Szerelmünk Záloga

27. "Ti együtt?"

Draconak sikerült megnyílnia előttem. Elmondott mindent a gyerekkoráról, még azt is, hogy imádta a spagettit. Elmondta az apja viszonyulását hozzá, elmondta az édesanyjáról, hogy ő nem ítél el senkit sem származás alapján. Ennek valamilyen szinten örültem.

Már majdnem a kőfal előtt vagyunk, mikor erőből a falnak lök a szöszi, és a nyakamat veszi célba a szájával.

-- De most komolyan, neked mániád folyton a falnak lökni? - nevetek a szokásán, amit persze imádok. Mindig összeugrik a gyomrom, ha a falnak szorít.

-- Igen, Drágám, az. Mert imádlak kényeztetni. - csókolta tovább nyakamat mosolyogva.

Draco lefogta kezeimet a sajátjával, és így csókolt tovább. Imádom, amikor ilyen heves.

-- Szöszi, elég! Aludni kéne.. - nevetek jóízűen.

-- Hmmm.. Én nem vagyok álmos. És te?

-- Egy kicsit. - suttogom.

-- Jólvan, akkor menjünk. - enged el a faltól, viszont a folyosó közepén megint magához húz. - Nagyon szeretlek, ugye tudod? - simogatja egyik kezével a hátam, másikkal a derekamat és a fenekemet.

-- Igen, baba tudom. - csókolom meg. - Én is szeretlek téged. - majd mégegy csók. - Na gyere, menjünk, még ki kell találjuk, mit mondjunk Pansyéknek. - nevetve megfogom a kezét.

-- Szerintem arra nem lesz szükség. - hallunk meg egy hangot a kőfal irányából. Pansy és Blaise lép elő az egyik páncél mögül, vadul vigyorogva.

Mi Dracoval azon nyomban szétrebbenünk. Mindketten sokkos állapotba kerültünk, úgy bámuljuk az előttünk álló osztálytársainkat.

-- Ti mit kerestek itt kint? - kéri számon őket Draco.

-- Ezt inkább mi kérdezzük, haver. - mozog Blaise ujja köztem és a szőkeség között.

-- Ti együtt? - teszi csípőre a kezét Pansy.

Mi Dracoval egymásra nézünk, és ebből az egyszerű pillantásból is tudjuk, hogy nem titkolhatjuk tovább a kapcsolatunkat. Legalábbis Pansy és Blaise előtt nem.

-- Igen.. - suttogom, mire Draco ujjai az enyémekre fonódnak. Egymásra mosolygunk.

-- Tudtam!!! - kiáltott fel Pansy, mire mindhárman lecsitítottuk. - Bocsika.. - suttogja ezúttal. - Szóval.. Mióta is tart ez a kis románc köztetek? - vigyorog egyre jobban a lány.

-- Ezt inkább odabent beszéljük meg.. - motyogja a szemét forgatva a kezemet fogó kar tulajdonosa.

-- Akkor csak utánatok, gerlepár! - tessékel be minket Blaise.

A közös szobánkba megyünk, majd leülünk az ágyra. Pansy már irtó türelmetlen, így azonnal nekünk ugrik kérdéseivel.

-- Na szóval.. Mióta tart? Hogy jöttetek össze? Mikor? Hol? Lefeküdtetek már? Hova mentetek minden este?

-- Parkinson, kussolj már, mert széthasad a fejem! - morranik rá a barátom Pansyre.

-- Jajj, nem, nem, nem, nem. Most ebből nem hozzátok ki magatokat! Mindent tudni akarok! - pirít ránk.

-- Mindent? - vonom fel a szemöldököm egy egyszerű és alig észrevehető fintorral.

-- Mindent! - mondják egyszerre Blaise-el.

Mi Dracoval egymásra nézünk, sóhajtunk, majd belekezdünk.

Elmondunk mindent, amit lehet. A kérdésekre bár nyögvenyelősen, de válaszolunk. Egy kérdés maradt hátra, amire nagyon nem akartam választ adni.

-- És lefeküdtetek már? - teszi fel a kérdést a fekete hajú.

-- Ne haragudj, Parkinson, de szerintem a szexuális életünk nem tartozik rád! - húzza fel Draco az orrát.

-- Csak annyit mondjatok, hogy megtörtént-e vagy nem!?

-- Nem. - sóhajtja Draco.

-- Nincs valami más téma? - terelem a patakot egy árokba.

-- Kviddics? - dobja fel Zambini. - Úgy is hamarosan lesz a Mardekár-Hugrabug meccs.

-- Ugye kijössz ezúttal a meccsre, babám? - karol át Draco az ágyon.

-- Ezt még még kell szoknom.. - motyog közbe Zambini.

-- Miért? Szerintem tök cukik együtt. - állt ellen Blaisenek Pansy.

-- Köszi, Pansy. - biccentek a lány felé. - És.. hát.. ha neked egy annyira fontos, akkor.. rászánom magam. - mondom ki.

-- Köszi Édesem. - csap le az ajkaimra Draco.

-- Na jó, akkor mi most.. szerintem megyünk.. - motyogja Blaise. - Ja, és Draco - fordul vissza az ajtóban és a szőkére néz. -, csak ügyesen a seprűnyéllel! - kacsint Zambini, majd eltűnik.

-- Seggfej.. - motyogja halkan Draco, majd újra átkarol, miután becsukódik az ajtó.

-- Mire utalt Blaise? Seprűnyél? - Draco sokatmondó pillantással bámul a szemembe, mire leesik a tantusz. - Óóó... Kinyírom Zambinit! - kezdek el mászni az ágy vége felé, de két erős kar visszaránt.

-- Csak lassan a testel, te tekintet-gyilkos. - neveti el magát Draco. - Nem kell kinyírni senkit sem, babám. - ránt az ölébe. - Max engem a szépségeddel, Hercegnő. - hajol a nyakamba.

Kacagni kezdek.

-- Hogy lehetsz ilyen aranyos? - nézek bele tündöklő világos szemeibe.

Erre csak elneveti magát, majd megcsókol.

-- Te bánod, hogy megtudták? - kérdez Draco, mikor éppen egymással szemben fekszünk és beszélgetünk.

-- Nem nagyon. Már javasolni akartam, hogy legalább nekik és Harryék..

-- Mi? Te el akarod mondani Potternek? Ez komoly?

-- Draco, ők a barátaim. - simogatom az arcát. - Joguk van tudni az igazságról..

-- De ne pont Szent Potternek! - ellenkezik. - Nincs más barátod, aki nem akarna megölni azonnal, hogy megtudja, hogy az enyém vagy? - kérdezi reménykedve.

-- Ginny és Hermione? - nézek rá pislogás nélkül.

-- Hmmm. Még meggondolom. - pimaszkodik. - De csak akkor, ha kapok egy puszit. - mutat az ajkára.

Én készségesen megpuszilom, de ő visszahúz magához, így elmélyül a csók.

-- Na, így már mindjárt más! - kapcsolja le az lámpát. - Jó éjt, Kissárkány.

-- Neked is. - bújok a fiúhoz, akinek a szívverésére alszok el.

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·