Az a srác[Todoroki x Reader](HUN)

3.Rész:Barát vagy ellenség?

 

  Ma reggel a kanapén keltem. El is felejtettem hogy ott aludtam el. Fel rohantam a fürdőbe, és hejreráztam magam. Anyukám hagyott itthon nekem egy cetlit. Ez volt ráírva:
"ebéded a hűtőben, vidd el magaddal. "

  A suliba tartottam miközben a talajt figyeltem. Neki mentem valakinek.
-S-sajnálom! -ránéztem, és Todoroki-kun volt az. Rám mosolygott gyengéden, majd elment.
  Én ezt nem értettem. Pedig utál engem, és a suliban is lekezelően viselkedik velem.
  Beértem, helyet foglaltam, majd angollal kezdtünk. Egész angolon a reggelin gondolkodtam. "Ha ez a srác utál, miért mosolyog rám?? ". Annyira ezen járt a gondolatok, hogy véletlenül megjelent a róka fülem- és farkam.
  Mindenki nevetni kezdett.

  A mai nap hamar eltelt, és a hazafelé vezető utamon valaki utánam kiáltott.
-[neved]-Chan! Várj egy kicsit! - futott utánam Todoroki-kun.
-Mit akarsz?! -morogtam neki miközben a szemeim forgattam.
-Beszélni szeretnék veled! -majd a csuklómnál fogva beránt egy közeli kávézóba.
-Miért rángatod a karom?! -kiabáltam vele.
-Ch.. -mondta majd a szemembe nézett.
-Engedj el! Hisz ki nem bírsz állni! -mondtam a szemeibe, majd elindultam a kijárat felé, mire ő vissza is rántott.
-Nem engedlek el! -mondta majd leültetett.
-Mit akarsz mondani...? -kérdeztem tőle érdektelen hangon. Nagyon unatkoztam és alig vártam hogy haza mennyek.
-Csak mondj egy okot, hogy haza engedjelek. -jelentette ki, mire rá vágtam:
-Utálsz! Hazamehetnék?! -válaszoltam, és ő megfogta a kezeim, majd magához szorított.
-Nem utállak. -majd elengedett.
   Kifelé vettem az irányt, még el se köszöntem tőle. Ő csak ott int nekem az asztalnál, amit figyelembe se vettem.

   Össze vagyok zavarodva. Hazaértem, és Yui nem hagyott békén. Bezárkóztam a szobámba, és csak ültem. Amikor anya hazaért, látta Yui-n hogy történt valami. Majd bekopogott hozzám.
-[beceneved], miért zárkóztál be?
-Csak egyedül szeretnék lenni. -válaszoltam anyának, aki utána elment a szobám ajtaja elől.

  Másnap reggel nagyon ideges voltam. Ki rohantam a lakásból, majd a suliba mentem.
  Az úton mellettem jött Todoroki, aki próbált hozzám szólni. Mikor megláttam, előre siettem.
  A suliban már a tekintette gyilkossá vált, majd előttem be viharzott a terembe.
Nem tudtam hogy mi van. Most utál vagy kedvel? Ez a kérdés forgott a fejembe egész álló nap. Mikor úgy gondoltam hogy kedvel, melegség töltött el hírtelen,de amikor arra hogy utál, rá se bírtam nézni.
  A testem zavarban volt.

  A hazafelé vezető úton féltem, hogy a tegnapi meg fog ismétlődni. És a félelmet beteljesült.
-[neved]-chan! -kiáltott utánam Todoroki.
-Mi az?! -kérdeztem idegesen, amit ő nem vett figyelembe.
-Nem iszunk meg valamit? -kérdezte, majd én is kérdeztem tőle valamit.
-Mond csak, te most utálsz vagy kedvelsz?