❝ 𝐋𝐈𝐓𝐓𝐋𝐄 𝐃𝐀𝐑𝐊 𝐀𝐆𝐄 ❞ ; 𝐌𝐀𝐍𝐉𝐈𝐑𝐎 𝐒𝐀𝐍𝐎 𝐗 𝐎𝐂

𝟐.

Takemichi is majdnem nevetett egy kicsit, hogy szimpatikusabbnak tűnjön, amikor Mitsuko a falnak lökte. Ettől annyira megijedt, hogy egy apró nyöszörgés szökött ki a száján.

—Mégis mit akarsz, mi a faszt mondjak neki? Miért kéne hinnem neked?

—Te... talán lebeszélhetnéd arról, hogy összeverekedjen a Toman és a Moebius... mert én úgy érzem, hogy annak rossz kimenetele lenne, ha harcolnának.

Kellemeset a hasznossal, gondolta Takemichi. Mikey talán hallgat Mitsukóra, és így még találkoznak is. Csakhogy a lány máshogy gondolta, ugyanis felhúzta a szemöldökét, mintha csodálkozna.

—Ugyan miért akarnám meggyőzni őt? És ha nekem hasznom lenne abból, hogy az egyikük veszít? Kis hal vagy, fiú. Hogy is hívnak?

—Ta-takemichi Hanagaki... és majdnem egyidősek vagyunk, csak egy évvel vagyok nálad fiatalabb!

Mitsuko zavartalanul folytatta tovább.

—Nem rémlik a neved. Miért kéne hinnem neked, hogy kell a segítségem, pont neki? Ha ennyire ismered Mikey-t, akkor tudod, hogy mi a beceneve: Legyőzhetetlen Mikey. Okkal adták neki, hidd el nekem, és egy legyőzhetetlennek nem kell a Mamba segítsége. Éppen ezért, gondolom, el tudtok bánni a Moebius-szal. Bár ezek alapján, támadt némi kételyem.

—Nem erről van szó, hanem Mikey-ról.

—Honnan tudod, hogy ő meg én jóban voltunk?

Voltunk? Mi, már nincsenek is? Takemichi összezavarodott.

—Csak voltatok? Én azt hittem, még mindig jóban vagytok, legalábbis Mikey úgy hivatkozott rád, mint egy régi, jó barátra.

Mitsuko oldalra nézett, aztán vissza rá. Utána, Takemichi egy szemvillanásnyi idő alatt valami hideget és fémeset érzett a nyakánál, mintha előtte egy kattanó hang is a fülében csengett volna. A lány elengedte őt, de a kés, vagy bicska még mindig a srác nyakánál volt.

—Most elmondom neked, Takemichi Hanagaki, hogy a Fekete Mambában mik a szabályok. Elég hasonlóak Toman-hoz, szóval könnyen meg fogod érteni még akkor is, ha szellemi fogyatékos vagy, ami simán elő is fordulhat. Az első az, hogy csak akkor szólalhatsz meg a másik nevében, ha arra engedélyt kaptál. Tehát, Mikey akarja, hogy segítsek neki? Ő mondta ezt?

—N-nem, de...

—Második szabály: a feljebbvalód nevében végképp nem beszélhetsz engedély nélkül, ezért nálunk büntetés járna, de ahogy Mikey-t ismerem, ő jámbor lélek. Szóval köszönd meg neki. Harmadik... soha, de tényleg soha nem jössz csak úgy oda valakihez, hogy felemlegess neki valamit. Főleg, ha ekkora horderejű. Ha ezt még egyszer megcsinálod, azelőtt elvágom a torkodat, mielőtt a szánalmas magyarázkodásodba kezdenél.

Mitsuko borostyán szemei lángoltak, Takemichi nyelni sem mert, annyira a bőrébe nyomódott a penge.

—Ez is a Fekete Mamba szabálya?

—Hogy mi? Ó, nem, ez alap illem, tudod. Különben is, ha a Toman összecsap a Moebius-szal, akkor nem azzal kellene foglalkoznod?

—De, de, izé...

—Na, akkor menjél szépen a dolgodra. És majd akkor gyere vissza, ha tényleg nagy a baj. Bár jellemzően nem egy ilyen mezei szerencsétlent küldene, hanem a jobb kezét, vagy ő maga jönne.

—Jobb kéz alatt Draken-t érted?

Mitsuko elvette a bicskát a nyakától, és egy laza, mégis bonyolultnak tűnő csuklómozdulattal összehajtotta. Pink volt a nyele, kicsit véres —Takemichi nem akarta tudni, hogy kié volt. A név hallatán egy másik, jóleső mosoly terült szét a másik arcán.