Ahol véget ér az út {Befejezett}

Prológus/ 1.rész

Jobb lábammal erőteljesen ellökve magamat a talajtól száguldottam végig gördeszkámmal az újonnan leaszfaltozott, immár kátyú mentes utcán nem törődve a szembe jövő emberekkel kik nyomdafestéket nem tűrő szavakat dobáltak utánam dühösen. Én ezeken csupán jókat derültem és pár újabb lökéssel duplájára növeltem sebességem. Nem azért hogy minél előbb kiérjek az ingerült, lazítani képtelen járókelők kereszttűzéből, hanem mert már így is késében voltam köszönhetően a szobámba uralkodó rendetlenségnek mivel nem találtam a kedvenc bőr karkötőmet, ami nélkül nem vagyok hajlandó utcára lépni. Így annak felkutatásával szerencsétlenkedtem 10 percen keresztül, míg rá nem leltem a bőr bakancsomban. Hogy miképp került az említett taposóba az örök rejtély marad, de a fő, hogy meg van.  

Egy éles kanyart véve rutinosan vágtam be a főutcából ágazó sikátorba melynek végében lévő kőfal mögött rejtőzik maga a földi paradicsom. Legalábbis számomra mindenképp az. Jó társaság, akik ugyanolyan örültek, mint én. Dübörgő zene, amit a nyugdíjas öregek fülei képtelenek befogadni és őrjöngve, a zsarukkal fenyegetőzve próbálnak rávenni minket a kikapcsolására. És persze tömény alkohol, némi parti drog s az elmaradhatatlan cigaretta melyből végtelen mennyiség ál rendelkezésünkre hála szorgos beszerzőinknek. Itt senki se ítélkezik, nincsenek kötöttségek, határok, felsőbbrendűség. Lehetsz punk, rocker vagy gót, senki se fog másképp kezelni. Éppen ezért szeretek ennyire ide járni, itt mindenki szarik arra, hogy nézel ki és honnan jöttél. Amint belépsz, az ajtón csak egy arc leszel a szórakozó tömegből. 

A magas kőfalhoz közeledve egyszerűen leugrottam deszkámról és hagytam, hogy a fa tompa csattanással a falnak csapódjon. Ez a fajta leszállás mód már szokásommá vált, amit a deszkám rendesen meg is szenvedett, de ennél mérvadóbb indok kell nekem ahhoz, hogy lemondjak róla. 

A falhoz sétálva gyorsan felmértem a terepet majd miután meggyőződtem arról, hogy senki se lát sietősen eltoltam a bejáratot rejtő nehéz falapot minek következtében elém tárult egy ember méretű lyuk a téglafal közepén. Belesve a lyukon már láttam, hogy a banda döntő többsége már jelen van, de se kiabálást, se állatias röhögést nem hallottam szóval még nem voltam nagyon elkésve. 

Futtában felkaptam a deszkámat, majd lábamat átvetve a téglákon beléptem a terembe, ezt követően ismét kihajolva a lyukon a helyére rángattam a nehéz faros lemezt. Igaz, nem volt a legkényelmesebb módja a közlekedésnek, de csak íj módon lehetett megőrizni a hely zártságát. Ide nem lehet csak véletlenül betévedni, csak ismeretség révén lehet be jutni és „állandó tagságot” nyerni. Engem is úgy hozott ide egy haverom, azóta napi vendég lettem itt. 

A régi felszerelésekből összeácsolt DJ pult mögül már hangosan dübörgött a kemény basszus, amibe a falak is beleremegtek és melytől az ember még a gondolatait se hallotta nemhogy a másik szavait, de pont ez adta a sajátos hangulatát ennek a lyukba süllyesztett csodának. A fal mellett körbe rakott fejre borított sörösládákon, régi vödrökön és dobozokon a legkülönfélébb outfitben feszítő emberek folytattak társalgást, a zenét és egymást túl harsogva mely valljuk be, nem egy könnyű feladat. Épp emiatt szoktuk a fontosabb dolgokat oda kinn megbeszélni, ide bent pedig inkább csak bulizva kiereszteni a fáradt gőzt.  

A terem kopár, szürke falain régi, kikopott poszterek lógtak mik egykor hiányos öltözetű csajokat, motorokat, autókat, piákat vagy ki tudja miket ábrázoltak viszont most már alig látszott belőlük néhány részlet. 

A sarokban pihenő kanapén és előtte álló csocsó asztal körül, amikért vérre menő harcok szoktak folyni, most alig lézengett néhány ember, mindenki az ütött-kopott, szinte már darabjaira hulló ping-pong asztalnál tolongott, ahol perceken belül kezdetét veszi Nick és Zack viadala. Ezt a pofás kis darabot nem rég szerezte be a LYUK tulajdonosa, akit mindenki csak nagy róka néven ismer. Mikor ide került már sejthető volt, hogy hamarosan újabb játékot szentelhetünk fel, mégpedig a sörpongot. Nagy rókának sose volt gondja az ilyen örült játékokkal, ahogy ő mondta: a fő, hogy jól érezzük magunkat és senki ne távozzon innen szomorúan. 

- Lina, azt hittem már el se jössz. Gyere, mindjárt kezdődik – csapódott mellém Lily s kikapva kezemből deszkámat, sietősen a ping-pong asztalhoz vonszolt, mely körül tényleg kezdett feszültté válni a hangulat. 2 versenyzőnk már kezükben ütőkkel alapoztak néhány felest legurítva, de a labdák még a helyükön pihentek egy kisebb vödörben. Pont időben érkeztem. 

- Héé, fiatalság, kérnék egy kis helyet! – hallottam meg nagy róka határozott kissé szórakozott hangját valahonnan a tömeg közepéből. Az emberek hamarosan oszolni kezdtek, egy kisebb környi helyet kialakítva melyben nagy róka toporgott bármiféle mikrofon vagy hangosító nélkül, mégis tisztán hallatszott minden szava még itt hátul is. A szokásos szerkóját viselte: kopott farmer, szürke pulóver melynek kapucnija a fején pihent egy baseball sapkával egyetembe illetve az elmaradhatatlan neon cipőfűzős tornacsuka, ami már védjegyévé vált. Jelenleg éppen egy zölden virítót fűzött be magának, de ahányszor látom, mindig mást visel. Otthon kész gyűjteménye lehet belőle. – Köszöntök mindenkit, aki vette a bátorságot és eljött megnézni mit alkot ez a 2 barom – biccentett fejével Zack és Nick irányába kik a megnevezésre játékosan felháborodtak és nagy róka anyját is megemlítve, kikérték maguknak nagy róka szavait – az anyámat hagyjátok ki ebből. Van így is elég baja szegénynek – förmedt rájuk röhögve a zöld cipőfűzős, majd vissza kanyarodva az alap témához, folytatta „köszöntő beszédét” – Most valami beszéd feleséget kellene nektek ide alkotnom, de az igazság az, hogy utálok beszédet tartani szóval fogjuk rövidre a dolgot. Ezennel ünnepélyesen megnyitom a LYUK első sörpong bajnokságát. Az asztalnál a már mindenki által ismert és szeretett Zack és Nick! – konferálta fel a srácokat mire az említettek felsorakoztak egymás mellé az asztal mögé és kezükbe véve a kellékeket, célállásba helyezkedtek, várva nagy róka jelzésére. A főnők úr feje fölé emelte kezeit majd színpadiasan tapsolt egyet ezzel elindítva a mérkőzést. A 2 srácnak több se kellett, minden tudásokat összeszedve kezdték dobálni a labdákat közben egymást ugratva igyekeztek elterelni az ellenfél figyelmét. 

10 percnyi vérre menő küzdelmet követően végül Nick került ki győztesként, nyereménye pedig egy egész üveg Jack Daniel-s volt a hely jóvoltából. Zack az elején kissé csalódott volt a vereség miatt, de ahogy beindult a buli az ő haragja is tova szállt, fél óra elteltével már önfeledten énekelt Nick-el karöltve egy örökzöld slágert a sarokban dülöngélve.