|Emléked Fogságában|

Harmincötödik

- Nem kell erről beszélnünk, Ariana - mosolyodott el. - Megvagyok!

- Ezt hogy érted? - suttogtam mélyen a szemébe nézve.

- Úgy értem, hogy várok rád, kicsim - helyezte arcomra a kezét, miközben lehajolt hozzám és lassú csókot nyomott az ajkamra. A közelsége jó hatással volt rám. A szívem gyorsabban dobogott, az arcom kipirult az érintésétől. Az ajka puha volt, tökéletesen csókolt. - Ne gondold úgy, hogy a szex hiánya miatt kevésbé foglak szeretni - lehelte az ajkaim közé. - Őrültség - rázta meg a fejét, miközben elhajolt tőlem. - A világon rengeteg dologhoz időre van szükség - biccentette oldalra a fejét. - Oké? - suttogta, majd sóhajtott egyet.

Másnap a japán kertben, leterítettem a fűre egy sárga pokrócot és ráhasaltam. Egy könyvet tartottam a kezemben és kinyitottam azon az oldalon, ahol tartottam. A történet első mondata megfogott és kedvem támadt befejezni az egészet. A nap szikrázóan sütött, ezért hunyorogtam a fehér lapok miatt. Amikor mozgást észleltem magam mellett, oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Aaront, aki mosolyogva sétált felém. Végignéztem az elegáns férfin, aki egy fehér inget és egy szürke szűk nadrágot viselt. - Gyere hozzám - vigyorogtam, mire lehasalt mellém és összeráncolt szemöldökkel pillantott a kezemben található könyvre.

- Sérült liliom? - suttogta összehúzott szemekkel. - Miről szól? - kérdezte, mire megjelöltem, hogy hol tartottam, majd félre csúsztattam a könyvet a pokrócon.

- A főszereplő nőt megerőszakolják - mondtam ki, mire Aaron szomorú mosolyra húzta az ajkát. - Egy nagyon jó könyv - tettem hozzá mosolyogva, miközben a japán ház felé pillantottam. Miközben könyvről meséltem, eszembe jutott, hogy még soha nem jártam bent, ezért a színes ház felé biccentettem. - Mi van bent?

- Már mondtam! Egy ágy - válaszolta egyszerűen.

- Miért van benne egy ágy?

- Miért ne lenne benne? - kérdezett vissza, majd elnevette magát és megfogta a kezem. - Megmutatom, ha szeretnéd - suttogta, miközben a fehér kavicsokkal kirakott úton, a színes ház felé sétáltunk. - Egyébként még nem használtam - pillantott rám fél szemmel, miközben a kezemet fogva felléptünk a fára és megálltunk az ajtó előtt. Mosolyogva néztem, hogy Aaron egy mozdulattal elhúzza az ajtót és szembe találom magam egy tágas nappalival. A nappali tipikus japán kultúrát követte. Homok színű nádak díszítették a falakat, az ablakok feket vékony kocka rácsokból álltak. A beltér hangulatába azonnal beleszerettem, de amikor oldalra pillantottam, megláttam az ágyat. A falra egy rózsaszín sakura fa volt festve, ami előtt egy fehér franciaágy terpeszkedett. A különleges az volt benne, hogy oldalt hófehér selyem anyag lógott le, amit teljesen el lehetett húzni. Az enyhe szél belekapott a fehér anyagba, ami úgy mozgott, mint a sakura fa virága, amikor földre hullik. - Meseszép ez a hely - sétáltam közelebb hozzá, miközben Aaron minden mozdulatomat alaposan megfigyelte. - Ez nem hétköznapi ágy - simítottam meg a barna keretet ami az ágy támláján volt. - Nem alszunk itt?

- Szeretnél? - helyezte zsebre a kezét, mire megsimítottam a hófehér takarót. Puha és tiszta volt. Minden olyan tökéletes volt. Mosolyogva a szemébe néztem, miközben szégyenlősen megrántottam a vállamat. - Rendben - bólintott határozottan. - Aludjunk itt - pillantott a hófehér ágy felé, majd hátra csúsztatta a kezét. - Nyugodtan maradj itt, nekem el kell mennem megnézni a kokain ültetvényeket - mosolyodott el, majd végignézett rajtam és kilépett a japán házból.

- Istenem! Mesés ez az ágy - ültem mosolyogva a szélére, és megsimítottam az ágy tetejére rögzített fehér selyem függönyt. - Tökéletes - vigyorogtam boldogan.

Késő este a szobámba felhúztam magamra egy fehér pulcsit, a hajamat pedig kiengedtem. Ujjaimmal megigazítottam az elszabadult tincseket, majd izgatottan léptem ki a szobából. Tudtam, hogy Aaron már vár engem, ezért mosolyogva sétáltam a japán kert felé. Fülledt volt az este, a sötétben csak a gömb alakú lámpák mutatták az utat. Hallottam a békák kellemes brekegését, ahogy a nád szálai összesimulnak, ahogy a halak a tó felszínére úsznak. Éreztem a tipikus hűvös, mocsáros illatot, ahogy elsétáltam a tó mellett. A japánkert ki volt világítva, ma éjszaka a házban is égett a halvány lámpa. Egy pillanatra megtorpantam és mély levegőt vettem. Aaron bent várt rám. Együtt fogunk aludni. Talán ezen az éjszakán, minden megtörik. Talán végre boldog lehetek. A kézfejemre húztam a pulcsit, majd a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet és beléptem a házba. Miután az ajtót elhúztam, tekintetemmel Aaront kerestem, aki a nappaliban egy gyertyafényes asztal mellett állt. Annyira meglepődtem, hogy oldalra biccentettem a fejem és elmosolyodtam.

- Azt nem mondtad, hogy romantikus vacsora is lesz - sétáltam közelebb hozzá, majd átkaroltam a derekát. Aaron az asztal felé, majd a szemembe nézett.

- Akkor oda a meglepetés - suttogta. - Tetszik? - húzta össze a szemét, miközben határozottan bólintottam. Az asztalon négy hosszú gyertya égett és romantikus fényt varázsoltak a nappaliba. Tekintetemmel az ételt néztem, aki nagyon jól nézett ki. - Szereted az ananászos csirkét? - kísért a helyemre, majd kihúzta nekem a széket.

- Még nem ettem - suttogtam. - De ha ezt tudom, akkor kiöltözök - néztem végig az elegáns ruháján. Aaron egy szűk nadrágot viselt, hozzá pedig egy fekete inget, amit a könyökéig feltűrt. Ujjammal meghúztam a nyúzott pólómat, majd feszülten elhúztam az ajkam. A francba! - Ez nagyon jól néz ki - vettem a kezembe a villát, miközben Aaron leült mellém. Miközben a szemébe néztem, láttam, hogy fél szemmel az ágy felé pillant. Zavartan lesütöttem a szemem, miközben összeszorítottam a térdeimet. - Akkor jó étvágyat - suttogtam halkan.

- Jó étvágyat - válaszolta, majd ő is a kezébe vette a villáját.

Talán a saját szobámban kellett volna aludnom...

_________________________________

Hali! Egy olyan kérdésem lenne felétek, hogy a közeljövőben olvasnátok még tőlem fantasy (vámpíros) könyvet? Mert van egy NAGYON jó ötletem, ami szerintem nektek tetszene. Idővel, szívesen elkezdenék rajta dolgozni, de tőletek függ, hogy olvasnátok e. Ha igen, akkor kommentbe jelezzétek kérlek, és akkor még a nyáron elkezdem :)