I'm gonna save you Mommy

1.rész Állás lehetőség

A gimnázium az, ami akár az egész életünket képes eldönteni. És tinédzserként itt kapjuk a legtöbb sérelmet is. A nevem Beatrix és mint ahogy már sejthetitek gimnazista vagyok. Szerencsére ez az utolsó évem és utána érettségizem. Csak az baj, hogy még fogalmam sincs, hogy utána hogyan tovább. Most valami diákmunkát szeretnék keresni, hogy el tudjak majd költözni.

Napok óta keresem a diák szövetségnél az olyan munkákat, ami közel van, a munkaidőt össze tudom egyeztetni a sulival és azért, ha lehet még jól is keressek. De egyik munka sem jó. Vagy nem felel meg az elvárásaimnak vagy pedig, ha mégis akkor maga a munka nem tetszik. Lehet, hogy túlságosan sokat követelek. De nem tehetek róla ebből a szenpontból nagyon nagyok az elvárásaim. Nem akarok olyan munkát vállalni, ami nem érdekel viszont olyat sem, ami meg értelmetlen.

Két barátnőm Kinga és Lia segítenek nekem munkát keresni. Folyamatosan küldik ők is a lehetőségeket, de még így sem találtam meg a megfelelőt. Egyszer csak megrezzent a telefonom.

"Ha így folytatod soha nem fogsz munkát találni."

Jött az üzenet Liától a közös csoportunkba.

"Egyetértek, mit akarsz még hányat küldjünk? Lassan elfogynak a lehetőségek is.

Jött a válasz Kingától. A lányoknak igaza volt.

"Tudom és sajnálom, hogy ennyi problémát okozok nektek emiatt."

Választoltam nekik.

"Jaj honey nem okozol nekünk problémát". Küldte vissza azonnal Kinga.

"Mindössze csak neked akarunk jót."  Írt vissza Lia is.

"Tudom"  Válaszoltam megkönnyebbülve. "Holnap találkozunk a suliban."

"Ott tali."  Válaszolták mindketten vigyori smileval.

Még jó pár óráig keresgéltem, aztán lefeküdtem aludni. Másnap riadtan ébredtem az ébresztőre. Egyből kinyomtam és visszafeküdtem. Hétvégére is beszoktam állitani az ébresztőt, hogy ne délbe kelljek fel. Majd egy jó 5 perc után esett le, hogy basszus hétfő van. Amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam magamra valamit, bedobtam a cuccaim az iskolatáskámba, majd rohantam a buszhoz. 

Szerencsém volt, mert épp, hogy csak elértem a buszom. Majdnem el is aludtam rajta, őszíntén remélem, hogy nem vette észre senki. Rohantam a terem felé, hallottam a csengetést. Amikor az ajtóhoz értem, akkor ért oda a tanárnő is. Csúnyán nézett rám, majd beengedett előre. Gyorsan leültem a helyemre és elővettem a felszerelésem.

- Na hát veled meg mi történt? - kérdezte Kinga miután vége lett az órának.

- Hát mi lenne, kinyomtam az ébresztőt és elaludtam - feleltem miközben dühösen visszavágtam a dolgaim a táskámba. 

- Szóval bal lábbal keltél - nevetett Lia. 

- Ha, ha nagyon vicces mondhatom - forgattam meg a szemem.

- Najó menjünk le a büfébe - mondta Kinga miközben beállt közém és Lia közés és a vállunkra tette a kezét. 

A büfében hatalmas sor volt, be is csöngettek mire sikerült kikérnünk, amit szerettünk volna. Én és Kinga egy húsos szendvicset kértük, Lia pedig egy melegszendvicset. De sajnos nem tudtuk megenni. Szóval egész következő órában szenvedtünk az éshégtől. 

A nap viszonylag gyorsan eltelt, de unalmas is volt. A szünetekben kerestem munkát és találtam is egyet, ami azt illeti. Lassan itt a nyár és egy közeli cukrászdában keresnek felszolgálót. Eddig nem akartam hasonló, eladó munkát vállalni, mert elég alacsony a keresete, de ez kivételesen nem olyan rossz. Tehát el is mentem oda délután, a suli után. 

- Jó napot az állásajánlat után érdeklődnék - tértem rögtön a lényegre mikor megérkeztem.

- Jó napot gyere be a pult mögé és megbeszéljük - felelte a hölgy. - Szóval a feladata az lenne, hogy felszolgálja a fagylatot, illetve a süteményeket kéne felszolgálnod a vendégeknek. A fizetést gondolom láttad az interneten.

- Igen láttam - helyeseltem.

- Akkor mit szólnál most zárásig egy próbamunkához? - kérdezte.

- Rendben benne vagyok - egyeztem bele és már kaptam is egy kötényt.

- A műszak végén meglátjuk mennyire fog tetszeni és utána megbeszéljük még a maradékot - tette hozzá, majd mondta az egyik munkatársnak, hogy mutassa meg mi hogyan működik.

Sok vendég volt, csak úgy süröngtünk és forogtunk egymás körül. Sorra adtam ki a fagyikat és a kávékat. Meglepő módon viszont süteményt is egész sokan ettek. Végre az utolsó ember is végzett és elment. Ezután bezártunk és megkerestem a hölgyet.

- Szóval, hogy tetszett a nap? - kérdezte miközben pakoltunk.

- Igazából nagyon tetszett, kicsit pörgös volt, de hozzá lehet szokni - feleltem.

- Rendben ez esetben holnap reggel már jöhetsz is - vágta rá.

- Várjunk mi? Reggel? - kérdeztem vissza meglepetten.

- Igen miért talán mit gondoltál? - lepődött meg.

- Hát az interneten az volt, hogy ez diákmunka - magyaráztam. - Gondoltam, akkor kicsit az iskolai időhöz van szabva ugyanis nekem délelőtt iskola van.

- Oh akkor ez valami elírás lehet - ráncolta össze a szemöldökét. - Elnézést a félre értésért. 

- Semmi baj, viszont sajnálom, de így nem tudom vállalni a munkát.

- Rendben teljesen megértem, sajnos ez a mi hibánk  volt - szavatkozott a hölgy. - Azonnal javítjuk is rendszerben nehogy mégegyszer előforduljon. És sajnálunk, hogy ez esetben egész délután fent tartottunk.

- Semmi baj - mondtam egy kis erőltetett mosollyal. - Most viszont akkor már mennék, ha nincs  más. Viszlát.

- Viszlát - felelte ő is. 

Kimentem a cukrászdából és felszálltam a buszra. Kicsit elkeseredtem, hogy nemjött össze. És most itt maradt ugyanúgy állás nélkül.