Édenkert | ÉK-sorozat I.

HUSZADIK FEJEZET

-Nem. Nem hozta szóba azóta egyikünk sem. - és bár alapvetően nem a ténnyel van bajom, hogy találkoztunk az exével, az is bántott egy kicsit, de a legrosszabb az volt, ahogyan viselkedett mellette a férfi, és, hogy nem akart róla beszélni, miután elmentünk az étteremből. -Szóba kellene hoznom?

-Nem tudom. Másabb a viszonyotok?

-Határozottan. Mintha valami történne a hátam mögött, amiről tudnom kellene, de mégsem mond senki semmit. -Nicholas-szal alapvetően a bosszús és idegtépő kapcsolatunk elejét leszámítva nagyon hamar átalakult a kapcsolatunk sokkal harmónikusabbá. Habár nem hiszem, hogy valaha is tökéletes, és édes pár lehetnénk, akik fagyival és egyéb drámaian édes dologgal a kezükben ülnek le filmet nézni, most megint távolinak érzem a férfit, mint mikor megismertem.

-De nem beszélgettek, vagy csak sablonosan, vagy ez most hogy van?

-Igazából szinte minden nap találkozunk, de mintha fejben teljesen máshol járna, mióta találkoztunk azzal a nővel. -végtelen sokszor vettem észre, hogy fejben máshol jár, és bár nem akartam szóvá tenni, de minden alkalommal feltûnt ez a viselkedése.

-Fel kell hoznod ezt neki, Liah. Mármint, ne feltétlen a nõt, hanem, hogy távolságtartó veled, és hogy nem érted, miért. Lehet, hogy nem is a nõ miatt, hanem csak leterhelte az a sok munka, ami a nyakába zúdult mostanság. 

-Igen, és tudom, tényleg igazad van, de nem is tudom, hogy akarom-e tudni a választ. Azaz, hogy tegnap nagyon rendben voltunk, és nem akarom elrontatni a hangulatot ma, hogy ilyen témákkal állok elő neki. 

-Oké, de most csak magadban őrlődsz. Ez rettenetes Liah, egy kapcsolatban ez nagyon rossz.

-Tudom, egyszerűen tudom. -hisztérikusan nyögtem fel, majd kellett pár másodperc, mire összeszedtem magam. -Beszélek vele erről.

-Vagy nekem van egy sokkal jobb ötletem. -szinte láttam magam előtt, miképpen vigyorodik el a lány, miközben egy újabb botrányos tervet készít elő. -Ami tényleg sokkal jobb.

Én pedig, mivel tényleg tanácstalan voltam, rábíztam magam a személyes ördögömre, és hagytam, hogy kitaláljon, és megszervezzen nekem egy valószínűleg nagyon őrölt ötletet.

-Kíváncsian hallgatom. -feleltem végül, megadva neki az engedélyt, hogy elmondhassa, mire készült.

-Oké. Úristen, ez lesz a legjobb, komolyan. -fáradtan felnevettem, miközben hallgattam a lány lelkesedését, és már kezdtem is aggódni, hogy mi lesz ebből. -Na, szóval megkérdezhetnéd Mark-ot, hogy mit tud a nőről. Tudod, csak olyan kis lazában.

-Parancsolsz? -hogy jutott az eszébe a lánynak Mark? Mármint, így belegondolva tényleg nem butaság, de Jessicának mégis miért Mark-ra esett a gondolata? -Hogy jutott az eszedbe Mark?

-Figyelj, ő jó pasi. Bír téged, tehát biztosan válaszolna pár kérdésre, ha megkérnénk rá.

-Megkérnénk? Mármint, hogy ketten? -kezdett nagyon furcsa vonalat felvenni ez az ötlet. -Tudnom kellene valamiről?

-Ugyan, Liah! -nevetett bele a telefonba Jessica. -Tudnál róla, ha lenne valami. Egészen jóba lettünk, mikor találkoztunk az uradnál, aztán gondoltam ez jó ötlet lenne.

-És azért szeretnél te is ott lenni, mert... -felvittem a hangomat, mint aki várja a választ, de bármennyire is igyekeztem, hogy szigorú hangot üssön meg a hangom, nem ment. Egyszerűen vicces, hogy Jessica érdeklődött Mark után.

-Nincs mert. Barátom van, Liah!

-Ó, szóval ha nem lenne Owen, akkor esetleg...

-Fejezd be, könyörgöm! -visított fel fájdalmasan, mire már tényleg nevetni kezdtem. Mennyivel jobb ha nem a saját életem a beszédtéma! -Szimpatikus Mark, ennyi az egész. Beszélgettünk párszor mióta találkoztunk Nicholas-nál, de tényleg csak ennyi.