.08.22 - Múlt

- Megjöttek! - Kiáltott oda nekünk az egyik tag.
- Kezdődhet a móka - pillantott rám egy gonosz mosollyal Ran amit viszonoztam.
Mikor már a másik csapat is oda ért a vezetőjük ki állt a tömegből mi is így tettünk majd kezdetét vette a harc.
Mivel erősebbek voltunk és többen is így nyilván nálunk volt az előny. Vagyis azt hittük...
Még kisaki fel nem tűnt.
Hátulról neki rontott Rannek.
Ezt észre véve nem hagytam a dolgot és cselekedtem majd mikor leszorítottuk a földre a szokásos módon, és eltörtem a karját. Azt hittük, hogy vége a srácnak így hát hátra hagytuk és folytattuk a harcot más ellenféllel.

Ezt a döntést nem gondoltuk át, mi komolyan azt hittük vége a srácnak, de ez nem így történt.

Miután Kisaki összeszedte magát felállt és a semmiből elém került egy pisztollyal

- Már kurvára elegem van belőletek!
Ordította majd elsütötte a fegyver, szememet automatikusan lehunyva vártam a golyót ám amikor eszméltem és ki nyitottam a szemem nem éreztem semmit.
Pillantasomat a földre vetettem és csak akkor láttam meg Ran-t vérbe borulva kisaki meg nem volt sehol.
Ijedten rogyadtam a földre bátyám mellé majd ölembe emeltem őt.
- Ran! Ran! Ran kérlek, kérlek néz rám!
- Ri-Rin..
- Miért csináltad ezt?!? - éreztem ahogy könnyeim folynak le az arcomon és peregtek a karjaimban lévő testvéremre
- Mindig azt mondtam hogy megvédelek...*köhög*.. nem hagyhattam, hogy lelőjön - mosolygott rám könnyes szemekkel
- Ran... nem halhatsz meg...
A sebét bekötözni nem tudtam, hogy elállítsam a vérzést mert a golyó a mellkasát találta el
- Rin..
- igen?? - hajoltam közelebb hozzá.
- é-én...mindig melletted leszek..ígérem.. - utoljára rám mosolygott majd lehunyta szemeit, éreztem, hogy a szíve egyre lassabban ver...majd leáll...
- RAN! OH NE, NE, NEEE RANN KÉRLEK ÉBREDJ!!
Mindenki elhalkult körülöttünk, éreztem a tekintetüket, hallottam ahogy össze súgnak mögöttem. Mindenki Ran miatt aggódott...
Magamhoz szorítottam kihűlt testét és zokogni kezdtem.

Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat.
Ez az este megváltoztatta az életünket. Ran többé már nem volt köztük...
És ez mind az én hibám..ha én kaptam volna azt a golyót ő még ma is itt lenne.