Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡36♡

Visszanéztem az ajtóra, ahol Bucky állt és elmosolyodtam.

A haja kicsre le lett vágva de így is szívdöglesztő volt.

Az arca megviselt volt de látszott, hogy felvirult attól, hogy lát.

- Hát felébredtél. -motyogott, majd mosolyogva elindult felém.

Kinyújtottam a kezem jelezve, hogy jöjjön még közelebb ő pedig meg sem állt az ágyamig majd lassan megölelt.

Éreztem, hogy vizes a haja amiről arra következtettem hogy biztosan most fürdött nemrég.

Aztán a parfümjét is megéreztem amitől képes lennék újra kómába esni.

Lassan elvált tőlem és a szemembe nézett.

- El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál. -mosolygott rám, szemei csillogtak a boldogságtól.

- Na szép, mi meg le vagyunk szarva -motyogta Tony durcásan.

- Hé! Hogy beszélsz? -morgott rá Kapitány, Starkra.

- Lina még itt kellene maradnod egy kicsit, hogy megvizsgáljalak. -mondta Bruce rám nézve.

- Rendben. -mondtam rápillantva.

A többiek miután hallották kivonultak a szobából.

Bruce meg Tony bentmaradtak és megvizsgált.

Vett tőlem vért és megnézte a varratomat.

Elment, majd körülbelül 20 perc múlva visszajött az eredményekkel.

- Nagyon jók az eredményeid Lina! Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen gyorsan felépültél. -jött vissza mosolyogva.

- A fejedet konkrétan olyan helyen ütötted be, amibe egy normális ember belehalt volna viszont téged megvédett a mutációd. -mondta Bruce, mire én teljesen lesápadtam.

Meghaltam volna ha nincs a mutációm?

- Visszamehetek a szobámba? Aludni szeretnék. -motyogtam rájuk nézve.

- De nagyon vigyázz a fejedre! Ha lehet, legalább ma csak feküdj és pihenj! Oké? -mutatott rám fenyegetően.

- Oké, akkor mehetek is? -kérdeztem.

- JARVIS, hivd ide kérlek Barnest. -mondta Tony.

- Máris uram! -válaszolt. Egy pár másodpercen belül már nyílt is az ajtó és belépett rajta az amlített személy.

- Kérlek kísérd fel Linát a szobájába. -mondta neki Tony mire közelebb sétált hozzám és felvette féloldalas mosolyát.

- Gyere szépségem! -nyújtotta a kezét.

Ez a becenév...

- Oh és ha lehet, most ne hancúrozzatok egy darabig mert veszélyes lehet. -kiáltott utánunk mikor kiléptünk az ajtón mire kidülledt a szemem és paradicsom lettem.

Buckynak is hasoló reakciója volt rá és csak előre nézett így az utunk csendben telt de nem az a kínos csönd, ami eleinte volt köztünk.

Mára már kellemes csönd lett belőle.

Felértünk a szobámba és segített lefeküdni.

- Bucky mennyi az idő? -kérdeztem fáradtan.

- Este 7 van. -mosolygott az arcomat simogatva.

Sóhajtottam egyet, megfogtam a kezét és behúztam magam mellé.

Ráfeküdtem a mellkasára és megszólaltam.

- Ugye velem alszol? -kérdeztem már csukott szemmel.

- Ezer örömmel. -motyogta halkan én pedig belefúrtam a fejem a mellkasába, a kezemet a fejem mellé rakva.

Ő berakta az egyik kezét a feje alá, a másikat pedig a hátamra és simogatott ezáltal hamar elnyomott az álom.