Romantikus versek

Visszatérès

Sötét űr tátong bennem, miòta itthagytàl.
Mikor velem voltál, fényesebb voltam minden csillagnál.
De most magamra maradtam, csupa csönd a szám,
Hallgatok, míg vissza nem jössz hozzám.

Bánom, amiért elmartalak magam mellől,
Lelkem azóta csendből áll, és
szennyből.
Sötét, veszélyes vizeken evezek, Miközben fojtogatnak a hűtlen kezek.

Menekülök, és várom hogy megtalàlj,
mert mennem kell, nincs megàllj.
Hátra-hátra pillantva elhintem
rózsaszirmaimat,
Hátha az neked majd utat mutat.

Elhintem rózsaszirmaimat, hogy megtalálj engem, s visszatérj hozzám,
Mielőtt még elragadna a vízen egy hullám.
A szirmok a vízen úsznak szépen,
Utat mutatva neked a lelki sötétségben.