A Piros Semmi

Sátrat vert piros fátyolában a Hold
melyben nyugovóra tér a nap
hol megszólít egy fáradt cimbalmot

Egy pirosra festett szinuszhang.
piros árny táncol az álmok derekán
mint morzsa a terítőn - esetlen
kúszok a piros hullahopp karikán
a holnapot tartva kezemben.
piros a véletlen- csenget az ajtón
bot kezével nyitja a lakatlant
eltévedt a gally - reszket a zajtól.

Mit nyikorgása adja a falapnak.
és piros szemhéjon olvad a smink
bohóc arcokra ömlik a cenzúra
szemeink elé piros vásznat terít

Miközben művét ecsettel csókolja.
piros távolság növekszik a sorok között
ameddig csökken a játszi alakzat
mint' a piros bakelit visszafelé pörög
barázdáit a moduláció nem hajtja.
ég a tejúton a piros fűrészpor
lépteinket követi a porhanyos vég

Itt még ragad a szurkos lábnyomom
majd pirosba torkollik az alvadt fekete vér.