❝ 𝐋𝐈𝐓𝐓𝐋𝐄 𝐃𝐀𝐑𝐊 𝐀𝐆𝐄 ❞ ; 𝐌𝐀𝐍𝐉𝐈𝐑𝐎 𝐒𝐀𝐍𝐎 𝐗 𝐎𝐂

𝟑.

—Kazutora Hanemiya.

—Hé, Micchan, tudsz videójátékozni? Még egy lányt sem láttam, aki tudna!

—Vagy ha tudnak is, mind bénák benne!

Mitsuko bevallotta, hogy nem tud, de mire Mikey visszatért, látta, ahogy Pah-chin és ő egy csapatban játszanak ugyan, de Mitsuko egyre többet tanult a játékból. Baji Pah-chinnek szurkolt, Mitsuya viszont a lánynak adott tippeket. Kazutora is Mitsuko mellett ült, és érdeklődve nézte a képernyőt. Manjiro boldog volt, hogy Mitsuko ilyen könnyen beilleszkedett.

[...]

—Merre mész haza, Micchan?

Kazutora útja különvált a többiekétől, és Mitsuko is a kereszteződéshez ért. Az ellenkező irányba mutatott, amerre a többiek mentek.

—És te?

—Én is! Menjünk együtt. 

Egy ideig csendben sétáltak, amikor Kazutora megszólalt.

—Mióta ismered Mikey-kunt?

—Ez egy érdekes sztori, tudod. Egy osztályba járunk, és még nem is tűnt fel egyikünknek sem! Mintha egy zsák lett volna a fejünkön, pedig csak idióták voltunk.

Kazutora elmosolyodott.

—És te, Kazu-chan?

—Én és Bai már kicsi kora óta ismerjük Mikey-t. Még egy lányra sem nézett úgy, mint rád.

Mitsuko elvörösödött.

—Hagyd már! Még csak ma ismertük meg egymást! Eddig nem is tudtam, hogy az osztályomban van.

"Vagy csak hiszed, hogy ő nem vett előbb észre", gondolta Kazutora, de inkább nem mondta ki. Meg akarta fogni Mitsuko kezét —nem tudta, miért.

—Ha te mondod!

—Ano, Kazutora...

—Igen, Micchan?

—Semmi, hagyjuk.

—Nekem bármikor elmondhatod.

—Oké, köszi. Nagyon kedves srác vagy, Kazu-chan.

Kazutora és Mitsuko nagyanyja csak pár utcára lakott egymástól. Nem kísérte fel az ajtóig, csak nézte, ahogy az alakját beszívja az utcai lámpa képlékeny fénye.

[...]

2003. tavaszán, több, mint egy év után a közeli parkban, Baji és Manjiro kedvenc helyén lógtak. Mitsuko kezében egy doboz cigi volt, ebből egy szálat próbáltak négyen elszívni —Draken, Mitsuko, Baji és Pah-chin között kézről-kézre járt a meggyújtott szál, amibe próbáltak nem belefulladni. Mitsuya, Manjiro és Kazutora a mászóka tetején ültek, és a másik négyet nézték, ahogy szerencsétlenkedtek.

—Még a végén belehalnak —sóhajtotta Mitsuya.

—Idővel így is, úgy is belehalsz valamibe —dünnyögte Mikey, miközben a telefonján játszott. -Egy ideje gondolkodom egy dolgon.