Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

32: A maszkok

– Az az öreg vén bolond lehetett? Oda érhetett és...– kezdett bele Orion Black, de hirtelen közbe vágtak

– Dumbledore csak sokkal később ért vissza, mikor már az aurorok vissza szorították a Sötét Nagyúr csapatait – szólalt fel az anyám.

– Bárki is harcolt ellene sok sérülést szerzett, amelyeket maga nem ápolhatott le egyedül. Nagy eséllyel a halál szélén is lehetett. És mint tudjuk nem sok komoly sérülést szerző mágus volt...– Cyrus hangja szinte már unottan csengett.

– Most a lányomat gyanúsítgatod? – szólalt fel apám elnyomott dühvel a hangjában.

– Rachel mégis, hogy a fenébe csinált volna ilyet? Ez az ember nem normális – morogtam az orrom alatt. A férfi gyanúsítgatása csak még nagyobb ellenszenvet váltott ki belőlem.

– Köztudott tény, hogy Rachel Morgan sérült meg komolyabban, tudtommal azonnal a Szent Mungoba szállították és milyen meglepő most a Szent Mungoban találtak 3 elkapott halálfalót. Igazán véletlen egybeesés nem gondolod?

– Úgy gondolod, hogy a Sötét Nagyúr erejéhez felér egy 15 éves gyermek ereje? – Orion Black hangja szokatlanul hidegen csengett, azonnal apám oldalára állt, mikor meghallotta Rachel gyanúsítgatását. – A fiam saját maga talált rá Rachelre a Roxfort falain belül, ahol az a szerencsétlen leány belekeveredett az aurorok és a halálfalók csatájába, mikor kastélyban töltött őrszolgálata után visszaakart menni a klubbhelyiségbe.

– A fiad szava, erre kellene alapozni? Egy véráruló Griffendéles szavára?

– A fiam egy Black, egy tisztavérű elsőszülött Black. Remélem ezzel válaszoltam a kérdésedre Cyrus... – erős hangon csengtek szavai.

– A lányom erejével tisztában vagyok, én tanítottam, én neveltem. Erős mágus, de sem ő sem más nem ér fel a Sötét Nagyúr erejéhez.

– Akkor mégis ki volt az a mágus, aki megküzdött vele Annie? Ki az a mágus, akiről a minisztériumban azt suttogják, hogy legyőzte a Sötét Nagyurat? Ki az a mágus, akire Anglia Megmentőjeként hivatkoznak? Ki lehet Ő? És mégis mire lehet képes szerinted, ha egyedül rátámadt Voldemort Nagyúrra és rengeteg halálfalóra?

– Bárki is ő, hatalmas veszélyt jelent, ilyen meggondolatlan, hirtelen támadást élt túl, amely minden irányból nézve halálosnak kellett volna lennie. Mégis is él és tevékenykedik. Bárki is ő minél előbb el kell pusztítanunk! – Szinte láttam magam előtt Cyrus dühödt arcát.

– Ebben egyet értünk Cyrus – válaszolta anyám. – Minél előbb ki kell iktatnunk azt a mágust, ha pedig újra lecsap elkapjuk és megöljük, az anyja sem fogja felismerni a testét, mikor végzünk.

– A Nagyurat ismerve saját maga fogja kivégezni – szólt közbe Walburga Black most először.

– Hát akkor igyunk a Nagyúr újdonsült áldozatára és győzelmére! – kisebb léptek és koccintások hangzottak fel, majd Orion Black hangja.

– Azt ajánlom, hogy ne hamarkodjunk el semmit. A vasárnapi találkozón, majd megtudjuk a részleteket és a többiek véleményét, meg persze minden mást is, bár ahogy hallottam akkor is szemtanúja leszünk pár kellemetlenség eltűntetésén.

– Így igaz – értett egyet apám. – Most viszont induljunk, nem lenne kellemes, ha megváratnánk az ügyfeleinket.

– Hm...ügyfeleinket? Mégis milyen ügyfelek? – a manó csak megrázta a fejét. Ő is pont annyira tudatlan volt, mint én.