Nem lehet szerelem

Fröccs terasz

~Zmm-Zmm~
Jelzett a telefonom, jóval a reggeli ébresztőm előtt.Ki nyitottam a csipás szemeimet, és a telefonom után kaparásztam az ágyam másik végéből.
Sikeresen el értem, majd fel nyitottam a kijelzőt, ami egy kattanással fel oldódott.

-Ma később érek be, szóval nyugodtan aludj tovább, mert csak délután leszek bent a műhelyben ;) -Érkezett az üzenet a főnökömtől.
Meg töröltem a szemeimet, és fel ültem az ágyra.

-👍- Válaszoltam egyszerűen, és nyújtóztam egyet.

-Csak hajnali 5 óra van... De már nem fogok tudni vissza aludni, csodálatos...-Morogtam, majd fel álltam, és ki mentem a konyhába meg főzni a reggeli kávémat.
Amikor a kávé lefortyogta magát a kotyogósban, szépen ki töltöttem magamnak és ki ültem az erkélyre meg inni a szokásos reggeli cigaretta társaságában.
Amikor már a kávém felénél tartottam, ki pattant a fejemből az ötlet. A mindemt vivő ötlet.
-Ma ki megyek motorozni.- Mondtam.
Hihetetlen sebességgel össze kaptam magamat, és le mentem a garázsba a motoromhoz.
A garázs ajtó kinyílt, és az ajtórésen lassan beszűrődő fény vissza csillogott a motoromról.
-Jó reggelt szépségem.- Mosolyogtam.
Át néztem a motort, és el fordítottam a sluszkulcsot.
Kolibri felébredt. A motor dübörgött, a dallama meg csapta a fülemet, amitől libabőrös lettem, és meg rázkódtam.
-Imádlak- Simogattam meg a motor tankját, miközben fel vettem a bukómat.
Ki toltam a motort, és be csuktam a garázs ajtót. Fel ültem, és ki gurultam az utcára.
A gondolataim csak egyetlen dolog felé kalandoztak.Végre motoron.
Aztán gondoltam egyet, és el hajtottam a fröccs felé. Tudván, hogy elég sokan szoktak kint lenni, és pár ismerős arc, és egy jó társaság, az álltalában egy jó túrát jelent.
Be gurultam, körbe néztem, de csak új arcokat láttam. Három motor, három férfi.
Éppen beszélgettek amikor közéjük csapódtam, és ki fújtam a fáradt gőzt. Ez a kis kör is megnyugvás, az állandóan rohanó világban.
-Sziasztok.- Köszöntem mosolyogva rájuk, integetve.
-Szia- Üdvözöltek szinte egyszerre.
Le vettem a bukómat, majd a motorom tükrére akasztottam.
Még nem ismerjük egymást szerintem, Laura vagyok.- Nyújtottam a kezemet egyesével a fiúknak.
-András-
-Ádám-
-Dominik-
-Örültem.Mentek valamerre?- Kérdeztem mosolyogva.
-Igen, de még várunk valakit. Ha akarsz velünk jöhetsz.- Mosolygott András barátságosan.
-Ja, miért ne? Merre-Merre?- kérdeztem vissza.
-Dobogókő.- Felelte Ádám
-Királyság, nagyon régen voltam fent Dobogókőn.-Mosolyogtam rá a fiúkra.
Rá támaszkodtam a motoromra, és eá gyújtottam egy cigarertára.
A háttérből hallottam, ahogy egy motor fel dübörög. A fiúk hátra néztek, majd be gurult egy fekete Kawasaki a társaságunkba.
-Meg jött a Tomi.- Mondta Dominik, majd rá gyújtott.
A szemem el kalandozott a motorra. A gondolataim csak peregtek az agyamban. Olyan jól nézett ki az a fekete Kawasaki Ninja, hogy szinte össze gyűlt a nyál a számban.
A férfi a motoron felénk mézett, majd láthatóan kislányos zavarában csak bámult felénk.
Fél percig csak állt, majd el kezdte keresni a motor Standi-ét. Közben a szemét le sem vette rólunk, még fúrcsáltam is, hogy nem találta meg. Öt percen keresztül csak kapálózott, és rúgkapált, de meg se érintette.
-Tomi, A stander kicsit lentebb, és bentebb van.-Röhögött rá Ádám.
Tomi le nézett, majd egyből utána ránk, és nagy nehezen meg találta.
Le rakta, és azzal a lendülettel, amikor le akart szálni, a Standi vissza ugrott, és Tomi motorral együtt borult el. A motor alatt kapálózva, rángatózva próbált kijutni.
El kezdtem kacagni. Hiszen nem minden nap látni ilyen hatalmas természeti katasztrófát. Ahogy próbált kimászni a motor alól, elég érdekes módon, röhögő görcsöt váltott ki belőlem, és a kuncogás akaratlan röhögésbe torkollott.
Végül sikerült neki ki másznia.
Mindenkj rajta nevetett. András a motorja tankjába kapaszkodva próbált nem össze csuklani a nevetéstől.
Amint Tomi fel állt, le porolta a ruháját, és próbálta ki húzni magát a motoros ruhában.
A plexi alatt a napszemüvegéről vissza láttam magamat. Csendben maradtam, majd Ádám, és Dominik Tomi segítsegére rohantak hogy fel állítsák a motorját, aki éppen a délutáni szieaztáját tartotta a betonon.
András meg fogta a vállamat, és a motorom hátsó ülésére támaszkodott.
-Telljesen Szingli, és szerintem csak téged nézett. Mivel ritkán látunk kint mostanában motoros lányokat a hideg, és az eső miatt.- Füzte a gondolataimat válaszokkal.
-Értem...- Jelentettem ki halkan.
Eközben a motor ismét két keréken állt, és idő közben Tomiról is le került a Bukó.
Megfordult, és egyenesen rám nézett. Olyan vörös lettem mint egy paradicsom, és hírtelen a motorom kulcsát kezdtem szorongatni.
Tomi, és a fiúk vissza tértek hozzánk.
-Szia.Tomi vagyok.- Mutatkozott be, majd, látván a közeledési szándékát kezet nyújtottam neki, ezzel meg szakítva a folyamatot.
-Szia. Laura- Mosolyogtam rá furán.
-Szép motorod van.- Mondtam, majd a motorra néztem.
-Vihetlek egy kört ha azeretnéd- Csillant fel a szeme, mire én Kolibrire néztem.
-Nem,köszönöm a felajánlást, de azt hiszem hogy maradok sofőr...- Válaszoltam félve.
-Ne hagyd ki a lehetőséget.- Vágott közbe András.
- Nyugi jó lessz!- Szólalt meg Ádám, mire Tomi bősz bólogatásba kezdett.
-Na jó... De csak most az egyszer.- Mentem bele végül, és kaptam a bukómért.
- Nyugi nem viszlek messzire, csak hazáig.- Mosolygott Tomi.
-Haza?-Kérdeztem vissza szinte azonnal.
-Tomi ne ijeszd el mert el megy a lány.- Mondta Dominik, miközben a fejét fogta.
-Azt el intézhetem.-Felelte íncselkedve.
-Kezdődik...-Mondta András a fejét fogva.
-Hogy tessék?- Kérdeztem vissza a szavakra vörösen.
Meg fogtam a motorom kormányát támaszként, és erősen gondolkoztam, hogy itt és most el hajtok, de meg gondoltam magamat, és fel vettem a bukómat.
Tomira néztem, és meg indultam a motor felé.
Tomi mosolyogva sietett a motor felé, és fél perc alatt már a motoron is ült.
Oda battyogtam, fel ültem mögé, és ő abbanna pillanatban húzta meg a gázkart.
A motor fel zúgott, és minden váltásnál érezhető volt a nyomaték. Az utunk során minden lehetséges módon próbált engem lenyűgözni. Egykerékre vette a motort, stopi-ztunk, olyan gyorsan mentünk, hogy szinte már repültünk. Egyszer azonban kaptunk egy piros lámpát, és meg kellett álljunk.
-kicsit azerintem fogd felljebb a tankot.- Szólalt meg a bukó alól Tomi.
-ehm... oké.- Válaszoltam, majd mire cselekedhettem volna, már felljebb pakolta a kezemet a tankon. Rá jöttem, hogy miért nem szeretek utas lenni. Roppantul kényelmetlen, és nem vagyok hozzá szokva hogy nem tudom figyelni az utat, a saját szemeimmel. A Lánchídnál félre álltunk, és egy kicsit le szálltunk a motorról.
-be kell mennem a boltba, meg vársz itt? Sietek...- mondta, majd két ondolat menet között el indult, és azzal a lendülettel vissza is fordult.
-Inkább majd később, beszélgessünk, mert kicsit ki kell nyújtóztatnom magamat.- Mondta, és le ült az első padra.
-Hogy hogy ki jöttél a Fröccsre, és eddig sose láttalak?-Tette fel az első kérdését felém.
-Mert sokat dolgozok, sajnos nincs túl sok szabad időm...-Feleltem.
Kicsit le ült a beszélgetésünk, majd Tomi fel dobta a kérdést, azt a bizonyosat.
-Van pasid?-Kérdezte
-Nem rég szakítottunk...Nincsen.-Válaszoltam. A szeme fel csillant a válasz hallatán.
-És mióta motorozol?-Kérdezte
-körül belül három éve.-Mondtam, és a motorra néztem.
-Nem akarunk meg indulni?-Kérdeztem, miközben eszembe jutott hogy a motoromon hagytam a táskámat, és a táskámban a cigarettámat.
-De.-Mondta
-Haza vihetlek?-Kérdezte kacsintva.
-Nem, köszönöm, még ott van a motorom meg a táskám a fröccsön.- Mondtam.
-Hozzám haza...- javította ki magát ismét.
-Szó se lehet róla.- Röhögtem el magamat.
Tomi vállat vont, majd el indultunk vissza a fröccsre. Egész úton be volt feszülve, elég kellemetlenül éreztem magamat mögötte.
Vissza értünk, és a motoromhoz siettem.
-Köszönöm.- Néztem rá.
-Jó gyors kör volt, Tomi, azt hittük hogy legalább tovább bírod!- Röhögtek a fiúk rajta.
-Ez csak a bemelegítés volt, este majd folytatjuk.-Kacsintott rám, amitől el vörösödtem, és a táskámba kezdtem matatni.
-El megyünk túrázni végre, vagy csak csajozgatunk itt?- Kérdezte Ádám, majd mindenki bólintott egyetértésben, és fel pattant a motorjára. El imdult a kis csapat.