14. rész

99 3 0
                                    

- Kész is vagyunk. - mosolygott büszkén művét csodálva.

- Köszönöm. - néztem rá a varratra. Egész jó lett.
- Mindjárt jövök, hozok neked valami kényelmesebb nadrágot. - állt fel mellőlem majd ismét elhagyta a szobát. Óvatosan én is felálltam majd a mosdókagylóhoz léptem, megnyitottam a csapot, először a kezemet mostam meg majd az arcomat. Felnéztem a tükörbe és muszáj voltam fintorogni a látványtól. A hajam szanaszét állt, volt benne egy kis búza és rengeteg föld, arcom sem nézett ki jobban. Tiszta föld volt, ami keveredett a vérrel szóval igen bizarr látványt nyújtottam, nem csoda, hogy Juniper-nek nem voltam szimpatikus. Úgy nézek ki, mint egy menekült. Gyorsan hátat fordítottam a tükörképemnek és mosolyogva üdvözöltem az ajtón belépő nagyobbik lányt.
- Hoztam egy türcsit, gondolom, le szeretnél fürdeni- magyarázott -, és ugye a nadrág, direkt a lehető legkisebbet kerestem meg, de szólj, ha nagy és bevarrom. - adta a kezembe a cuccokat, amit meg is köszöntem.
- Akkor én mentem is, a tusfürdő itt van. - hajolt le a szekrényhez majd elővett egy tubust. Lerakta a kád szélére majd kisietett az ajtón, letettem a cuccaimat majd az ajtóhoz léptem és kulcsra zártam a biztonság kedvéért. Elkezdtem levetkőzni, nehezen, de sikerült leszednem a felsőmet, úgy hogy ne érjen a sebekhez. Miután ez megtörtént ledobtam magamról a nadrágomat és a többi cuccomat is majd bemásztam a kádba. Elhúztam a függönyt és megnyitottam a zuhanyt, csak arra nem számítottam, hogy a fejemre fog folyni a víz, rémülten pillantottam a fejem fölé mire tele ment a szemem vízzel. Mérgesen csúsztam arrébb, hogy megkeressem a törölközőt, de útközben levertem a tusfürdőt, ami hangosat koppant a földre érve. Nagyokat pislogva próbáltam megtalálni az anyagot, hogy megtörölhessem a szemem illetve a kezemet. Hát igen, nem a legjobb ötlet a friss varrással víz alá menni.

Sikeresen kimásztam a kádból, fél órát töltöttem a zuhany alatt, vagy ötször lezuhanyoztam természetesen figyelve a sebekre, plusz háromszor megmostam a hajamat. A ruháimhoz indultam, megtörölköztem majd felvettem a ruhámat, ami egy bő póló volt, ami a combom közepéig ért, és egy rövidnadrág, ami nem látszódott a póló miatt. Ismét bele néztem a tükörbe, nem lettem egy szépségkirálynő, de legalább nem vagyok koszos. A késemet nem tudtam hová rakni így tok híján bedobtam az egyik szekrénybe, de persze jól elrejtettem senki nem fogja megtalálni. Legalábbis remélem.
Gyorsan megtöröltem a hajamat, majd a kezemmel kifésültem, rámosolyogtam a tükörképemre majd elindultam kifelé a szobából. Kiléptem a párás helyiségből majd elindultam visszafelé a folyosón.
- Juniper nagyon kérlek, viselkedj! Tudom, hogy nem nagyon szereted az idegeneket, de legalább adj egy esélyt Elorah-nak. - hallottam meg Josie hangját valahonnan a nappali felől.
- De nem szimpi, valamit tuti titkol, láttam rajta. - magyarázta a kislány én pedig megtorpantam.
- Ne legyél buta. Nem titkol semmit, egyszerűen csak fáradt, egy tizenhat órás út nem éppen sétagalopp. - győzködte húgát. - Legyél kedves, vagy valami olyasmi. - szólt rá. Elindultam a helység felé ahonnan a hangok jöttek, a fapadló néha-néha reccsent egyet ezzel tudatva velük, hogy jön valaki. A konyhához érve megpillantottam a két lányt, a kislány éppen a krumplit pucolta, míg a nagyobbik az olajat öntötte bele egy lábosba. Hátra pillantott rám, eleresztett egy apró mosolyt majd vissza fordult és folytatta a tevékenységét.

- Ahogy látom hajat mostál, a hajszárító a kis fehér szekrényben van a fürdőben, a második fiókban, meg fogod találni. - mondta kedvesen én pedig angyali mosolyt villantottam először rá majd a húgára, akit úgy látszik ez sem vett le a lábáról.
- Rendben. - bólintottam majd elindultam ismét a fürdőbe, több időt töltöttem az elmúlt egy napban, a fürdőszobában, mint bármelyik más helyiségben. Visszakullogtam a fürdőbe miközben azon töprengtem, hogy mégis hogy nézhet ki a hajszárító.
Kinyitottam az ajtót és beléptem rajta, meglepődötten néztem körbe az ismerős helyen. Asgardban voltam. De jó, már hallucinálok is! Felvont szemöldökkel néztem a pár méterrel előttem lévő három gyereket, két fiút és egy lányt. A lány hat év körüli lehetett, kék szeme volt és tejföl szőke haja, ruhája szegényes volt, cipője sehol. A két suhanc 10-12 éves lehetett, az egyik barna hajú és barna szemű volt, kissé tömzsi, míg a másik véknya, szőke hajú szürke szemű, ruhájuk tiszta volt és egy lyuk sem volt rajta. Valószínűleg ők jobb körülmények között éltek, mint a lány.
A fiúk piszkálták a leányt, aki próbált kiállni magáért több-kevesebb sikerrel. Egy plüss volt nála, amit elakartak venni tőle, de ő nem hagyta. A kislány egyre hátrébb lépkedett a fiúk pedig követték, az egyik lépésénél véletlenül megbotlott és elesett az apróság. A két fiúcska kihasználta az alkalmat és kikapták a kezéből a nyuszi plüsst.
- Adjátok vissza! - szipogott a lányka, ég kék szemeibe könnyek gyűltek.
- Miért kéne visszaadnunk? - vonta kérdőre a szőke.
- Mert az enyém! - válaszolt mérgesen, felállt a fölről majd a játéka után nyúlt, de szerencsétlenségére a barna arrébb húzta a kezét így nem érte el.
- Akkor vedd el, ha tudod! - vigyorgott rá a fiú majd a magasba tartotta a játékot.

Sietve indultam a lányka segítségére, pontosan tudtam, hogy milyen érzés az, amikor piszkálnak. Velem is megesett egy párszor.
- Hé! - léptem melléjük mire mind a hárman rám kapták a tekintetüket. A két fiú szemében rettegést láttam.
- Azonnal add vissza neki a játékát! - szóltam rá a legényre, aki erre szó nélkül vissza adta a nyuszit a lánykának. Ez könnyebben ment, mint gondoltam. A két fiú bocsánatot kért a lánytól majd elszaladtak.
- Köszönöm, királynőm. - mondta szégyenlősen. Körülnéztem, hogy ezt vajon kinek mondta, de mivel nem volt rajtam kívül senki a környéken így azt a következtetést vontam le, hogy nekem intézte szavait. Csak tudnám miért. Meghajolt előttem majd elsietett. Csodálkozva néztem utána, sietősen elindultam az utcán. Kell valakit találnom, aki minden kérdésemre választ tud adni. Rohanni kezdtem a macskaköves úton, minden utcába benéztem, de egy lelket sem láttam.
Kifulladva álltam meg miután futva körbe jártam a fél várost, de egy embert sem láttam. Térdeimre támaszkodva kapkodtam a levegőt, olyan hangosan, hogy azt szerintem még a földön is lehetett hallani. Hirtelen beszélgetést hallottam mire felkaptam a fejem és körbe néztem. Rögtön felismertem a hangját, az utca közepén állt nekem háttal és egy őrrel beszélgetett. Nem érdekelt, hogy éppen haldokoltam a futástól újra neki iramodtam, minél előbb választ kell kapnom. Amint oda értem hozzá megfogtam a vállát, érdeklődve fordult hátra, majd amikor meglátott megkönnyebbülten felsóhajtott.
- El. - ölelt meg szorosan, amit először furcsálltam, de végül vissza öleltem. - Annyira örülök, hogy újra látlak. - tolt el magától egy kicsit, de továbbra sem engedett el. - Nagyon aggódtam érted. - simította meg az arcomat mire nekem felszaladt a szemöldököm.

- Loki. - fogtam meg a kezét, amivel arcomat cirógatta. - Mi folyik itt? - kérdeztem zavartan.
- Hol voltál? - hagyta figyelmen kívül a kérdésemet. Utálom, amikor ezt csinálja. - Mindenki téged keresett, halálra aggódtuk magunkat Thorral. Asgard királynője nem tehet ilyet soha, tudom, hogy félsz, de nem kell. Tökéletes királynő leszel. - mosolygott rám kedvesen majd felém hajolt és lehunyta a szemeit, a derekamon pihenő karjával közelebb húzott magához. Meglepődve figyeltem tetteit, ajkai már nagyon közel jártak enyéimhez ettől pedig nagyon megijedtem és lekevertem neki egy pofont. Ezernyi kérdés járt a fejemben, fogalmam sem volt, hogy mi történik, és egyáltalán hol vagyok? Loki soha nem csinálna ilyet, még a kézfogás mellé is óriási dráma társul, miért akarna megcsókolni?

Fekete Rózsa [Szünetel]Where stories live. Discover now