|Emléked Fogságában|

Harmincnegyedik

- Úgy gondoltam, hogy végre kipróbálom a medencédet! - mondtam őszintén, a szeme pedig felcsillant.

- Csatlakozhatok? - csókért hajolt, de én játékosan elhúztam a fejem. Aaron csak ajka szélébe harapott, a szeme mellett nevetőráncok futottak össze. - Ne csináld ezt - nevett el magát, miközben hátra léptem egy lépést, majd mosolyra húztamaz ajkam és kiléptem a galériából. Kezemmel végigsimítottam az arany színű korlátot, miközben felsétáltam a márvány lépcsőn. Díszes lámpák világítottak az aranyozott falra rögzítve, ezért mindent jól láttam. Miután becsuktam a szobám ajtaját, kinyitottam a szekrényt, hogy fürdőruha után keressek, de ekkor tudatosult bennem, hogy nincsen nálam.

- Ezt nem hiszem el - fújtam ki magam, miközben jobban magamra húztam a zöld kapucnis pulcsimat. Nyár volt. Azért hordtam hosszú felsőt, mert biztonságban éreztem magam. Bármennyire is idétlenül hangzik, én akkor érzem jól magam, ha lehető legkevesebbet mutatok meg magamból. - Ez így nem lesz jó - a kezembe vettem egy fekete pólót meg egy fekete fehérneműt. - Vegyem fel ezt? - az ágyra terítettem, majd lassan végig cipzárostam a pulcsit, lehúztam magamról és gyorsan levetkőztem. - Egyszer élünk - kötöttem fel a hajam.

Késő este már sötét volt, csak a medence mellett található kerti gömb lámpák világítottak. A lámpák fényében repülő rovarokat és szent jános bogarakat láttam. Fél füllel hallottam, hogy a fűben tücsök ciripel. Az este szép és nyugodt volt. A közelben nem voltak biztonsági őrök, ezért mosolyogva sétáltam bele az átlátszó vízbe. Amikor a medence vize a derekamig ért, kicsit megálltam, hogy szokjam a hűvös víz érintését. Az este romantikus is lett volna, de minden jel arra mutat, hogy egyedül fogok fürdeni. Mély levegőt vettem, majd fejest ugrottam a vízbe. A víz alatt kinyitottam a szemem és előre úsztem, hogy a medence túlsó oldalához jussak. A víz alatt lámpák világították meg az átlátszó vizet. Olyan volt, mintha egy másik világban lettem volna. Amikor felrúgtam magam, hátra söpörtem a vizes hajam, majd levegőt vettem és a széléhez úsztam. Alkarommal megtámaszkodtam a medence szélén, államat pedig a kezemre támasztottam.

- Tényleg egyedül szeretnél fürdeni? - Aaron hangja szakított félbe, ezért államig a vízbe merültem, majd vele szembe fordultam. Egy fehér puha törölközőt helyezett az egyik napozóágyra. Egy fekete fürdő nadrágot viselt. Végig néztem rajta, majd megrántottam a vállamat. - De mivel ez az én medencém, úgy gondolom, hogy nem kell engedélyt kérnem tőled - ravasz vigyorral az arcán sétált be a vízbe, majd felém kezdett el úszni. Megrészegülve néztem, hogy pár másodpercre lemerül, majd hátra túrja a vizes haját.

- Egyedül jobban éreztem magam - fintorogtam, miközben megtámaszkodott mellettem a medence hűvös falán. - Gyönyörű ez a medence - fürkésztem a víz alatt található lámpákat. - Mesés - suttogtam a szemébe nézve.

- Eddig soha nem figyeltem meg - ráncolta a szemöldökét. A vízcseppek végig folytak az arcán. Az ajka lila lett, innen tudtam, hogy fázik. - Egy kicsit hideg - kezdett el dideregni, mire elnevettem magam, majd vállára helyeztem a kezem. Aaron mélyen a szemembe nézett, majd az ajkamra pillantott. - Szeretnék nem fázni - utalt arra, hogy csókoljam meg. Én csak a fejemet ráztam, majd kicsit közelebb úsztam hozzá. Nem ültem a derekára, nem fontam a lábamat a dereka köré, ahogy azt a többi pár szokta. Aaron jól tudta, hogy van amit szabad, és van amit nem szabad. Mit engedek, mit nem engedek.

- Szóval szeretnél nem fázni? - kicsit magam felé fordítottam az arcát, majd lehunyt szemmel megcsókoltam őt. Amint a hideg ajka a számhoz ért, többet és többet akartam belőle. Két kezemmel szorosan átkaroltam a tarkóját, fejemet jobban oldalra biccentettem. Ő az arcomra helyezte a kezét, közelebb húzott magához, de nem sietett. Ezt értékeltem benne. Udvarias és türelmes volt. - Hm? - érintettem orromat az orrának, miközben mélyen a szemembe pillantott. - Fázol még? - suttogtam az ajkai közé.

- Fhu...i...igen! N...nagyon - szinlelte, mire őszintén elnevettem magam. - A csók felmelegít, Ariana - nyomott puszit az ajkamra. Mélyen a szemébe néztem, miközben vettem a bátorságot és közelebb úsztam hozzá. Érezni akartam őt. Azt akartam, hogy közelebb legyek hozzá. A védelmező karjai közt akartam lenni. - Bár tetszik amit most csinálsz - karolta át a derekam, miközben hozzábújtam.

- Úgy gondoltam, hogy szintet léphetnénk - simítottam a meztelen mellkasát. Aaron szeme felcsillant, miközben éreztem a kezét a meztelen hasamon. A vízben nem tapadt hozzám a póló, ezért könnyen a hasamhoz férhetett. A szemébe néztem, közben nagyot nyeltem. Ott érintett meg. Ott, ahol régen megharapták a bőröm, ahol régen lila foltosra tapogatták. Próbáltam oldalra pillantani és nem arra gondolni, hogy mit éltem át. Próbáltam a kezére gondolni, arra, hogy lassan felcsúszik a derekamon, hogy szenvedélyesen érint meg. Felsóhajtottam, amikor a mellem allatt hüvelykujjával simította végig a bőrömet.

- Gyönyörű vagy, kicsim - rázta meg a fejét. - Tőlem nem kell félned - nézett végig rajtam. - Nem megyek tovább - fürkészte az ajkamat, majd megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor kezét elvette a mellem közeléből.

Talán bocsánatot kéne kérnem?

Sajnálnom kéne, hogy nem tudom közelebb engedni magamhoz?

- Én csak...

- Tényleg semmi baj - hajolt el, hogy a szemembe tudjon nézni. - Megértem! Mindent megértek - erőltetett magára egy mosolyt, majd elfordította a fejét, hogy ne lássam a reakcióját.

Tudtam, hogy vágyik rám, hogy kíván engem...de mi van, ha képtelen vagyok közel engedni magamhoz őt?