Szerelmünk Záloga

31. Fuccsbament tervek

-- Délután kezdtem el elkészíteni. Gondoltam, örülnél egy ilyen romantikus estének.. - kezdte el a nyakamat kényeztetni nyálas puszikkal.

-- Gyönyörű lett Draco. Igazán kitettél magadért. - ficánkoltam a fiú alatt.

-- Ne mozogj annyit! Úgyse fogsz kiszabadulni a fogásomból. - markolta meg a combomat.

-- Hmmmm.. De igen, ha akarok. - néztem bele a játékosan csillogó szürkéskék szemeibe.

-- Ohh, tényleg? Akkor mutasd meg mit tudsz, Édes. - duruzsolta a fülembe, mire én egy erős lábmozdulattal átfordítottam magunkat, így már ő feküdt alul, ráadásul hason. - Ezt meg, hogy..?

-- Drágám, elmondtam már, hogy alapos kiképzést kaptam. Ismerem az emberek gyengepontjait..

-- Az enyémet is ismered? - kérdezte, de válaszadásra már nem hagyott időt, egy nagy erővel átfordított, így most én feküdtem megint háton Draco alatt, a szőke pedig felettem, kezeinket ujjainkat összekapcsolva nyomta bele a paplan sűrűjébe. - Mert én a sajátomat igen..

-- Ohh tényleg? És mi az? - erre csak közelebb hajolt, annyira, hogy ajkai súrolták az enyémeket beszéd közben.

-- Inkább ki. - vigyorodott el, majd homlokát az enyémnek döntötte, és suttogva folytatta. - Te. - majd megcsókolt.

Most nem volt olyan követelőző, mint amilyennek hittem, hogy lesz. Nem, most gyengéd volt és vad. A kettő keveréke. Ahogy éreztem mézédes ajkait, úgy éreztem, ebből a pillanatból soha többé nem akarok kiszakadni. Itt akarok maradni az idők végezetéig a karjaiban. De aztán lassan elhajolt, kezeimet elengedte fogságukból. Én azonnal a szőke hajtincsek közé vetettem az ujjaimat, úgy húztam közelebb magamhoz a fiút. Nem kellettek szavak, mindketten éreztük, hogy most jött el az a pillanat. Amikor a testünk először fog egyesülni, amikor először éljük át a gyönyört... Együtt.
Draco lassan lecsúsztatta kezeit a pólóm alá, majd benyúlt és derekamat kezdte simogatni. Ujjaival az anyag végét ragadta meg, majd kibújtatott belőle. Én se hagytam, hogy csak én legyek félmeztelen, így kínzó lassúsággal kezdtem kigombolni a fiú mellkasát takaró inget. Közben csókunk meleg forrása sosem apadt ki. Draco kibújt az ingből, így majdnem meztelen felsőtestünk vágyakozva ért egymáshoz. Mikor már a szőke fiú nadrágjával játszottam, hirtelen elkapta a kezem, és a fejem fölé emelte. Csókjai osztogatásával áttért a nyakamra, a jóleső érzéstől kényesen keztem sóhajtozni. Néhol az érzékeny bőrfelületet fogai közé vette, amit bár megéreztem, nagyon is élveztem. Az irritáló érzés elkerülése érdekében nyelvével megnyalta a kipirosodott részt. Majd visszatért a számhoz, és így folytattuk az akciónakat. Draco keze már a szoknyám alatt járkált. Játszani kezdett a bugyim szegélyével, a csipke részénél pedig ujjai beljebb vándoroltak. Keze már majdnem elérte nőiességemet, mikor az idilli pillanatot egy érdes hang zavarta meg.

-- Van itt valaki, cicuskám?

Ez Frics! A kurva életbe, ezt nem hiszem el!

Draco olyan hirtelen ugrott le rólam, hogy azt hittem, érkezése egy nagy és hangos koppanást fog vonni maga után. Szerencsére a paplanra esett, így földetérése halk volt. Zavarodott tekintettel bámultunk egymás szemébe.

Nekünk annyi..

-- Gyorsan! A takarókat! - mutattam eszeveszetten Draconak az eltüntetendő dolgokat.

-- Ki van itt? Mutasd magad! - hallottuk egyre közelebbről a mogorva gondnok hangját.

-- Gyorsan! - utasítottam Dracot.

-- Te csak öltözz, ne velem foglalkozz! - tűntette el itt létünk összes bizonyítékát, majd karon ragadott és a lefelé haladó lépcső felé kezdett húzni. - Shhh! Csöndesebben!

-- Jól van, bocsánat. - forgatom meg a szemem, miután kikerültem az egyik páncélt, aminek nekimentem.

-- Komolyan mondom, rosszabb vagy, mintha részeg lennél.. - rángatott még mindig.

-- Nem is! Még akkor is ügyesebb vagyok, mint józanon.. - vigyorogtam a szőkére, mire ő is.

Lassan visszaértünk a hálókörletünkbe, többnyire zökkenőmentesen. Sajnos majdnem Pitonba botlottunk, amikor vissza akartunk szökni a klubhelyiségbe, de szerencsére észrevétlenek maradtunk a végsőkig. Odabent viszont Draco azon nyomban a falnak szegezett. Nem hagyott levegőhöz jutni se, nem mintha az izgatott szőke látványa nem vonta volna már el az amúgy is kevés oxigént.

-- Szeretnéd folytatni, amit odafent elkezdtünk? - mosolygott pimaszul közelebb vonva magához.

-- Igen, csak.. még.. - gondolkodtam el a válaszon.

Végülis, mi is a baj? Ja igen, megvan. Az, hogy annyira az emlékeimbe fúródott Noah és Ethan cselekedete, hogy még mindig félek. De nem értem, miért. Draco jó hozzám, nem erőlteti azt, amit nem akarok, mégis úgy érzem, hogy csalódást okozom neki minden egyes alkalommal, mikor nem hagyom magam.

-- Még nem állsz készen rá. - lépett el tőlem Draco egy halovány mosollyal.

-- Ne haragudj.. Én tényleg nem tudom, hogy miért.. - nem tudtam befejezni, mert mutatóujját a számra helyezte.

-- Nem kell semmit sem mondanod, Die. Nem haragszom. Mert nincs is mire haragudnom. Akkor szólj, amikor majd készen állsz rá. Akkor lesz mindkettőnk számára a legélvezetesebb.. - puszilt homlokon, majd az ágyhoz húzott, hogy együtt döntsük álomra a fejünket.

•─────⋅☾ ☽⋅─────•

-- Jól vagy, csajszi? Úgy tűnsz, mint aki semmit sem aludt. - vágódott le mellém Pansy másnap reggelinél.

-- Ezt nagyon jól látod, Parkinson. - ásítottam, miközben egy darab paradicsomért hajoltam.

-- Na! Csak nem elhúzódott a tegnap esti randi? - sandított perverz kifejezéssel az arcán a mellettem ülő szőkére.

-- Bárcsak úgy lenne, Parkinson. - dobta át a karját a vállamon Draco. - Frics megzavart minket.. - forgatta a szemét.

-- Na, nem sikerült megdugni a csajt, Malfoy? - hajolt át nevetve az asztalon Adrien Pucey.

-- Fogd be, Pucey! Nem rád tartozik, hogy mit csinálok és mikor a barátnőmmel! - vágta rá mérges arckifejezést varrva az arcára Draco.

-- Hát ez szomorú.. - kezdte el törölgetni a műkönnyeit Blaise.
Én erre megdobtam a kezemben tartott paradicsommal, ami szétplaccsant az arcán.

-- Többet ne csináld ezt. A frászt hozod mindenkire a "sírós" éneddel. - mértem végig a paradicsom piros arcát.

-- Ezt most megbánod, Sparks. - vigyorgott ördögien, majd megdobott egy darab zsemlével.

-- Ez komoly? Ez a zsemle olyan kemény, mint..

-- Mint én. - hallottam meg Draco suttogó hangját a fülemben, mire én kiköptem a számban lévő összes töklevet, az előttem ülő Blaiset beborítva vele.

-- Ne már.. Baszki ezt nem hiszem el.. - hitetlenkedett Zambini.

-- Jól áll neked a töklé-divat, Blaise. Valahol lehet kapni ilyen rucit férfi méretben is? - jegyezte meg röhögve Draco, majd lepacsizott a mellette ülő Theoval.

-- Baszódj meg.. - morogta még mindig szem forgatva a barna szemű, majd visszaült, hogy folytassa a reggeliét és letörölje magáról a kajahadat.

-- Amúgy gratulálok, Szívem. Ügyesen elintézted Zambinit. - puszilta meg az arcom a szőke.

Reggeli után még gyorsan beugrottam a könyvtárba, hogy mégegy animágiával kapcsolatos könyvet kivegyek, ugyanis az előzőt már kétszer át tanulmányoztam a többi iskolai könyvem mellett. Este, mikor Draco mellkasán feküdtem, hirtelen megszólalt.

-- Kérdezhetek valamit, Kincsem? - pillantott le rám.

-- Persze, akármit. - mosolyogtam a fiúra.

-- Velem töltenéd majd a karácsonyi szünetet? - tette fel a kérdését, mire értetlen pillantásokkal kezdtem fürkészni Dracot.

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·